Jób 6 EFO

1. Erre Jób így felelt:

2. „Bárcsak mérlegre tennék szenvedésemet, s gyötrelmem súlyát lemérnék,

3. tudom, nehezebb lenne a tengerparti homoknál, ezért szólok úgy, mint az ostobák!

4. Mert a Mindenható nyilai fúródtak testembe, mérgüket issza szellemem, Isten rettentései felsorakoztak ellenem.

5. Ugyan miért ordítana a vadszamár a legelő közepén? Bőg-e panaszosan a bika, ha van mit ennie?

6. Kinek kell a sótlan, ízetlen étel? Megennéd-e a nyers tojásfehérjét?

7. Lelkem undorodik tőle, mint a romlott ételtől, ujjal se nyúlnék hozzá!

8. Bárcsak Isten megadná, amit kérek! Bárcsak teljesítené, amire oly nagyon vágyom!

9. Bárcsak törne össze teljesen, bár végezne karja velem!

10. De még akkor is lenne vigaszom, egy örömöm még a fájdalmak között is maradna: hogy amit a Szent mondott, meg nem tagadtam!

11. Honnan merítsek erőt a kitartáshoz? Mi értelme lenne tovább is remélni?

12. Nem vagyok oly erős, mint a szikla, testem nem bronzból készült!

13. Nem tudok magamon segíteni, nincs senki, hogy igazságosan ítélje ügyemet!

14. Aki nem könyörül bajba jutott barátján, az Istent sem féli igazán!

15. De ti, barátaim, megbízhatatlanok lettetek, mint a kiszáradó patakmeder: hol megárad, hol meg eltűnik a víz belőle.

16. Tavasszal meglapul alján az olvadó hó, sötétlik benne a jégmaradék,

17. de ha jön a hőség, gyorsan kiszárad, hirtelen eltűnik mind a hó, mind a víz.

18. A karaván letér útjáról, vizet keres a csalfa mederben, de csak bolyong a sivatagban, és szomjan pusztul.

19. Témai kereskedők vizet keresnek ott, de hiába, a sébai vándorok reménykedve kutatják a medret,

20. de mind csalódnak, mert semmit sem találnak! Hiába remélték, nincs benne víz, egy csöpp sem!

21. Ilyenek vagytok ti is nekem: látjátok szenvedésem, és mind féltek!

22. Kértem én, hogy segítsetek? Kértem, hogy vagyonotok áldozzátok értem?

23. Nem kértem, hogy mentsetek ki elnyomóm kezéből. Nem könyörögtem, hogy szabadítsatok meg a kegyetlentől.

24. Tanítsatok engem, és én hallgatok! Mutassátok meg, hol tértem rossz útra!

25. Az igaz szó mily erőteljes! De mit ér a ti szavatok?

26. Folyton csak hibáztattok engem. Folytatni akarjátok a leckéztetést?

27. Képesek lennétek még az árvát is eladni, vagy alkudozni egy barát ára felől!

28. Most nézzetek a szemembe, kérlek, lássátok meg, hogy igazat mondok!

29. Gondoljátok meg újra, s ne legyetek igazságtalanok! Gondoljátok meg újra, mert becsületem múlik ezen!

30. Mondtam-e valami rosszat? Ne tudnám elválasztani a jót a gonosztól?”