Jób 6 HUNB

1. Ekkor megszólalt Jób, és ezt mondta:

2. Bárcsak igazán mérnék meg elkeseredésemet, szenvedésemmel együtt tennék mérlegre!

3. Bizony, súlyosabb a tenger homokjánál, ezért voltak balgák szavaim.

4. Mert a Mindenható nyilai vannak bennem, mérgüket issza lelkem, és Isten rettentései sorban elérnek engem.

5. Ordít-e a vadszamár a fűben, bőg-e az ökör a takarmány mellett?

6. Megeszik-e az ízetlen ételt sótlanul, vagy van-e íze a nyers tojásnak?

7. Érintésétől is iszonyodom: olyan az, mint a romlott étel.

8. Bárcsak teljesülne kívánságom, és beteljesítené Isten reménységemet!

9. Bárcsak úgy döntene Isten, hogy összezúz, kinyújtaná kezét, hogy elvágja életem fonalát!

10. Akkor még lenne vigaszom, tudnék örülni a kíméletlen fájdalomban is, hogy nem tagadtam meg a szent Isten beszédét.

11. Honnan vegyek erőt a várakozásra? Mi lesz a végem, ha meghosszabbodik is életem?

12. Nem vagyok olyan erős, mint a kő, nem ércből van a testem.

13. Hát nem kapok segítséget? El van zárva tőlem a szabadulás?

14. Baráti szeretetre van szüksége a szenvedőnek, ha elhagyta is a Mindenható félelmét.

15. Atyámfiai hűtlenek, mint a patak, ahogyan a patakok vize eltűnik,

16. amikor zavarosak a jégtől, ha olvadó hó rejtőzik bennük.

17. De idővel visszahúzódnak, elapadnak, a hőségben fenékig kiszikkadnak.

18. Letérnek útjukról a karavánok, de kietlen helyre jutnak, és elpusztulnak.

19. Nézelődnek Téma karavánjai, a sébai vándorok bennük reménykednek.

20. De megszégyenülnek, amiért bennük bizakodtak, csalódnak, amikor odaérnek.

21. Így lettetek nekem semmit érővé: látjátok a borzalmat, és féltek.

22. Mondtam-e, hogy adjatok valamit, vagy javaitokból vesztegessetek meg valakit érdekemben,

23. hogy mentsetek meg az ellenség kezéből, váltsatok ki a zsarnokok kezéből?

24. Tanítsatok, és elhallgatok, értessétek meg velem, miben tévedtem!

25. Milyen fájdalmas az őszinte beszéd! De mire való örökös feddésetek?

26. Szavakért akartok megfeddeni? Hiszen a szélnek szól a kétségbeesett ember!

27. Ti még az árvára is sorsot vettek, barátaitokra is alkudoztok!

28. Tekintsetek rám végre, szemetekbe csak nem hazudok!

29. Hagyjátok abba, ne legyen álnokság! Hagyjátok abba, még mindig igazam van!

30. Szólt-e nyelvem álnokságot? Nem érezné-e ínyem a romlást?