Jóel 1 EFO

1. Ez az Örökkévaló üzenete, amely Jóel prófétához, Petúél fiához érkezett:

2. Hallgassátok meg ezt, népem vezetői! Figyeljetek rám, akik e földön laktok! Történt-e valaha ilyen a ti időtökben, vagy őseitek napjaiban?

3. Mondjátok el ezt fiaitoknak, ők is a gyermekeiknek, azok meg a következő nemzedéknek!

4. Amit az egyik sáskaraj meghagyott, megette a másik, amit ez megkímélt, felfalta a következő, s ha még maradt ezután valami, csupaszra tarolta azt a negyedik.

5. Ébredjetek, ti részegek, és sírjatok! Jajgassatok mind, ti borivók! Mert nincs többé sem must, sem bor, elvették tőletek!

6. Pusztító sereg szállta meg országomat, erős és megszámlálhatatlan. Fogaik oroszlánfogak, széttépnek és összemorzsolnak mindent.

7. Elpusztították szőlőskertemet, összetörték fügefáimat, meztelenre hántották, szétdobálták, fehérlenek csupaszon maradt ágai.

8. Sírjatok, gyászoljatok, mint a zsákruhába öltözött ifjú menyasszony, aki halott vőlegényét siratja!

9. Gyászoljatok, sírjatok, ti papok, az Örökkévaló szolgái! Nincs többé étel- és italáldozat az Örökkévaló Templomában.

10. Elpusztult a szántóföld, gyászol a mező, elpusztult a gabona, nem lesz aratás, kiszáradt a szőlő, elmarad a szüret, nem termett az olajfa, elapadt az olaj.

11. Hiába remélt jó termést a szántóvető, siratja a búzát, az árpát, jajgatnak a szőlőművesek is, nem lesz már sem aratás, sem szüret!

12. Kipusztult a szőlő, száraz a borsajtó, kiszáradt a füge és a gránátalma, kiégett az alma és a datolyapálma, elszáradtak még a mező fái is! Bizony, kiveszett az öröm az emberek közül!

13. Jajgassatok, papok, öltsetek gyászruhát! Sírjatok, kik az oltárnál szolgáltok, öltözzetek zsákba, Istenem szolgái, éjjel-nappal abban járjatok! Gyászoljatok, mert megszűnt az étel- és italáldozat Istenetek Templomában!

14. Hirdessetek szent böjtöt, hívjátok össze a népgyűlést, gyűjtsetek össze minden vezetőt, hívjátok az ország lakóit az Örökkévaló házába, Istenetek Templomába! Kiáltsatok együtt az Örökkévalóhoz kegyelemért!

15. Jaj, az a nap! Mert közel az Örökkévaló napja, s mint a pusztító sereg, úgy jön el a Mindenható szavára!

16. Hiszen szemünk láttára tűnt el minden étel-ital, boldogság és öröm Istenünk házából!

17. Hiába vetettünk, elszáradt a mag a földben. Üres a magtár, düledezik a csűr, elmaradt az aratás, elszáradt a vetés.

18. Hogy bőgnek az éhes állatok! Nyugtalanul kóborolnak a marhacsordák, mert kiszáradtak a legelők. Sínylődnek még a nyájak is.

19. Hozzád kiáltok, Örökkévaló, mert tűz égette ki a puszták legelőit, láng perzselte föl a mező fáit. Nem maradt egy tenyérnyi zöld sem.

20. A mezei vadak is bőgve hozzád esengenek, mert kiszáradt forrás és patak, tűz perzselte föl a puszta legelőit!