Jóel 2 EFO

1. Fújjátok meg a sófárt a Sionon! Fújjatok riadót szent hegyemen! Reszkessen a föld minden lakója, mert közel az Örökkévaló napja, itt van már a küszöbön!

2. Sötétség és homály napja az, komor fellegek és köd uralja! Mire felkél a hajnal, seregek borítják el a hegyeket. Micsoda hatalmas, erős hadsereg! Nem volt ilyen még soha, nem is lesz többé, míg ember él a földön!

3. Előttük mintha pusztító tűz perzselne, utánuk mintha láng lobogna. Előttük a táj, mint az Édenkert, utánuk csak üszkös rom és pusztaság marad, semmi sem menekül meg tőlük.

4. Mint a vágtató lovak, úgy rohannak, mint rohamozó lovasok, úgy száguldanak.

5. Robognak a hegyek tetején, mint harci szekerek dübörögnek, mint a tarlótűz ropogása, rémítő zajjal robognak, ütközetre rohannak.

6. Elrémülnek láttukra a népek, minden arc elsápad.

7. Mint erős harcosok, rohannak a csatába. Mint ostromló katonák, felhágnak a falakra. Mind egyenesen rohannak, soraik fel nem bomlanak.

8. Mindegyik a maga ösvényén halad, társát nem akadályozza. Nekirontanak a fegyvereknek, de még sebet sem kapnak.

9. Lerohanják a várost, futkosnak a kőfal tetején, felmásznak a házfalon, betörnek az ablakon, mint a tolvaj.

10. Még a föld is belereszket, megremeg az ég is, elsötétül a Nap és Hold, a csillagok sem ragyognak,

11. mikor az Örökkévaló szava mennydörög, mikor hatalmas seregét szólítja. Rettenetes az ő serege! Ellenállhatatlan, mert az Örökkévaló parancsát teljesíti! Bizony, nagy és rettenetes az Örökkévaló napja! Ki tudja elviselni?

12. „De még most is hívlak benneteket! — mondja az Örökkévaló. — Jöjjetek vissza hozzám teljes szívvel, böjtölve, sírva és gyászolva!

13. De szíveteket szaggassátok meg, ne ruháitokat! Így térjetek vissza az Örökkévalóhoz, Istenetekhez, mert ő irgalmas és kegyelmes, türelme hosszú, szeretete erős, és örül, ha büntető ítéletét nem kell végrehajtania.

14. Talán megkönyörül rajtatok, és ítéletét mégsem hajtja végre, hanem áldást hagy maga után. S akkor ismét hozhattok az Örökkévalónak, Isteneteknek, étel- és italáldozatot!

15. Fújjátok meg a sófárt a Sionon! Hirdessetek szent böjtöt, hívjátok össze a népgyűlést,

16. gyűjtsétek össze a népet, tartsatok szent gyűlést, gyűjtsétek össze a vezetőket, hozzátok a gyermekeket, még a csecsemőket is! Jöjjön ki házából az ifjú férj, jöjjön fiatal felesége is, senki se maradjon távol!

17. A papok, az Örökkévaló szolgái, sírjanak a Templom és az oltár között, és mondják: „Könyörülj meg népeden, Örökkévaló, ne engedd, hogy örökséged gyalázzák a nemzetek! Ne uralkodjanak rajtuk, s ne gúnyolhassák őket: »Lássuk hát, hol van most Istenetek!«”

18. Akkor fellángolt az Örökkévaló féltő szeretete, és népének megkegyelmezett.

19. Ezt mondta nekik: „Most már adok nektek búzát, bort és olajat, hogy jóllakjatok, és bőségben éljetek! S többé nem hagyom, hogy a nemzetek gúnyoljanak titeket!

20. Elűzöm földetekről az északi sereget, messze hajítom, kietlen sivatagba vetem, elejét a Keleti-tengerbe, végét a Nyugati-tengerbe taszítom. Szörnyű dolgokat tett, ezért romlásának bűze az egekig ér, pusztulásának büdösségét messze földön érzik.

21. Ujjongj és örülj, te föld, ne félj, mert nagy dolgokat tesz veled az Örökkévaló!

22. Mezei vadak, ne féljetek! Kizöldülnek a pusztai legelők megint, újra teremnek a gyümölcsfák, a szőlő és füge termésüket érlelik.

23. Sion fiai, ti is ujjongjatok, örüljetek az Örökkévalóban, Istenetekben, mert újra esőt ad nektek alkalmas időben. Hullat rátok korai esőt idejében, és késői esőt az első hónapban.

24. A szérűskertek megtelnek gabonával, a szőlőprésből bőven ömlik a must, az olajprésből meg az olívaolaj.

25. Kipótolom az elmaradt termést, amelyet a sáskák raja felemésztett, a meddő éveket, amelyeket elpusztított rátok küldött nagy seregem!

26. Bőven ehettek, megelégedtek, dicséritek Istenetek, az Örökkévaló nevét, mert csodálatosan bánt veletek! Nem vall szégyent népem soha többé!

27. Akkor majd megtudjátok, hogy Izráel népe között lakom, hogy én vagyok az Örökkévaló, Istenetek, és nincs más kívülem! Nem vall szégyent népem soha többé!

28. Ezek után kiöntöm Szellemem minden emberre. Fiaitok és leányaitok prófétálni fognak, az idősek álmokat látnak, a fiatalok pedig látomásokat kapnak.

29. Kiöntöm Szellemem azokban a napokban még a szolgákra is, férfiakra és nőkre egyaránt.

30. Csodálatos jeleket mutatok égen és földön: vért, tüzet és füstoszlopokat.

31. A Nap elsötétül, a Hold vérszínűre változik, mielőtt az Örökkévaló nagy és rettenetes napja megérkezik.

32. De mind megmenekülnek, akik segítségül hívják az Örökkévaló nevét, mert ők Sion hegyén és Jeruzsálemben menedéket találnak — megmondta ezt az Örökkévaló előre —, és a megmaradók között lesznek azok, akiket ő elhív.”