János 10 EFO

1. „Igazán mondom nektek: aki nem a kapun megy be a juhakolba, hanem máshol hatol be, az tolvaj és rabló.

2. A nyáj pásztora a kapun megy be,

3. és előtte az őr kinyitja a kaput. A juhok hallgatnak a pásztoruk hangjára, ő pedig a nevükön szólítja a saját juhait, és kivezeti őket az akolból.

4. Miután minden juhot kivezetett, az élükre áll, előttük megy, és a juhok követik, mert jól ismerik a hangját.

5. Idegen után nem mennek, hanem elfutnak tőle, mert nem ismerik a hangját.”

6. Ezt a példázatot mondta Jézus a júdeabelieknek, de azok nem értették meg, miről beszélt.

7. Jézus így folytatta: „Igazán mondom nektek: én vagyok a kapu a juhok számára.

8. Akik előttem jöttek, mind tolvajok és rablók voltak, de a juhok nem hallgattak rájuk.

9. Igen, én vagyok a kapu, ezért aki rajtam keresztül megy be, az biztonságban lesz, szabadon járhat ki és be, és jó legelőt talál.

10. A tolvaj azért jön, hogy lopjon, gyilkoljon és pusztítson. Ezzel szemben én azért jöttem, hogy életet adjak, mégpedig teljes és túláradóan bőséges életet!

11. Én vagyok a Jó Pásztor, aki a saját életét adja a juhokért.

12. A bérért dolgozó szolga nem gazdája a juhoknak, de nem is a pásztoruk. Ezért, amikor látja, hogy jön a farkas, magára hagyja a nyájat, és elmenekül. Azután a farkas elragadja a juhokat, és szétkergeti a nyájat.

13. A béres azért fut el, mert csak a fizetésért dolgozik, és valójában nem törődik a juhokkal.

14 . Én vagyok a Jó Pásztor, és gondot viselek a juhaimra. Ismerem őket, ahogyan az Atya ismer engem. Juhaim is ismernek engem, ahogyan én ismerem az Atyát. Az életemet adom a juhokért.

16. Más juhaim is vannak, akik nem ebből az akolból valók. Őket is elő kell vezetnem majd, és hallgatni is fognak a szavamra. Így végül majd egyetlen nyáj lesz belőlük, az élükön egyetlen pásztorral.

17 . Azért szeret engem az Atya, mert odaadom az életemet, hogy azután újra visszakapjam. Senki nem veheti el tőlem: önként adom oda, azután majd újra visszaveszem. Jogom van arra, hogy odaadjam, és arra is, hogy visszavegyem. Ezt a parancsot kaptam Atyámtól.”

19. Jézus szavai miatt a júdeaiak újra vitatkozni kezdtek egymással.

20. Sokan azt mondták: „Gonosz szellem lakik benne, és megbolondult. Minek hallgatjátok?”

21. „De akiben gonosz szellem lakik, az nem így beszél! Ha valakit megszáll a gonosz szellem, az nem tudja meggyógyítani a vakok szemét!” — mondták mások.

22. Ezután következett a templomszentelés ünnepe Jeruzsálemben.

23. Tél volt, és Jézus a Templom területén, a Salamon csarnokában tartózkodott.

24. Ekkor a vallási vezetők körülvették, és kérdőre vonták: „Meddig tartasz még minket bizonytalanságban? Mondd meg nekünk nyíltan, te vagy-e a Messiás, vagy nem!”

25. Jézus így felelt: „Már megmondtam nektek, de nem hittétek el. Pedig a csodák, amelyeket Atyám nevében teszek, bizonyítják, hogy én vagyok az.

26. Ti mégsem hisztek nekem, mert nem tartoztok az én nyájamhoz.

27. Akik az én juhaim közül valók, azok hallgatnak rám, ismerem őket, és követnek engem.

28. Én pedig örök életet adok nekik, és soha örökké el nem vesznek, mert senki sem ragadhatja ki őket a kezemből.

29. Atyám adta nekem őket, ő pedig mindenkinél hatalmasabb,#10:29 Atyám… hatalmasabb Néhány kéziratban: „Amit Atyám nekem adott, az mindennél hatalmasabb.” Más kéziratokban hasonló változatok találhatók. ezért őket senki sem ragadhatja ki Atyám kezéből.

30. Az Atya és én egyek vagyunk.”

31. Ekkor a vallási vezetők újra köveket kaptak fel, hogy Jézust megkövezzék.

32. Ő ezt kérdezte tőlük: „Sok jó dolgot tettem már a szemetek láttára Atyám akarata szerint. Ezek közül melyikért akartok most megkövezni?”

33. Azok így feleltek: „Nem valamelyik jó tettedért, hanem azért akarunk megkövezni, mert ember létedre azt állítod, hogy Isten vagy! Ezzel Istent gyalázod.”

34. Jézus erre így felelt: „Nincs-e megírva a Törvényetekben: »Én mondtam, hogy ti istenek vagytok«?#10:34 Idézet: Zsolt 82:6.

35. Isten maga nevezte isteneknek azokat az embereket, akikhez szólt! Márpedig az Írás érvényes és igaz! Senki sem változtathat rajta.

36. Ha pedig ez így van, akkor miért vádoltok engem Isten gyalázásával, amikor azt állítom, hogy Isten Fia vagyok? Engem az Atya választott ki, hogy elküldjön erre a világra!

37. Ha nem ugyanazt teszem, amit Atyám, akkor ne higgyetek nekem!

38. De ha ugyanazt teszem, amit ő, akkor — még ha nekem nem is hisztek — legalább a tetteimnek higgyetek! Így felismerhetitek, hogy az Atya bennem van, én pedig az Atyában!”

39. Ekkor újra megpróbálták letartóztatni Jézust, de ő eltűnt előlük.

40. Ezután a Jordán folyón túlra ment, arra a helyre, ahol Bemerítő János először merítette be az embereket, és ott is maradt egy ideig.

41. Sokan jöttek hozzá, és ezt mondták: „Bemerítő János nem tett csodákat, de amit erről az emberről mondott, az mind igaz.”

42. És ott sokan hittek Jézusban.