János 13 HUNB

1. A húsvét ünnepe előtt Jézus jól tudva, hogy eljött az ő órája, amelyben át kell mennie e világból az Atyához, jóllehet szerette övéit e világban, szerette őket mindvégig.

2. És vacsora közben, amikor az ördög már a szívébe sugallta Júdás Iskáriótesnek, Simon fiának, hogy árulja el őt,

3. Jézus jól tudva, hogy az Atya mindent kezébe adott, és hogy az Istentől jött, és az Istenhez megy:

4. felkelt a vacsorától, letette felsőruháját, és egy kendőt véve, körülkötötte magát;

5. azután vizet öntött a mosdótálba, és elkezdte a tanítványok lábát mosni, és törölni azzal a kendővel, amellyel körül volt kötve.

6. Eközben Simon Péterhez ért. Az így szólt hozzá: „Uram, te mosod meg az én lábamat?”

7. Jézus így válaszolt neki: „Amit én teszek, most még nem érted, de később majd megérted.”

8. Péter így szólt hozzá: „Az én lábamat nem mosod meg soha.” Jézus így válaszolt neki: „Ha nem moslak meg, semmi közöd sincs hozzám.”

9. Simon Péter erre ezt mondta neki: „Uram, ne csak a lábamat, hanem a kezemet, sőt a fejemet is!”

10. Jézus így szólt hozzá: „Aki megfürdött, annak csak arra van szüksége, hogy a lábát mossák meg, különben teljesen tiszta. Ti is tiszták vagytok, de nem mind.”

11. Mert tudta, ki árulja el, azért mondta: „Nem vagytok mindnyájan tiszták.”

12. Miután megmosta a lábukat, és felvette a felsőruháját, ismét letelepedett, és ezt mondta nekik: „Értitek, hogy mit tettem veletek?

13. Ti így hívtok engem: Mester, és Uram, és jól mondjátok, mert az vagyok.

14. Ha tehát megmostam a ti lábatokat, én, az Úr és a Mester, nektek is meg kell mosnotok egymás lábát.

15. Mert példát adtam nektek, hogy amint én tettem veletek, ti is úgy tegyetek.

16. Bizony, bizony, mondom néktek: a szolga nem nagyobb az uránál, sem a küldött nem nagyobb annál, aki elküldte.

17. Ha tudjátok ezeket, boldogok lesztek, ha így cselekesztek.

18. Nem mindnyájatokról szólok: én tudom, kiket választottam ki, de be kell teljesednie az Írásnak: Aki az én kenyeremet eszi, az emelte fel ellenem a sarkát.

19. Már most, mielőtt ez megtörténik, megmondom nektek, hogy amikor meglesz, higgyétek, hogy én vagyok.

20. Bizony, bizony, mondom néktek: aki befogadja azt, akit elküldök, engem fogad be; aki pedig engem befogad, azt fogadja be, aki engem elküldött.”

21. Miután ezeket elmondta Jézus, megrendült lelkében, és bizonyságot tett e szavakkal: „Bizony, bizony, mondom néktek, közületek egy elárul engem.”

22. Zavartan néztek egymásra a tanítványok: vajon kiről beszél?

23. Jézus mellett telepedett le egyik tanítványa, akit Jézus szeretett.

24. Intett neki Simon Péter, hogy tudakolja meg, ki az, akiről beszél?

25. Az ráhajolt Jézus keblére, és megkérdezte tőle: „Uram, ki az?”

26. Jézus így felelt: „Az, akinek én mártom be a falatot, és odaadom.” Bemártotta tehát a falatot, és odaadta Júdás Iskáriótesnek, a Simon fiának;

27. és akkor a falat után belement a Sátán. Jézus pedig így szólt hozzá: „Amit tenni szándékozol, tedd meg hamar!”

28. Az ott ülők közül senki sem értette, hogy miért mondja ezt neki.

29. Egyesek ugyanis azt gondolták, hogy mivel az erszény Júdásnál volt, azt mondja neki Jézus: „Vedd meg, amire szükségünk van az ünnepre”, vagy azt, hogy a szegényeknek adjon valamit.

30. Miután tehát elfogadta a falatot, azonnal kiment. Már éjszaka volt.

31. Amikor kiment, így szólt Jézus: „Most dicsőült meg az Emberfia, és az Isten dicsőült meg őbenne;

32. ha pedig az Isten dicsőült meg benne, az Isten is megdicsőíti majd őt önmagában, sőt azonnal megdicsőíti őt.

33. Gyermekeim, még egy kis ideig veletek vagyok: kerestek majd engem, és ahogyan megmondtam a zsidóknak, hogy ahova én megyek, oda ti nem jöhettek, most nektek is ezt mondom.

34. Új parancsolatot adok nektek, hogy szeressétek egymást: ahogyan én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást!

35. Arról fogja megtudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást.”

36. Simon Péter megkérdezte tőle: „Hova mégy?” Jézus így felelt: „Ahova én megyek, oda most nem követhetsz, de később majd követsz.”

37. Péter így szólt hozzá: „Uram, miért ne követhetnélek most? Az életemet adom érted!”

38. Jézus így válaszolt: „Az életedet adod énértem? Bizony, bizony, mondom néked, mire a kakas megszólal, háromszor tagadsz meg engem.”