János 4 EFO

1. Egyesek azt híresztelték a farizeusoknak, hogy Jézus több tanítványt merít be és vonz maga köré, mint Bemerítő János.

2. (Bár maga Jézus nem merített be senkit, csak a tanítványai.)

3. Mikor Jézus erről tudomást szerzett, elhagyta Júdeát, és újra visszatért Galileába.

4. Útközben keresztül kellett mennie Samárián.

5. Így jutott el egy samáriai város, Sikár szélére. Ez a hely közel volt ahhoz a birtokhoz, amelyet egykor Jákób adott a fiának, Józsefnek.

6. Mivel Jézus az utazástól elfáradt, leült a kút mellé, amelyet Jákób kútjának neveztek. Dél felé járt az idő.

7 8. A tanítványok éppen bementek a városba, hogy valami ennivalót vegyenek. Ekkor ért a kúthoz egy samáriai asszony, aki a városból jött, hogy vizet merítsen. Jézus megszólította: „Kérlek, adj nekem inni!”

9. A samáriai asszony csodálkozva kérdezte: „Hogy kérhetsz tőlem vizet zsidó létedre, mikor én samáriai asszony vagyok?!” (A zsidók ugyanis szóba sem álltak a samáriai lakosokkal.)

10. Jézus így válaszolt: „Ha ismernéd az Isten ajándékát, akkor tudnád, hogy ki az, aki vizet kért tőled — s akkor te kértél volna vizet tőle, ő pedig friss forrásvizet adott volna neked.”

11. Ekkor az asszony megkérdezte: „Uram, hogyan vennél forrásvizet? Hiszen vödröd sincs, a kút pedig mély.

12. Nagyobb lennél, mint Jákób atyánk, aki ezt a kutat adta nekünk? Ő maga is ebből ivott, a fiai is, meg a nyájai is.”

13. Jézus így válaszolt: „Akik ebből a vízből isznak, azok újra megszomjaznak,

14. de aki abból a vízből iszik, amelyet tőlem kap, az soha többé nem szomjazik meg. Sőt, az a víz, amelyet én adok neki, forrássá válik benne, s olyan víz ömlik majd belőle, amely örök életet ad.”

15. „Uram, adj nekem is abból a vízből, hogy ne legyek többé szomjas, és ne kelljen innen hordanom a vizet!” — kérte az asszony.

16. Jézus ekkor azt mondta neki: „Menj, hívd a férjedet, és jöjjetek vissza!”

17. Az asszony így válaszolt: „Nincs férjem.” Jézus így felelt: „Ez valóban igaz, nincs férjed!

18. Öt férjed volt, de akivel most együtt élsz, az nem a férjed. Igazat mondtál.”

19. Ekkor az asszony így felelt: „Uram, látom, hogy próféta vagy!

20. Őseink ezen a hegyen imádták Istent. Ti, júdaiak, azonban azt mondjátok, hogy Jeruzsálemben kell Istent imádni.”

21. Jézus így válaszolt neki: „Asszony, higgy nekem: eljön az idő, amikor nem kell sem Jeruzsálembe, sem erre a hegyre felmennie annak, aki a Mennyei Atyát akarja imádni.

22. Ti azt imádjátok, akit nem ismertek, mi pedig ismerjük azt, akit imádunk, mert az, aki a szabadulást hozza, a zsidók közül jön.

23. Eljön majd az idő, sőt, már itt is van, amikor az igazi imádók szellemben és igazán imádják a Mennyei Atyát, mert az Atya olyanokat keres, akik őt így imádják.

24. Isten szellem, ezért akik őt imádják, azoknak is szellemben és igazságban kell imádniuk őt.”

25. Az asszony így válaszolt: „Tudom, hogy egyszer eljön a Messiás, és amikor majd eljön, mindent megmagyaráz nekünk.”

26. „Én vagyok az, aki veled beszélek” — mondta neki Jézus.

27. Ebben a pillanatban érkeztek meg a tanítványok. Nagyon elcsodálkoztak, hogy Jézus egy asszonnyal beszélget. De egyikük sem kérdezte meg, hogy mit akart tőle, vagy miért beszélgetett vele.

28. Az asszony ekkor a kútnál hagyta a vizeskorsóját, visszament, és hívta a város lakóit:

29. „Gyertek, nézzétek meg azt a férfit, aki mindent elmondott nekem, amit tettem! Lehet, hogy ő a Messiás?”

30. Azok pedig kimentek Jézushoz.

31. Amíg az asszony a városba ment, a tanítványok kínálták Jézust: „Mester, egyél valamit!”

32. De ő ezt felelte: „Van mit ennem, de erről ti nem tudtok.”

33. A tanítványok egymást kérdezgették: „Hogy lehet ez? Talán valaki hozott neki ennivalót?”

34. Jézus így válaszolt: „Számomra az az étel, ha azt teszem, amit az Atya rám bízott, hiszen ezért küldött el. Az táplál engem, amikor egészen elvégzem, amivel megbízott.

35. A vetés idején azt szoktátok mondani: »Még négy hónap, és aratni fogunk.« Én pedig azt mondom nektek: nyissátok ki a szemeteket, és lássátok meg, hogy a gabona már megérett az aratásra!

36. Aki learatja, meg is kapja érte a bérét, mert az örök életre gyűjti össze a termést. Ezért együtt örül a vető és az arató.

37. A közmondás ráillik erre: »Az egyik vet, a másik meg arat.«

38. Én azért küldtelek el titeket, hogy learassátok, amit mások vetettek. Mert valóban mások dolgoztak vele, ti pedig folytatjátok, amit ők elkezdtek: learatjátok a munkájuk gyümölcsét.”

39. Abban a samáriai városban sokan hittek Jézusban, mivel az az asszony elmondta nekik: „Mindent megmondott nekem, amit csak tettem.”

40. Ezért a samáriaiak Jézushoz tódultak, kérték, hogy maradjon velük, és ő ott is maradt még két napig.

41. Ezalatt nagyon sokan hallgatták Jézust, és még többen hittek benne.

42. Később meg is mondták az asszonynak: „Először amiatt hittünk Jézusban, amit te mondtál róla. Most már magunk is hallottuk őt, és meggyőződtünk róla, hogy valóban ő az egész világ Üdvözítője.”

43. Két nap múlva Jézus továbbment Galileába.

44. (Korábban azt mondta, hogy a prófétának nincs becsülete a saját hazájában.)

45. Amikor odaért, a galileaiak szívesen fogadták, ugyanis voltak közöttük olyanok, akik ott voltak Jeruzsálemben az ünnepen, és látták mindazt, amit Jézus tett.

46. Azután Jézus újra a galileai Kánába ment, ahol korábban a vizet borrá változtatta. Élt Kapernaumban egy magas rangú királyi tisztviselő, akinek a fia beteg volt.

47. Amikor meghallotta, hogy Jézus Júdeából Galileába érkezett, eljött hozzá. Kérte, hogy menjen vele, és gyógyítsa meg a fiát, aki már haldoklott.

48. Jézus azt felelte: „Ha nem láttok jeleket és csodákat, nem hisztek.”

49. De a királyi tisztviselő kérlelte: „Uram, gyere velem, mielőtt még meghalna a gyermekem!”

50. Jézus ezt mondta: „Menj csak haza, a fiad élni fog!” Ő pedig hitt Jézus szavának, és hazament.

51. Útközben találkozott a szolgáival, akik azzal a hírrel jöttek elé, hogy a fia már jobban van.

52. Megkérdezte őket, mikor lett jobban a gyermek. Azok mondták, hogy előző nap délután egy órakor múlt el a láza.

53. Az apa visszaemlékezett arra, hogy Jézus pontosan abban az órában mondta neki: „A fiad élni fog!” — és hitt Jézusban egész családjával együtt.

54. Ez volt a második csodálatos jel, amelyet Jézus tett, miután Júdeából Galileába érkezett.