Jónás 1 EFO

1. Az Örökkévaló szava érkezett Jónáshoz, Amittaj fiához:

2. „Készülj az útra, sietve menj Ninivébe, a nagy városba, figyelmeztesd lakóit a közelgő veszedelemre, mivel tudok róla, hogy mennyi gonoszságot követtek el, és meg fogom büntetni őket ezért!”

3. Jónás azonban el akart futni az Örökkévaló elől, és elhatározta, hogy éppen az ellenkező irányba, Társisba utazik. Ezért lement Jáfó kikötőjébe, és keresett ott egy Társisba induló hajót. Miután kifizette az útiköltséget, felszállt a hajóra, hogy a többi utassal együtt Társisba menjen. Így akart elmenekülni az Örökkévaló elől.

4. El is indultak, de az Örökkévaló erős szelet küldött, és oly hatalmas vihart támasztott a tengeren, hogy a hajó már-már összetört.

5. A hajósok rémülten kiáltottak segítségért: ki-ki a maga istenéhez imádkozott. A rakományt a tengerbe dobálták, hogy ezzel is könnyítsenek a hajón. Jónás azonban félrehúzódott a hajó belsejébe, és lefeküdt aludni.

6. A kapitány felfedezte, és rákiáltott: „Ébredj föl! Hogy tudsz ilyenkor aludni?! Kiálts az istenedhez, hátha megkönyörül rajtunk, és nem veszünk el!”

7. A hajósok ekkor elhatározták, hogy kiderítik, ki miatt támadt ez a nagy vihar. Ezért sorsot húztak, és a sors Jónásra esett.

8. „Mondd meg az igazat, miért kerültünk ilyen nagy viharba? Ki vagy te, és mi a mesterséged? Hol van a hazád, és honnan jössz? Melyik néphez tartozol?” — kérdezték.

9. Jónás így válaszolt: „Héber vagyok, és az Örökkévalót, a menny Istenét tisztelem, aki a tengert és a szárazföldet teremtette.”

10. Amikor azt is bevallotta, hogy az Örökkévaló elől menekül, az emberek még jobban megrémültek, és azt kérdezték: „Hogy tehettél ilyet?!”

11. Közben a vihar egyre nagyobb erővel tombolt. Akkor megkérdezték Jónást: „Mit tegyünk veled, hogy a vihar lecsendesedjen?”

12. „Dobjatok a tengerbe — válaszolta ő —, akkor a vihar lecsendesül, és a tenger megnyugszik. Hiszen jól tudom, hogy miattam támadt ez a szörnyű vihar.”

13. A hajósok ennek ellenére teljes erővel próbáltak a partra evezni, de hiába, mert a vihar egyre jobban dühöngött.

14. Akkor minden hajós az Örökkévalóhoz kiáltott: „Örökkévaló, kérünk téged, ne engedd, hogy mind elpusztuljunk emiatt az ember miatt! Kérünk, ne terheljen bennünket egy ártatlan ember meggyilkolásának a bűne! Te pedig, Örökkévaló, tegyél úgy, ahogy jónak látod!”

15. Azután felkapták Jónást, és bedobták a tengerbe, amely azonnal lecsillapodott.

16. Ezt látva az emberek még inkább félték és tisztelték az Örökkévalót: áldozatokat mutattak be, és fogadásokat tettek neki.

17. Az Örökkévaló pedig odaküldött egy hatalmas halat, hogy nyelje el Jónást, aki három nap és három éjjel a hal gyomrában maradt.