Bírák 17 EFO

1. Élt egy férfi Efraim hegyvidékén, akit Mikának hívtak.

2. Egyszer Mika azt mondta az anyjának: „Nézd, a saját fülemmel hallottam, hogy megátkoztad azt, aki ellopta tőled az 1 100 sékel ezüstöt. Az az igazság, hogy én vettem el, de most visszaadom: itt van, tessék!” „Áldjon meg az Örökkévaló, fiam!” — válaszolta az anyja.

3. Így hát Mika visszaadta az 1 100 sékel ezüstöt, s akkor az anyja ezt mondta: „Ezt az ezüstöt teljesen az Örökkévalónak szentelem a fiamért. Most pedig átadom az ezüstöt a fiamnak, hogy készíttessen belőle egy ezüsttel borított faragott szobrocskát!” Azután a fiához fordult: „Tessék, itt az ezüst!”

4. De Mika ezt nem vállalta el, így az anya vitte el az ezüst egy részét, 200 sékelt az ötvöshöz, és készíttetett vele egy öntött bálványszobrot, amelyet Mika házában helyeztek el.

5. Mika épített a szobornak egy szentélyt, majd csináltatott néhány további házibálványt és efódot-szobrot is, azután az egyik fiát megtette papnak a családi szentélyben.

6. Abban az időben még nem volt király Izráelben, és mindenki azt tette, amit a saját felfogása szerint helyesnek gondolt.

7. Ebben az időben élt egy fiatal lévita a Júda földjén lévő Betlehemben. De csak ideiglenesen tartózkodott ott,

8. azután tovább vándorolt, hogy helyet találjon magának valahol. Eközben Efraim dombvidékére, Mika házához érkezett,

9. aki megkérdezte tőle: „Honnan jössz?” „Lévita vagyok, Betlehemből, Júda földjéről jövök — felelte ő. — Helyet és megélhetést keresek magamnak”.

10 . „Akkor éppen jó helyen jársz! — mondta Mika. — Telepedj le nálam, legyél az én papom! Ha ezt elfogadod, gondoskodom ételedről, és kapsz évente 10 sékel ezüstöt meg egy rend ruhát”. A lévita beleegyezett, és Mika papja lett. Attól kezdve ott lakott a házában, ő meg úgy tekintette a fiatal lévitát, mintha a fia lett volna.

13. Mika elégedetten mondta: „Most már látom, hogy az Örökkévaló meg fog áldani, mert egy lévita lett a papom!”