Bírák 19 EFO
1. Abban az időben, amikor még nem volt király Izráelben, élt egy lévita Efraim hegyvidékének távoli szélén, aki csak ideiglenesen lakott azon a vidéken. Feleségül vette az ágyasát, aki a júdabeli Betlehemből származott.
2. Egyszer az ágyasa megharagudott a lévitára, és visszaköltözött az apja házába, Betlehembe. Négy hónap múlva
3. a férje elhatározta, hogy utána megy, megbékül vele, és hazahozza. El is indult a szolgájával együtt, két szamárral Betlehembe. Amikor megérkezett a felesége apjának a házához,#19:3 Amikor… házához Itt az ókori görög fordítást (LXX) követtük. A masszoréta héber szövegben ez áll: „Az asszony bevezette férjét az apja házába”. az apa nagy örömmel fogadta,
4. és marasztalta, hogy ne siessen vissza. Így azután a lévita az apósa házában vendégeskedett három napig: ettek-ittak, és ott is szálltak meg.
5. A negyedik napon a lévita korán reggel fölkelt, és induláshoz készülődött. De az apósa marasztalta: „Egyetek előbb valamit, azután induljatok útnak!” — unszolta.
6. Le is ültek az apósával, ettek-ittak, s jól eltelt az idő. Végül az apósa azt mondta: „Ugyan fiam, maradj itt még ez éjjel, s érezd jól magad!”
7. A lévita már hozzákészült, hogy útnak induljanak, de apósa addig marasztalta, míg meggyőzte, s így még egy éjszakára ott maradt.
8. Ötödik nap reggel a lévita megint induláshoz készülődött, de az apósa kérte, hogy előbb egyenek valamit. Megint leültek enni-inni.
9. Már délután volt, mikor a lévita fölkelt az asztaltól, hogy ágyasával és a szolgájával együtt elinduljon, de az apósa megint próbálta őt visszatartani. „Nézd, fiam, már későre jár! Maradj hát még egy éjszakára, és érezd jól magad! Majd holnap reggel útra kelhettek, hogy hazatérjetek”.
10 . Ezúttal azonban a lévita már nem engedett neki, és végre elindultak. Vele volt a szolgája és az ágyasa is, meg a két teherhordó szamara. Mire Jebúsz, vagyis Jeruzsálem alá érkeztek, már majdnem este lett. A szolga javasolta, hogy ne menjenek tovább, hanem szálljanak meg a jebúsziak városában.
12 . De a lévita tovább akart menni. „Ne menjünk be idegenek városába! Itt nem izráeliek laknak. Inkább menjünk el Gibeáig vagy Rámáig, és ott szálljunk meg!”
14. Így hát továbbindultak, és éppen a Benjámin-törzshöz tartozó Gibeáig jutottak, mikor a nap leszállt.
15. Bementek a városba, és leültek a piactéren, de senki sem hívta be őket éjszakára.
16. Végül jött egy öregember, aki napi munkája után éppen a szántóföldjéről tért haza. Ez az öreg szintén Efraim hegyvidékéről származott, és csak ideiglenesen tartózkodott Gibeában, amely Benjámin területéhez tartozott.
17. Meglátta az utasokat a piactéren, és megkérdezte: „Honnan jöttök, és hová igyekeztek?”
18. „Útban vagyunk Efraim hegyvidékének túlsó szélére, ahol lakom. A júdabeli Betlehemből jövünk, és hazafelé#19:18 hazafelé Ez az ókori görög fordításból (LXX) való. A masszoréta héber szövegben ez áll: „az Örökkévaló házához”. igyekszünk, de senki sem akar szállást adni éjszakára.
19. Pedig nem lennénk terhére senkinek, mert hoztunk magunkkal kenyeret és bort eleget, meg a szamarainknak is szalmát és abrakot. Mindenünk megvan, amire csak szükségünk van hármunknak, ugyanis velem van az ágyasom és szolgám is” — felelt a lévita.
20. Az öregember meghívta magához: „Békesség neked! — mondta. — Csak nem fogsz itt az utcán éjszakázni? Szállj meg nálam! Amire csak szükséged lesz, az az én gondom!”
21. Így hát betértek hozzá, az öregember ellátta a szamarakat, és megvendégelte őket. Lemosták lábukról az út porát, ettek-ittak,
22. és jól érezték magukat. Közben azonban a város férfiai — elvetemült és gonosz emberek — körülvették a házat, és dörömböltek az ajtón. Bekiabáltak az idős házigazdának: „Hozd ki azt a férfit, aki hozzád jött, mert meg akarjuk ismerni őt!”
23. Az öregember kiment hozzájuk, és így kérlelte őket: „Barátaim, ne tegyetek ilyen gyalázatos dolgot! Kérlek, ne kövessetek el ilyen gonoszságot, hiszen ez az ember az én vendégem!
24. Nézzétek, itt van a hajadon leányom, meg annak a férfinak az ágyasa, kihozom őket nektek, bánjatok velük, ahogyan jónak látjátok, csak a vendégemmel ne tegyetek ilyen gyalázatos dolgot!”
25. De azok nem hallgattak rá, s tovább követelőztek. Végül a lévita kivitte hozzájuk az ágyasát, azok pedig egész éjjel erőszakoskodtak vele. Csak hajnal felé engedték el az asszonyt,
26. aki az öregember házának küszöbén esett össze, és ott feküdt reggelig.
27. Reggel a lévita fölkelt, hogy továbbinduljanak, és kinyitotta az ajtót. Akkor látta, hogy ágyasa ott fekszik a földön, s keze a küszöbön.
28. „Kelj föl, induljunk el!” — mondta neki, de az nem válaszolt. Akkor a lévita föltette a szamarára, és hazavitte.
29. Otthon az ágyasa holttestét szétvágta 12 részre, s Izráel mindegyik vidékére küldött egy-egy darabot.
30. Aki csak látta, nagyon megdöbbent, és ezt mondta: „Ilyen még sohasem történt közöttünk, mióta Izráel kijött Egyiptomból”. Emlékezzetek erre a szörnyű dologra, gondoljátok meg, és beszéljetek róla!