Bírák 5 EFO
1. Ezen a napon Debóra és Bárák ezt a győzelmi éneket énekelte:
2. „Amikor Izráel harcosai hosszúra növesztették hajukat, mert egészen az Örökkévalónak szentelték magukat, dicsérjétek az Örökkévalót!
3. Halljátok ezt királyok, figyeljetek rám, fejedelmek, mert az Örökkévalónak éneklek, az Örökkévalót dicsérem, Izráel Istenét!
4. Mikor Széírből jöttél, Örökkévaló, mikor Edom földjén lépkedtél, még a föld is remegett, az ég is megindult, esőt hullatott.
5. A hegyek reszkettek az Örökkévaló előtt, a Sínai-hegy is megremegett az Örökkévaló előtt, Izráel Istene előtt!
6. Anát fia, Samgar idejében, Jáél napjaiban senki sem járt az utakon, a karavánok és utazók mind kerülő utakra tértek.
7. Kihaltak a falvak Izráelben. Kihalt az élet a falvakból, amíg te nem jöttél, Debóra, amíg felkeltél, Izráel anyjaként vezettél!
8. Mikor Isten új vezetőket választott, tüstént harc dúlt a kapuk előtt, de még egy dárda, vagy pajzs sem akadt Izráel negyvenezres seregében.
9. Szívem azoké, akik vezetik Izráelt, akik a nép közül önként vállalták a harcot! Dicsérjétek az Örökkévalót!
10. Emlegessétek újra meg újra az Örökkévaló nagy tetteit, akik felültök a nyeregtakaróra, s útra keltek szürke szamarakon, vagy az úton mentek!
11. Mikor a nyájakat itatjátok a kútnál, halljátok az éneklők szavát, akik az Örökkévaló dicső tetteiről énekelnek, győzelmekről, amelyeket az izráeli falvak népe aratott, amikor az Örökkévaló népe a város kapuinál harcolt.
12. Serkenj föl, Debóra, serkenj föl! Kelj föl, és énekelj! Rajta, Bárák, támadj! Ejts foglyokat, Abínóam fia!
13. Akkor a maradék nép lerohant a hegyről, hogy harcoljon az ellenséggel, az Örökkévaló népe rárontott az idegenek seregére.
14. Jöttek Efraimból, akik Amálek helyére települtek, jöttek utánad, Benjámin, a testvéreiddel, jöttek Mákír nemzetségéből a kapitányok, Zebulon törzséből, kezükben pálcával a vezérek.
15. Ide gyűltek Issakár fejedelmei, Debórához gyülekeztek, Bárákot követve mind támadásra indultak, a hegyről a völgybe lerohantak. De Rúben nemzetségei csak tanakodtak.
16. Miért üldögéltek nyájaitok mellett? Nézitek, hogy terelik össze a pásztorok juhaikat? Rúben nemzetségei csak tanakodtak, nem mozdultak.
17. Gileád népe is ott maradt a Jordánon túl, Dán fiai meg az idegenek hajóin szolgáltak, Ásér nemzetségei a tengerparton üldögéltek, öblök partján táboroztak.
18. Csak Zebulon és Naftáli fiai harcoltak a dombokon halált megvetőn.
19. Királyok jöttek és harcoltak, Kánaán királyai csatáztak Meggidó vizeinél, harcoltak Taanak mellett a síkon, de nem zsákmányoltak ezüstöt.
20. A csillagok is harcoltak az égből, saját pályájukról vívtak Sisera ellen.
21. Elsodorta Sisera seregét a Kisón megáradt patakja, elsöpörte őket a vízáradat, az ősi Kisón. Folytasd csak lelkem, teljes erővel!
22. Hogy robogtak a vágtató lovak és szekerek! Menekülő paták dobogása hallik!
23. »Átkozzátok Méróz városát — mondja az Örökkévaló angyala —, átkozzátok lakosait, mert nem jöttek az Örökkévalónak segíteni, nem akartak vitézei közé állni!«
24. De áldott legyen Jáél, a kéni Héber felesége! Áldottabb legyen minden más sátorlakó asszonynál!
25. Mikor Sisera vizet kért, Jáél tejet adott neki, fejedelmi csészéből tejszínnel itatta.
26. Bal keze sátorcövekért nyúlt, jobb kezébe munkások kalapácsát vette, Sisera fejét szétzúzta, összetörte, halántékát földhöz szegezte.
27. Így esett el Sisera egy asszony lába előtt, Jáél lábánál elterült, nem mozdult többé. Ott fekszik holtan, megsemmisült!
28. Aggódva ki-kinéz ablakán Sisera anyja, kezét tördeli, aggódva várja fiát: »Miért késik harci szekere oly soká? Nem hallom lovai patkóit, miért?«
29. Legbölcsebb szolgálója nyugtatja, és maga is egyre csak ezt mondogatja:
30. »Biztosan most osztoznak a zsákmányon! Szép rabnő jut minden harcosnak, talán kettő is, meg díszes ruhák Siserának, festett, hímzett, drága kendőt hoz nekem is, színes selyemkendőt nyakamra, vállamra!«
31. Így vesszenek mind ellenségeid, Örökkévaló! De akik szeretnek téged, tündököljenek, mint a fölkelő nap, ereje teljében!” Ezután 40 évig béke volt Izráelben.