Jeremiás siralmai 4 EFO
1. Jaj, még az arany ragyogása is megfakult, a csillogó színarany is meghomályosult! A drágaköveket szétszórták, szanaszét hevernek minden utcasarkon!
2. Sion drága gyermekeivel, akik értékesebbek az aranynál, úgy bántak ellenségeink, mint valami hitvány cserépedénnyel!
3. Még a sakálok is táplálják, megszoptatják kicsinyeiket, de népem asszonyai kegyetlenül bánnak gyermekeikkel, mint a sivatagi struccmadarak.
4. A csecsemők szomjúságtól haldoklanak, a kisgyermekek kenyérért könyörögnek, de senki sem ad nekik, senki sem törődik velük.
5. Akik egykor megrakott asztalnál lakomáztak, most éhségtől haldokolnak az utca kövén, s akiket bíborban neveltek, most a szemétdombon keresgélnek.
6. Bizony, nagyobb népem bűne, mint Sodomáé volt egykor, amely kéz érintése nélkül elpusztult egy pillanat alatt.
7. Júda nazírjai tisztábbak voltak a hónál, fehérebbek a tejnél, pirosabbak a korallnál, termetük, mint a csiszolt zafír.
8. Most feketébbek, mint a korom, rájuk sem ismer az utcán senki, bőrük a csontjukhoz tapad, olyanok lettek, mint kiszáradt fa.
9. Jaj, boldogabbak, akiket kard ölt meg, mint akiket éhség pusztított el lassú kínhalállal, a kenyér hiánya miatt.
10. Irgalmas szívű anyák saját gyermekeiket főzték meg, hogy legyen mit enniük, mikor Jeruzsálem népe éhezett.
11. Az Örökkévaló szabad utat engedett haragjának, kiöntötte ránk izzó haragját, s tűzbe borította Siont, megégette teljesen.
12. Nem hitték volna sem a föld királyai, sem a nemzetek lakosai, hogy az ellenség Jeruzsálem kapuin valaha is bevonulhat.
13. Jeruzsálem prófétáinak bűne miatt, papjainak vétke miatt történt ez, mert ártatlan vért ontottak, igazakat gyilkoltak benne.
14. Vérrel beszennyezve tántorogtak az utcán, mint a vakok. Tisztátalanná lettek, senki meg sem érinthette őket.
15. „Álljatok félre, tisztátalanok!” — kiáltottak rájuk az emberek. „Álljatok félre, ne érintsetek!” Mikor a nemzetek között kerestek menedéket, ott sem fogadták be őket.
16. Az Örökkévaló maga szórta szét őket, s nem törődött velük többé. Nem tisztelték őket a nemzetek, mint a papokat illenék, nem kegyelmeztek még az öregeknek sem.
17. Oly sokáig vártunk hiába, már a szemünk is belefáradt, reménykedve lestük a látóhatárt: jön-e már a felmentő sereg.
18. Ellenségeink minden lépésünket figyelték, már az utcára is féltünk kimenni. Elközelgett a végünk! Napjaink meg voltak számlálva! Eljött a vég!
19. Üldözőink gyorsabbak voltak, mint a sasok az égen. Űztek bennünket a hegyeken, leselkedtek ránk a pusztaságban.
20. Foglyul ejtették királyunkat, népünk éltető leheletét, az Örökkévaló fölkentjét, s akiről azt mondtuk: „Védelmező karja árnyékában élhetünk a nemzetek között!”
21. Ne örülj olyan nagyon, Edom népe, Úz földjén, mert terád is sor kerül. Neked is innod kell ebből a pohárból, megrészegedsz tőle, és letépik ruháidat!
22. Sion népe, büntetésed egyszer véget ér, nem tart az Úr száműzetésben örökre! De téged még azután is büntet vétkeidért, Edom népe, s bűneidet nyilvánosan leleplezi.