Lukács 1 EFO

1. Sokan próbáltak már beszámolni azokról a dolgokról, amelyek közöttünk történtek, s amelyek által Isten terve megvalósult.

2. Ugyanazokat írták le, amelyekről mi is hallottunk azoktól, akik kezdettől fogva a saját szemükkel látták mindezt, és akik hirdették Isten üzenetét.

3. Jómagam kezdettől fogva mindennek gondosan utána jártam, s úgy gondoltam, hogy szép rendben én is írásba foglalom mindezeket egy könyvben a számodra, tisztelt Teofilus.

4. Így majd meggyőződhetsz azoknak a dolgoknak a hitelességéről, amelyekre tanítottak téged.

5. Abban az időben, amikor Heródes volt Júdea királya, élt egy Zakariás nevű pap, aki szolgálati beosztása szerint Abijá csoportjához tartozott. Felesége, Erzsébet is Áron családjából származott.

6. Isten elfogadta és kedvelte Zakariást és Erzsébetet, akik minden tekintetben az Örökkévaló parancsai és rendelkezései szerint, feddhetetlenül és igazságosan éltek.

7. Gyermekük azonban nem született, mivel Erzsébet meddő volt, s abban az időben már mind a ketten idősek voltak.

8. Zakariás a saját papi csoportjában szolgált Isten előtt a Templomban. Történt egyszer, hogy amikor az ő csoportjára került a sor,

9. a szokásos sorshúzás őt jelölte ki, hogy bemenjen az Örökkévaló Templomába, és ott illatáldozatot mutasson be.

10. Miközben Zakariás a Templomban az áldozati szertartást végezte — a nép pedig kint imádkozott —,

11. az Örökkévaló egyik angyala megjelent az illatáldozati oltár jobb oldalán.

12. Zakariás nagyon megdöbbent, és félelem fogta el.

13. Az angyal azonban így bátorította: „Ne félj Zakariás, mert Isten meghallgatta az imádságodat! Feleséged, Erzsébet fiút fog szülni neked, akit nevezz Jánosnak!

14. Megszületésekor ujjongó öröm tölt be téged, és sokan fognak veled együtt örülni a megérkezésének,

15. mert ez a fiú Isten nagy embere lesz! Nem szabad bort vagy más részegítő italt innia, és már az édesanyja méhétől kezdve be fogja tölteni a Szent Szellem.

16. Izráel népéből sokakat visszatérít majd az Örökkévalóhoz, Istenükhöz.

17. Ez a fiú az Úr előtt fog menni az Illés szellemével és erejével, hogy az apák szívét a gyermekeikhez fordítsa, hogy az engedetleneket bölcs és igazságos gondolkozásúvá tegye, és hogy az Örökkévaló számára felkészítse a népet.”

18. Zakariás így válaszolt az angyalnak: „Hogyan bizonyosodhatok meg felőle, hogy mindez valóban be fog teljesedni, hiszen öreg vagyok, és feleségem is idős már.”

19. Az angyal azt felelte: „Én Gábriel vagyok, aki mindig Isten előtt állok, hogy szolgálatára legyek. Ő küldött hozzád, hogy beszéljek veled, és elhozzam ezt az örömhírt.

20. De jól jegyezd meg: most megnémulsz, és mindaddig nem tudsz beszélni, amíg ez meg nem történik, mivel nem hittél a szavamnak. Amit pedig mondtam, az a maga idejében maradéktalanul be fog teljesedni.”

21. Az emberek ezalatt várták Zakariást, és csodálkoztak, hogy miért marad olyan sokáig a Templomban.

22. Amikor végre kijött, nem tudott egy szót sem szólni, csak a kezével intett. Ekkor megértették, hogy látomást látott.

23. Amikor pedig letelt a szolgálata, hazament.

24. Nem sokkal ezután Erzsébet áldott állapotba került, s a következő öt hónapban ki sem mozdult a házukból. Ezt mondta:

25. „Hát így tett velem az Örökkévaló, amikor rám tekintett, és elvette meddőségem szégyenét!”

26 . Később, amikor Erzsébet már terhessége hatodik hónapjában volt, Isten elküldte Gábriel angyalt a galileai Názáretbe egy szűzhöz, kit Máriának hívtak. Ezt a leányt egy József nevű férfi — aki Dávid király leszármazottja volt — már eljegyezte magának feleségül, de még nem házasodtak össze.

28. Gábriel megjelent Máriának, és így köszöntötte: „Üdvözöllek! Az Örökkévaló kegyelmébe fogadott téged, és veled van.”

29. Mária megdöbbent, és zavarban volt. Azon tűnődött, vajon mit jelenthet ez a szokatlan köszöntés.

30. De az angyal így folytatta: „Ne félj, Mária, mert nagyon kedves vagy Istennek!

31. Figyelj rám! Áldott állapotba kerülsz, és fiad fog születni, akit nevezz el Jézusnak.

32. Ő hatalmas lesz, és a Magasságos Isten Fiának fogják hívni. Ősapjának, Dávidnak trónjára fogja őt ültetni Isten, az Örökkévaló.

33. Így fog uralkodni mindörökké Jákób leszármazottjai fölött, és királyi uralma soha nem ér véget.”

34. Mária ezt kérdezte: „Hogyan lehetséges ez? Hiszen én még szűz vagyok!”

35. Az angyal így válaszolt: „A Szent Szellem száll rád, és a Magasságos Isten ereje vesz körül téged. Ezért a gyermek, akit majd megszülsz, szent lesz, és Isten Fiának nevezik.

36. Nézd, a rokonod, Erzsébet is áldott állapotban van, és ez már a terhessége hatodik hónapja! Idős kora ellenére fiút fog szülni, pedig mindenki meddőnek tartotta!

37. Látod, Isten számára semmi sem lehetetlen!”

38. Mária így válaszolt: „Az Örökkévaló szolgálóleánya vagyok, történjen velem minden úgy, ahogy mondtad!” Ezután az angyal elment.

39. Mária ekkor útra készült, és sietve elment Júdea hegyvidékének egyik városába.

40. Bement Zakariás házába, és köszöntötte Erzsébetet.

41. Amikor Erzsébet meghallotta Mária hangját, a méhében lévő magzat örömében repesni kezdett, és a Szent Szellem betöltötte Erzsébetet.

42. Nagy örömmel felkiáltott: „Áldott vagy te, Mária — jobban, mint bárki más az asszonyok között! Áldott a gyermeked is, akit a méhedben hordozol!

43. Hogy lehet az, hogy az Uram anyja vagy, mégis te jössz hozzám?

44. Mert abban a pillanatban, amikor a köszöntésedet meghallottam, a gyermekem örömében repesni kezdett a méhemben.

45. Bizony boldog és áldott, aki hittel fogadja, amit az Örökkévaló mond neki, mert az beteljesedik!”

46. Mária pedig ezt mondta:

47. „Dicsérem az Örökkévalót teljes szívemből-lelkemből, szellemem ujjong Istennek, Üdvözítőmnek,

48. mert rátekintett alázatos szolgálóleányára! Bizony, mostantól fogva minden nemzedék boldognak és áldottnak mond engem,

49. mert nagy dolgot tett velem a Hatalmas! Szent a neve!

50. Nemzedékről nemzedékre irgalmas azok iránt, akik tisztelik és félik őt.

51. Kinyújtotta karját, megmutatta erejét: szétszórta a büszkéket, akik magukat nagyra tartják,

52. ledöntötte trónjukról az uralkodókat, az alázatosakat pedig felemelte.

53. A szükségben lévőket elhalmozta minden jóval, a gazdagokat pedig üres kézzel küldte el.

54. Segítségére sietett szolgájának, Izráelnek, mert nem felejtette el ígéretét, hogy könyörületesen bánik velünk.

55. Mert ezt ígérte őseinknek, Ábrahámnak és az ő gyermekeinek mindörökké.”

56. Ezután Mária még körülbelül három hónapig maradt Erzsébetnél, azután hazament.

57. Amikor eljött az ideje, Erzsébet fiút szült.

58. Szomszédai és rokonai megtudták, milyen jóságos volt hozzá az Örökkévaló, és együtt örültek vele.

59. A nyolcadik napon eljöttek, hogy körülmetéljék a gyermeket. Az apja nevéről Zakariásnak akarták elnevezni,

60. de Erzsébet ezt mondta: „Nem, János legyen a neve!”

61. Azok csodálkoztak: „De hiszen senki sincs a rokonságban, akit így hívnak!”

62. Majd intettek Zakariásnak, hogy milyen nevet akar adni a gyermekének.

63. Ő kért egy írótáblát, és ezt írta rá: „János a neve”. Ezen mindenki elcsodálkozott.

64. Ekkor hirtelen megoldódott Zakariás nyelve, megszólalt, és Istent dicsérte.

65. A környék lakóit pedig istenfélelem töltötte be, és Júdea egész hegyvidékén mindenki erről beszélt.

66. Akik csak hallottak róla, mind a szívükbe vésték, és azon gondolkoztak: „Vajon mi lesz ebből a gyermekből?” Mert az Örökkévaló kétségtelenül a gyermek felett tartotta a kezét.

67. Zakariást ekkor betöltötte a Szent Szellem, és így prófétált:

68. „Áldott legyen az Örökkévaló, Izráel Istene, mert segítségére sietett népének, és megváltást hozott nekünk!

69. Hatalmas Szabadítót küldött hozzánk szolgájának, Dávidnak családjából,

70. ahogyan ezt ősidőktől fogva, szent prófétái által megígérte,

71. hogy megszabadítson ellenségeinktől, és gyűlölőink kezéből kimentsen,

72. hogy megmutassa ősapáinknak kegyelmét, s hogy megtartsa velük kötött szent szövetségét.

73. A szövetséget, amelyet Ábrahámnak, ősapánknak esküvel erősített:

74. megígérte, hogy miután ellenségeinktől megszabadít, félelem nélkül szolgáljuk majd Istenünket,

75. s igazságban és szentségben élhetünk színe előtt életünk minden napján.

76. Te pedig, fiúcska, a Magasságos Isten prófétája leszel, mert az Úr előtt készíted az utat,

77. az üdvösség ismeretére tanítod Isten népét, amikor majd bűnbocsánatot nyernek,

78. Istenünk nagy irgalmasságából! Ezért meg fog látogatni minket a Napfelkelte a magasságból,

79. hogy világosság ragyogjon azokra, akik a halál árnyékában, sötétben ülnek, és a békesség útjára vezessen bennünket.”

80. A gyermek János növekedett, és egyre erősödött szellemben. A pusztában élt egészen addig, amíg nyilvánosan hirdetni kezdte Isten üzenetét Izráel népének.