Lukács 1 HUNB

1. Miután sokan vállalkoztak már arra, hogy tudósítsanak bennünket a közöttünk beteljesedett eseményekről úgy,

2. amint reánk hagyták azok, akik kezdettől fogva szemtanúi és szolgái voltak az igének:

3. magam is jónak láttam, hogy miután eleitől kezdve mindennek pontosan utánajártam, sorjában megírjam azokat neked, nagyrabecsült Teofilus,

4. hogy azokról a dolgokról, amelyekről tanítást kaptál, megtudd a kétségtelen valóságot.

5. Heródesnek, Júdea királyának idejében élt egy pap, név szerint Zakariás, az Abijá csoportjából; felesége pedig Áron leányai közül való volt, és a neve Erzsébet.

6. Igazak voltak mindketten az Isten előtt, és feddhetetlenül éltek az Úr minden parancsolata és rendelése szerint.

7. Nem volt gyermekük, mert Erzsébet meddő volt, és már mindketten előrehaladott korúak voltak.

8. Történt pedig egyszer, hogy amikor csoportjának beosztása szerint papi szolgálatot végzett az Isten előtt,

9. a papi szolgálat szokott módja szerint, sorsolással őt jelölték ki arra, hogy bemenjen az Úr templomába, és bemutassa a füstölőáldozatot.

10. A nép egész sokasága pedig kint imádkozott a füstölőáldozat órájában.

11. Ekkor megjelent neki az Úr angyala, és megállt a füstölőáldozati oltár mellett jobb felől.

12. Zakariás amikor ezt meglátta, megrettent, és félelem szállta meg.

13. De az angyal így szólt hozzá: „Ne félj, Zakariás, meghallgatásra talált a te könyörgésed: feleséged, Erzsébet fiút szül neked, és Jánosnak fogod őt nevezni.

14. Örülni fogsz, boldog leszel, és sokan örülnek majd az ő születésének,

15. mert nagy lesz ő az Úr előtt; bort és részegítő italt nem iszik, és már anyja méhétől fogva megtelik Szentlélekkel,

16. Izráel fiai közül sokakat megtérít az Úrhoz, az ő Istenükhöz,

17. és őelőtte jár az Illés lelkével és erejével, hogy az atyák szívét a gyermekekhez, és az engedetleneket az igazak lelkületére térítse, hogy felkészült népet állítson az Úr elé.”

18. Zakariás így szólt az angyalhoz: „Miből tudom meg ezt? Hiszen én már öreg ember vagyok, feleségem is előrehaladott korú.”

19. Az angyal pedig így válaszolt: „Én Gábriel vagyok, aki az Isten színe előtt állok. Elküldött engem, hogy beszéljek veled, és meghozzam neked ezt az örömhírt.

20. De íme, amiért nem hittél szavaimnak, amelyek pedig be fognak teljesedni a maguk idejében, most megnémulsz, és egészen addig nem tudsz megszólalni, amíg mindezek végbe nem mennek.”

21. A nép várta Zakariást, és csodálkozott, hogy késik a templomban.

22. Amikor mégis kijött, nem tudott velük beszélni. Ebből rájöttek, hogy látomást látott a templomban. Ő pedig csak integetett nekik, de néma maradt.

23. Amikor leteltek papi szolgálatának napjai, hazament.

24. E napok után fogant felesége, Erzsébet, aztán elrejtőzött öt hónapra, majd így szólt:

25. „Ezt tette velem az Úr azokban a napokban, amikor rám tekintett, hogy elvegye gyalázatomat az emberek előtt.”

26. A hatodik hónapban pedig elküldte Isten Gábriel angyalt Galilea egyik városába, Názáretbe,

27. egy szűzhöz, aki a Dávid házából származó férfinak, Józsefnek volt a jegyese. A szűznek pedig Mária volt a neve.

28. Az angyal belépve hozzá így szólt: „Üdvözlégy, kegyelembe fogadott, az Úr veled van!”

29. Mária megdöbbent ezekre a szavakra, és fontolgatta, mit jelenthet ez a köszöntés.

30. Az angyal ezt mondta neki: „Ne félj, Mária, mert kegyelmet találtál az Istennél!

31. Íme, fogansz méhedben, és fiút szülsz, akit nevezz Jézusnak.

32. Nagy lesz ő, és a Magasságos Fiának mondják majd; az Úr Isten neki adja atyjának, Dávidnak a trónját,

33. ő pedig uralkodik a Jákób házán örökké, és uralkodásának nem lesz vége.”

34. Mária megkérdezte az angyalt: „Hogyan lehetséges ez, mikor én férfit nem ismerek?”

35. Az angyal így válaszolt neki: „A Szentlélek száll reád, és a Magasságos ereje árnyékoz be téged, ezért a születendőt is Szentnek nevezik majd, Isten Fiának.

36. Íme, a te rokonod, Erzsébet is fiút fogant öregségére, és már a hatodik hónapjában van az, akit meddőnek mondanak,

37. mert az Istennek semmi sem lehetetlen.”

38. Ekkor így szólt Mária: „Íme, az Úr szolgálóleánya: történjék velem a te beszéded szerint!” S ekkor eltávozott tőle az angyal.

39. Azokban a napokban útra kelt Mária, és sietve elment a hegyvidékre, Júda egyik városába.

40. Bement Zakariás házába, és köszöntötte Erzsébetet.

41. Amikor Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, megmozdult a magzat a méhében. Megtelt Erzsébet Szentlélekkel,

42. és hangos szóval kiáltotta: „Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhed gyümölcse!

43. Hogyan is lehetséges ez, hogy az én Uram anyja jön el énhozzám?

44. Mert íme, amint felfogta fülem köszöntésed hangját, ujjongva mozdult meg a magzat méhemben.

45. Boldog, aki hitt, mert beteljesedik mindaz, amit az Úr mondott neki.”

46. Mária pedig ezt mondta: „Magasztalja lelkem az Urat,

47. és az én lelkem ujjong Isten, az én Megtartóm előtt,

48. mert rátekintett szolgálóleánya megalázott voltára: és íme, mostantól fogva boldognak mond engem minden nemzedék,

49. mert nagy dolgokat tett velem a Hatalmas, és szent az ő neve,

50. irgalma megmarad nemzedékről nemzedékre az őt félőkön.

51. Hatalmas dolgot cselekedett karjával, szétszórta a szívük szándékában felfuvalkodottakat.

52. Hatalmasokat döntött le trónjukról, és megalázottakat emelt fel.

53. Éhezőket látott el javakkal, és bővelkedőket küldött el üres kézzel.

54. Felkarolta szolgáját, Izráelt, hogy megemlékezzék irgalmáról,

55. amint kijelentette atyáinknak, Ábrahámnak és az ő utódjának mindörökké.”

56. Mária Erzsébettel maradt három hónapig, azután visszatért otthonába.

57. Amikor pedig eljött Erzsébet szülésének ideje, fiút szült.

58. Meghallották a szomszédai és rokonai, hogy milyen nagy irgalmat tanúsított iránta az Úr, és együtt örültek vele.

59. A nyolcadik napon eljöttek körülmetélni a gyermeket, és apja nevéről Zakariásnak akarták nevezni.

60. Anyja azonban megszólalt, és ezt mondta: „Nem, hanem János legyen a neve.”

61. Mire ezt mondták neki: „De hiszen senki sincs a te rokonságodban, akit így hívnának.”

62. Ekkor intettek az apjának, hogy minek akarja neveztetni.

63. Ő táblát kért, és ezt írta rá: „János a neve.” Erre mindenki elcsodálkozott.

64. És egyszerre csak megnyílt Zakariás szája, megoldódott a nyelve, beszélni kezdett, és áldotta az Istent.

65. Félelem szállta meg a körülöttük lakókat, és Júdea egész hegyvidékén beszéltek minderről.

66. Akik meghallották, szívükbe vésték, és így szóltak: „Vajon mi lesz ebből a gyermekből?” Az Úr keze pedig valóban vele volt.

67. Apja, Zakariás, megtelt Szentlélekkel, és így prófétált:

68. „Áldott az Úr, Izráel Istene, hogy meglátogatta népét, és váltságot szerzett neki.

69. Erős üdvözítőt támasztott nekünk szolgájának, Dávidnak házából,

70. ahogyan kijelentette azt szent prófétái által örök időktől fogva:

71. hogy megszabadít ellenségeinktől, és mindazok kezéből, akik gyűlölnek minket;

72. hogy irgalmasan cselekedjék atyáinkkal, és megemlékezzék szent szövetségéről,

73. arról az esküről, amellyel megesküdött atyánknak, Ábrahámnak; és megadja nekünk,

74. hogy ellenségeink kezéből megszabadulva, félelem nélkül szolgáljunk neki,

75. szentségben és igazságban őelőtte életünk minden napján.

76. Te pedig, kisgyermek, a Magasságos prófétája leszel, mert az Úr előtt jársz, hogy előkészítsd az ő útjait,

77. hogy megtanítsd népét az üdvösség ismeretére, bűneik bocsánata által,

78. Istenünk könyörülő irgalmáért, amellyel meglátogat minket a felkelő fény a magasságból;

79. hogy világítson azoknak, akik sötétségben s a halál árnyékában lakoznak, hogy ráigazítsa lábunkat a békesség útjára.”

80. A kisgyermek pedig növekedett, és erősödött lélekben, és a pusztában élt egészen addig a napig, amelyen szolgálatba lépett Izráelben.