Lukács 17 EFO

1. Ezt mondta Jézus a tanítványainak: „Elkerülhetetlen, hogy történjenek olyan dolgok, amelyek miatt egyesek elveszítik a hitüket. De jaj annak, aki miatt ilyesmi történik!

2. Jobban járna, ha egy malomkövet kötnének a nyakára, és bedobnák a tengerbe, mielőtt ilyen bajt okozna.

3. Vigyázzatok hát, legyetek óvatosak! Ha Isten családjában valamelyik testvéred bűnt követ el, figyelmeztesd, és ha megbánja, bocsáss meg neki!

4. Ha napjában hétszer is vétkezik ellened, és hétszer visszajön hozzád megbánással, bocsáss meg neki!”

5. Akkor az apostolok kérték az Urat: „Erősítsd a hitünket!”

6. Ő így válaszolt: „Ha legalább akkora hitetek lenne, mint egy mustármag, akkor mondhatnátok ennek az eperfának, hogy szakadjon ki tövestől, és gyökerezzen meg a tengerben — az pedig engedelmeskedne nektek.”

7. Jézus ezt mondta: „Ki az közületek, aki azt mondja a rabszolgájának, amikor az a szántás vagy legeltetés után hazajön a mezőről: »Gyere, ülj le, és vacsorázz meg«?

8. Ugye, hogy inkább ezt mondjátok: »Készíts nekem vacsorát, vedd fel a kötényedet, és szolgálj ki, amíg eszem és iszom! Azután majd te is vacsorázhatsz.«

9. A szolgát nem illeti külön dicséret azért, hogy elvégzi, amit rábíztak, hiszen csak azt tette, ami a kötelessége.

10. Rátok is ez érvényes. Ha mindazt elvégeztétek, amit rátok bíztak, ti is elmondhatjátok: »Rabszolgák vagyunk, nem érdemlünk semmi külön elismerést. Csak azt tettük, ami a kötelességünk.«”

11. Jézus útban volt Jeruzsálem felé, és Galileából éppen Samáriába érkezett.

12. Amikor az egyik faluba ért, tíz leprás jött vele szembe, akik jó messze megálltak,

13. és onnan kiabáltak: „Jézus, Mester, segíts rajtunk!”

14. Mikor Jézus látta őket, ezt mondta nekik: „Menjetek, mutassátok meg magatokat a papnak!” Azok mind a tízen el is indultak, és útközben meggyógyultak.

15. Egyikük, amikor látta, hogy meggyógyult, visszajött Jézushoz, és hangosan dicsérte Istent.

16. Azután arcra borult Jézus lába előtt, és megköszönte, hogy meggyógyította. Ez az egy éppen samáriai volt.

17. Jézus ezt kérdezte: „Nem tízen gyógyultak meg? Hol van a többi kilenc?

18. Egyikük sem jött vissza, hogy Istent dicsőítse, csak ez az idegen?”

19. Azután hozzá fordult: „Kelj fel, és menj el békességgel! A hited megmentett téged.”

20. Egyszer a farizeusok megkérdezték Jézust, hogy mikor jön majd el Isten Királysága. Így válaszolt: „Isten Királysága bizony eljön, de nem szemmel látható módon.

21. Nem úgy, hogy rámutatnak: »Itt van!«, vagy »Ott van!«, mert Isten Királysága bennetek és közöttetek van.”

22. A tanítványainak pedig ezt mondta: „Eljön majd az idő, amikor szeretnétek látni legalább egyetlen egyet az Emberfiának napjai közül, de nem fogtok látni.

23. Amikor ezt mondják nektek: »Nézd, itt van!«, vagy: »Ott van!«, ne menjetek oda, és ne kövessétek őket!”

24. „Ahogy a villám megvilágítja egyik végétől a másikig az egész égboltot, olyan nyilvánvaló módon jön vissza az Emberfia is azon a napon.

25. De előbb még sokat kell szenvednie. Ez a nemzedék pedig elutasítja őt.

26. Ahogyan Nóé napjaiban volt, úgy lesz az Emberfia eljövetelének idejében is.

27. Akkor az emberek ettek, ittak, megházasodtak és férjhez mentek egészen addig, amíg Nóé be nem ment a bárkába. Azután jött az Özönvíz, és mindenkit elpusztított.

28. Ugyanaz történik majd, mint ami Lót idején történt. Az emberek akkor is ettek, ittak, vásároltak és eladtak, ültettek és építettek,

29. de mikor Lót kiment Sodomából, tűz és kéneső hullott az égből, és mindenkit elpusztított a városban.

30. Ugyanígy lesz abban az időben is, amikor az Emberfia megjelenik.

31. Azon a napon, ha valaki éppen felment a háza lapos tetejére, vissza se menjen a házba, hogy onnan elvigyen valamit, hanem azonnal meneküljön! Ha a mezőn lesz, azonnal meneküljön, ne forduljon vissza és ne törődjön azzal, amit hátrahagy!

32. Emlékezzetek Lót feleségére!

33. Aki meg akarja őrizni a lelkét, vagyis az életét, az el fogja veszteni, de aki feladja az életét, az örökre megmenti.

34. Mondom nektek: azon az éjszakán, ha ketten lesznek egy ágyban, az egyiket felviszik, a másikat otthagyják.

35. Ha két asszony őröl majd együtt a kézimalommal, az egyiket felviszik, a másikat otthagyják.”

36. #17:36 Egyes kéziratokban ez következik: „Két férfi lesz majd a mezőn, az egyiket felviszik, a másikat otthagyják.”

37. A tanítványok megkérdezték tőle: „Hová, Uram?” Ő pedig így válaszolt: „Ahol a tetem van, oda gyűlnek a keselyűk.”