Lukács 18 EFO

1. Jézus példázatot mondott a tanítványainak, amellyel arra tanította őket, hogy kitartóan imádkozzanak, és ne fáradjanak bele soha.

2. „Volt egyszer egy bíró egy városban, aki Istent nem tisztelte, és nem becsülte az embereket sem.

3. Élt abban a városban egy özvegyasszony, aki folyton a bíró nyakára járt, és szüntelen arra kérte: »Szolgáltass nekem igazságot ellenfelemmel szemben, és védj meg tőle!«

4. A bíró egy ideig nem akart rajta segíteni, de végül ezt gondolta: »Istent nem tisztelem, és nem érdekel, hogy mit gondolnak rólam az emberek.

5. De ez az özvegyasszony már terhemre van, mert folyton a nyakamra jár. Nem bánom, igazságot szolgáltatok neki, és megvédem, hogy ne zaklasson tovább.«”

6. Az Úr így folytatta: „Figyeljétek, mit mondott ez az igazságtalan bíró!

7. Mit gondoltok, ha még ő is igazságot szolgáltat, akkor Isten mennyivel inkább! Ő bizonyosan megvédi választottait, és igazságot szolgáltat azoknak, akik éjjel-nappal kiáltanak hozzá. Nem fogja feleslegesen várakoztatni őket!

8. Mondom nektek, bizony hamar igazságot szolgáltat választottainak! De amikor az Emberfia visszajön, vajon talál-e olyanokat a földön, akik igazán bíznak benne és hűségesen várják?”

9. Voltak ott olyan elbizakodottak, akik saját magukat igazságosaknak tartották, a többieket pedig lenézték. Ezeknek mondta Jézus a következő példázatot:

10. „Két ember felment a Templomba imádkozni: egy farizeus, meg egy vámszedő.

11. A farizeus megállt, és így imádkozott magában: »Istenem, hálát adok neked, hogy én nem vagyok olyan rossz, mint mások. Nem vagyok sem tolvaj, sem csaló, sem házasságtörő. Nem vagyok olyan, mint például ott az a vámszedő.

12. Hetente kétszer böjtölök, és minden keresetemből megadom a tizedet.«

13. A vámszedő, aki távolabb állt, még a tekintetét se merte az égre emelni. Bűnbánatában a mellét verte, és így imádkozott: »Istenem, könyörülj meg rajtam, nyomorult bűnösön!«

14. Mondom nektek, hogy azt a vámszedőt Isten elfogadta, és kérésére megbocsátotta a bűneit. De a farizeust és annak az imádságát elutasította! Miért? Mert aki felemeli magát, azt megalázzák, aki pedig megalázza magát, azt felemelik!”

15. Az emberek még kisgyermekeiket is odavitték Jézushoz, hogy érintse meg őket. Amikor látták ezt a tanítványok, rájuk szóltak, és el akarták őket zavarni.

16. De Jézus magához hívta a gyermekeket, és ezt mondta a tanítványainak: „Ne zavarjátok el őket! Engedjétek a gyermekeket hozzám jönni! Hiszen Isten Királysága olyanoké, akik hozzájuk hasonlítanak!

17. Igazán mondom nektek: ha valaki nem úgy fogadja Isten Királyságát, mint ahogy a gyermekek, nem is fog bemenni oda!”

18. Jézust megkérdezte egy vallási vezető: „Jó Mester, mit tegyek, hogy örök életet kapjak?”

19. Jézus így felelt: „Miért nevezel engem jónak? Egyedül csak Isten jó!

20. Ismered a Törvény parancsait: »Ne kövess el házasságtörést! Ne gyilkolj! Ne lopj! Ne tanúskodj hamisan! Tiszteld apádat és anyádat!«”#18:20 Idézet: 2Móz 20:12–16; 5Móz 5:16–20.

21. A férfi ezt válaszolta: „Ezeket gyermekkorom óta mind megtartottam.”

22. Jézus ekkor így folytatta: „Egy valami még hiányzik belőled: add el minden vagyonodat, és amit érte kapsz, oszd szét a szegények között! Akkor majd a Mennyben lesznek a kincseid! Azután gyere, és kövess engem!”

23. A férfi, amikor ezt hallotta, igen elszomorodott, mert nagyon gazdag volt.

24. Jézus látta, hogy elszomorodott, és ezt mondta: „Milyen nehezen mennek be a gazdagok Isten Királyságába!

25. Könnyebb a tevének egy tű fokán átbújni, mint a gazdag embernek Isten Királyságába bemenni.”

26. Akik ezt hallották, megkérdezték tőle: „Akkor egyáltalán ki kaphat örök életet?”

27. Jézus így felelt: „Az embereknek ez lehetetlen, de Istennek lehetséges.”

28. Ekkor Péter ezt mondta: „Látod, mi mindenünket hátrahagytuk, és követtünk téged!”

29. Jézus így válaszolt: „Igazán mondom nektek: akik elhagyták otthonukat, feleségüket, testvéreiket, szüleiket vagy gyermekeiket Isten Királyságáért,

30. azok mindannyian a többszörösét kapják vissza még ebben a világban, a következő korszakban pedig örök életet nyernek.”

31. Azután Jézus félrehívta tizenkét tanítványát, és ezt mondta nekik: „Figyeljetek rám! Most felmegyünk Jeruzsálembe, és ott minden be fog teljesedni, amit a próféták az Emberfiáról megírtak.

32. Az Emberfiát kiszolgáltatják a többi nemzeteknek. Kigúnyolják, meggyalázzák, leköpik,

33. megverik, s végül megölik, három nappal később azonban fel fog támadni.”

34. A tanítványok azonban nem értették, hogy miről beszél, mert az el volt rejtve előlük.

35. Jézus Jerikó felé közeledett. Az út szélén egy vak koldus ült, és kéregetett.

36. Amikor hallotta, hogy sokan mennek el mellette, kérdezősködött, hogy mi történik.

37. Mondták neki, hogy a názáreti Jézus megy arra.

38. Ekkor a vak felkiáltott: „Jézus, Dávid Fia, könyörülj rajtam!”

39. Akik éppen mellette mentek el, rászóltak, hogy maradjon csendben. De ő csak még jobban kiabált: „Dávid Fia! Könyörülj rajtam!”

40. Jézus megállt, és szólt, hogy vezessék hozzá a vakot, majd megkérdezte tőle:

41. „Mit kívánsz? Mit tegyek veled?” Ő így válaszolt: „Uram, szeretnék újra látni!”

42. Jézus ezt mondta neki: „Láss! A hited megmentett téged.”

43. Ő pedig azonnal visszanyerte a látását, dicsőítette Istent, és követte Jézust. Ezt látva, az egész nép dicsérte Istent.