Lukács 18 HUNB

1. Arról is mondott nekik példázatot, hogy mindenkor imádkozniuk kell, és nem szabad belefáradniuk.

2. Ezt mondta: „Az egyik városban volt egy bíró, aki az Istent nem félte, az embereket pedig nem becsülte.

3. Élt abban a városban egy özvegyasszony is, aki gyakran elment hozzá, és azt kérte tőle: Szolgáltass nekem igazságot ellenfelemmel szemben.

4. Az egy ideig nem volt rá hajlandó, de azután azt mondta magában: Ha nem is félem az Istent, és az embereket sem becsülöm,

5. mégis, mivel terhemre van ez az özvegyasszony, igazságot szolgáltatok neki, hogy ne járjon ide, és ne zaklasson engem vég nélkül.”

6. Azután így szólt az Úr: „Halljátok, mit mond a hamis bíró!

7. Vajon az Isten nem szolgáltat-e igazságot választottainak, akik éjjel-nappal kiáltanak hozzá? És várakoztatja-e őket?

8. Mondom nektek, hogy igazságot szolgáltat nekik hamarosan. De amikor eljön az Emberfia, vajon talál-e hitet a földön?”

9. Némely elbizakodott embernek, aki igaznak tartotta magát, a többieket pedig lenézte, ezt a példázatot mondta:

10. „Két ember ment fel a templomba imádkozni: az egyik farizeus, a másik vámszedő.

11. A farizeus megállt, és így imádkozott magában: Isten, hálát adok neked, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember: rabló, gonosz, parázna, vagy mint ez a vámszedő is.

12. Böjtölök kétszer egy héten, tizedet adok mindenből, amit szerzek.

13. A vámszedő pedig távol állva, még szemét sem akarta az égre emelni, hanem a mellét verve így szólt: Isten, légy irgalmas nekem, bűnösnek.

14. Mondom nektek, ez megigazulva ment haza, nem úgy, mint amaz. Mert mindenki, aki felmagasztalja magát, megaláztatik, aki pedig megalázza magát, felmagasztaltatik.”

15. Ezután kisgyermekeket is vittek, hogy megérintse őket. Amikor a tanítványok ezt meglátták, rájuk szóltak,

16. Jézus azonban magához hívta őket, és így szólt: „Engedjétek hozzám jönni a kisgyermekeket, és ne akadályozzátok őket, mert ilyeneké az Isten országa.

17. Bizony, mondom néktek: aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint egy kisgyermek, semmiképpen nem megy be abba.”

18. Akkor egy előkelő ember megkérdezte tőle: „Jó Mester, mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?”

19. Jézus ezt válaszolta neki: „Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, egyedül csak az Isten.

20. A parancsolatokat tudod: Ne paráználkodj, ne ölj, ne lopj, ne tanúskodj hamisan, tiszteld apádat és anyádat!”

21. Ő pedig így szólt: „Ezt mind megtartottam ifjúságomtól fogva.”

22. Amikor Jézus ezt hallotta, így szólt hozzá: „Még egy fogyatkozás van benned: add el minden vagyonodat, oszd szét a szegényeknek, és kincsed lesz a mennyben; azután jöjj, és kövess engem.”

23. Az pedig, mikor ezt meghallotta, nagyon elszomorodott, mert igen gazdag volt.

24. Jézus ezt látva, így szólt: „Milyen nehezen mennek be az Isten országába azok, akiknek vagyonuk van.

25. Könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, mint a gazdagnak az Isten országába bejutni.”

26. Akik pedig ezt hallották, megkérdezték: „Akkor ki üdvözülhet?”

27. Ő így felelt: „Ami lehetetlen az embereknek, az Istennek lehetséges.”

28. Ekkor így szólt Péter: „Íme, mi elhagytuk mindenünket, és követtünk téged.”

29. Ő pedig ezt mondta nekik: „Bizony, mondom néktek, hogy senki sincs, aki elhagyta házát vagy feleségét, testvéreit, szüleit vagy gyermekeit az Isten országáért,

30. hogy ne kapná vissza sokszorosát már ebben a világban, a jövendő világban pedig az örök életet.”

31. Azután maga mellé vette a tizenkettőt, és így szólt hozzájuk: „Most felmegyünk Jeruzsálembe, és az Emberfián beteljesedik mindaz, amit a próféták megírtak.

32. A pogányok kezébe adják, kigúnyolják, meggyalázzák, leköpik,

33. és miután megostorozták, megölik, de a harmadik napon feltámad.”

34. Ők azonban semmit sem fogtak fel ezekből. Ez a beszéd rejtve maradt előlük, és nem értették meg a mondottakat.

35. Történt pedig, amikor Jerikóhoz közeledett, hogy egy vak ült az út mellett, és koldult.

36. Hallotta, hogy sokaság megy el mellette, kérdezősködött, hogy mi ez.

37. Megmondták neki, hogy a názáreti Jézus megy arra.

38. Ekkor így kiáltott fel: „Jézus, Dávid Fia, könyörülj rajtam!”

39. Akik elöl mentek, rászóltak, hogy hallgasson el, de ő annál inkább kiáltozott: „Dávid Fia, könyörülj rajtam!”

40. Jézus megállt, és megparancsolta, hogy vezessék hozzá. Amikor közel jött, megkérdezte tőle:

41. „Mit kívánsz, mit tegyek veled?” Ő így szólt: „Uram, hogy lássak.”

42. Jézus ezt mondta neki: „Láss! A hited megtartott.”

43. És azonnal megjött a szeme világa, és követte őt, dicsőítve az Istent. Amikor ezt látta az egész nép, dicsőítette Istent.