Lukács 19 EFO

1. Ezután Jézus Jerikóba ért, és keresztülment a városon.

2. Élt ott egy Zákeus nevű gazdag ember, aki a vámszedők vezetője volt.

3. Szerette volna megnézni, hogy ki az a Jézus, de mivel alacsony termetű volt, nem látott semmit a sokaság miatt.

4. Ezért előreszaladt, és felmászott egy fára, hogy lássa Jézust, aki arrafelé ment.

5. Mikor Jézus a fa alá ért, felnézett rá, és azt mondta: „Zákeus, gyere le gyorsan, mert ma a te házadban kell megszállnom.”

6. Zákeus ekkor lejött a fáról, és örömmel befogadta Jézust a házába.

7. Amikor látták ezt az emberek, egymás között morgolódni kezdtek: „Nézzétek, miféle bűnöshöz megy vendégségbe!”

8. Zákeus felállt, és a vendégek előtt ünnepélyesen megígérte az Úrnak: „Uram, elhatároztam, hogy összes vagyonom felét szétosztom a szegények között. Akiket pedig megkárosítottam, azoknak négyszer annyit fizetek vissza kárpótlásul.”

9. Jézus erre így válaszolt neki: „Ma érkezett meg az üdvösség ehhez a családhoz, mivel Zákeus is igazán Ábrahám fia lett.

10. Mert az Emberfia azért jött, hogy megkeresse az elveszetteket, és megmentse őket.”

11. Amikor a jelenlévők Jézusra figyeltek, ő még hozzáfűzött egy példázatot is az előbbiekhez. Ugyanis Jeruzsálem közelében voltak, és az emberek azt várták, hogy Isten királyi uralma hamarosan látható módon megjelenik.

12. Ezt mondta: „Egy főrangú ember egy távoli országba akart utazni, hogy ott királlyá koronázzák, s azután visszatérjen.

13. Elutazása előtt magához hívatta tíz rabszolgáját. Mindegyiküknek adott egy-egy zacskó ezüstpénzt, és megbízta őket: »Gazdálkodjatok ezzel a pénzzel, amíg vissza nem érkezem!«

14. A honfitársai azonban gyűlölték ezt a főrangú vezetőt, ezért követséget küldtek utána, és megüzenték: »Nem akarjuk, hogy te uralkodj rajtunk!«

15. Azután a főrangú embert valóban királlyá koronázták, majd visszatért a saját országába. Akkor maga elé hívatta a rabszolgáit, akiknek a pénzt adta, és megkérdezte tőlük, milyen haszonnal forgatták, amit rájuk bízott.

16. Jött az első rabszolga, és beszámolt: »Uram, a rám bízott pénzedet tízszeres haszonnal forgattam.«

17. Az úr megdicsérte: »Jól van, derék szolgám! Mivel jól gazdálkodtál ezzel a kevéssel, tíz várost bízok rád, hogy azokat kormányozd!«

18. Azután jött a második szolga: »Uram, a rám bízott pénzedet ötszörös haszonnal forgattam.«

19. Ennek az úr azt mondta: »Te pedig öt várost kormányozz!«

20. Ekkor jött a harmadik, és azt mondta: »Uram, itt a pénzed, amit rám bíztál! Egy kendőbe kötöttem, és félretettem.

21. Féltem tőled, mert szigorú és kemény vagy: azt is elveszed, amit nem te fektettél be, és azt is learatod, amit nem te vetettél.«

22. Az úr erre így válaszolt: »A saját szavaid alapján ítéllek meg, te gonosz szolga! Úgy gondoltad, hogy szigorú vagyok: elveszem azt is, amit nem én fektettem be, és azt is learatom, amit nem én vetettem?

23. Akkor miért nem fektetted be a pénzemet, hogy mikor visszajövök, kamatostul kapjam vissza?!«

24. Azután szólt az ott álló szolgáknak: »Vegyétek el tőle még azt az egy zacskó pénzt is, és adjátok annak, aki tízszeres haszonra tett szert!«

25. Erre azok így válaszoltak: »De urunk, annak már tíz zacskó pénze van!«

26. Az úr így felelt: »Mondom nektek: Akinek van, az még többet kap. Akinek azonban nincs, attól még azt is elveszik, amije eddig volt.

27. Most pedig hozzátok elém azokat az ellenségeimet, akik nem akarták, hogy a királyuk legyek, és öljétek meg őket itt, előttem!«”

28. Miután ezeket elmondta, Jézus továbbment Jeruzsálem felé.

29. Amikor Betfagé és Betánia közelébe, az Olajfák hegyéhez ért, előre küldte két tanítványát. Ezt mondta nekik:

30. „Menjetek ebbe a faluba! Amikor beértek, találtok ott egy kikötött szamárcsikót, amelyen még soha nem ült senki. Oldjátok el, és hozzátok ide!

31. Ha valaki megkérdezi, miért oldjátok el, ezt mondjátok: »Az Úrnak van szüksége rá.«”

32. A két tanítvány elment, és mindent úgy talált, ahogy Jézus mondta.

33. Amint a szamárcsikót eloldozták, a gazdái megkérdezték: „Miért oldjátok el?”

34. Ők pedig így válaszoltak: „Az Úrnak van szüksége rá.”

35. Így elvezették a szamárcsikót, majd a hátára terítették a felsőruhájukat, és Jézus felült rá.

36. Amerre Jézus ment, az emberek a felsőruhájukat leterítették előtte az útra.

37. Amikor az Olajfák hegyének lejtőjéhez közeledtek, Jézus követőinek sokasága ujjongó örömmel, hangosan dicsérte Istent azokért a csodákért, amelyeket láttak.

38. Ezt kiáltották: „Áldott a Király, aki az Örökkévaló nevében jön!#19:38 Idézet: Zsolt 118:26. Békesség a Mennyben, dicsőség a magasságban Istennek!”

39. A tömegben volt néhány farizeus, akik ezt mondták Jézusnak: „Mester, szólj rá a tanítványaidra, hogy ne kiabáljanak ilyesmiket!”

40. De ő így felelt meg nekik: „Azt mondom nektek: ha ők elhallgatnak, akkor a kövek fognak kiáltani!”

41. Ahogy Jézus közeledett Jeruzsálemhez, egy olyan helyre ért, ahonnan az egész várost látta. Ekkor megsiratta Jeruzsálemet:

42. „Ó Jeruzsálem, bárcsak felismerted volna — legalább a mai napon — a békességedre vezető utat! De most el van takarva előled!

43. Bizony, eljön az idő, amikor majd ellenségeid körülvesznek és megostromolnak! Minden oldalról bekerítenek,

44. földig rombolnak, és megölik gyermekeidet! Nem marad kő kövön a falaidon belül, mert nem ismerted fel az alkalmas időt, amikor eljött hozzád az, aki meg akart menteni.”

45. Ezután Jézus bement a Templom területére, és kizavarta onnan a kereskedőket.

46. Ezt mondta nekik: „Meg van írva: »Az én Házamat imádság házának fogják nevezni.«#19:46 Idézet: Ézs 56:7. Ti azonban »rablók barlangjává«#19:46 Idézet: Jer 7:11. tettétek.”

47. Ezután minden nap tanított a Templom területén. A főpapok, a törvénytanítók, és a nép vezetői pedig keresték az alkalmat, hogy megölhessék őt.

48. De nem tudták, mit tegyenek, mert az emberek nagy figyelemmel és örömmel hallgatták, amit Jézus mondott.