Lukács 2 EFO

1. Abban az időben Augustus császár parancsot adott, hogy írjanak össze mindenkit a Római Birodalom területén.

2. Ez az első népszámlálás akkor történt, amikor Szíriában Cirénius volt a kormányzó.

3. Mindenki útrakelt hát, hogy a saját városába menjen, és ott nyilvántartásba vegyék.

4. József is elindult a galileai Názáretből, hogy a júdeai Betlehembe menjen, Dávid király szülővárosába. József ugyanis Dávid családjából származott.

5. Vele utazott eljegyzett menyasszonya, Mária is, aki gyermeket várt.

6. Amíg Betlehemben voltak, elérkezett Mária szülésének ideje. Meg is szülte elsőszülött fiát,

7. bepólyálta, és a jászolba fektette, mivel a szálláson nem volt hely a számukra.

8. Azon az éjszakán a Betlehem környéki mezőkön pásztorok legeltették a nyájukat.

9. Egyszer csak megjelent előttük az Örökkévaló egyik angyala, és az Örökkévaló dicsősége körülragyogta őket. A pásztorok nagyon megrémültek,

10. de az angyal ezt mondta nekik: „Ne féljetek, mert nagy örömhírt hoztam nektek, amelynek az egész nép örülni fog!

11. Megszületett ma nektek a Szabadító a Dávid városában, ő az Úr, a Messiás.

12. Erről a jelről ismeritek fel: egy csecsemőt fogtok találni, aki bepólyálva fekszik a jászolban.”

13. Ekkor hirtelen hatalmas angyali sereg jelent meg, és együtt dicsérték Istent:

14. „Dicsőség Istennek a Mennyben, és békesség a földön azoknak, akik Isten tetszése szerint élnek!”

15. Miután az angyalok visszatértek a Mennybe, a pásztorok ezt mondták egymásnak: „Menjünk hát Betlehembe, és nézzük meg, ami ott történt! Hadd lássuk, amiről az Örökkévaló szólt nekünk!”

16. Ezzel sietve útnak indultak. Meg is találták Máriát, Józsefet, és a jászolban fekvő csecsemőt.

17. Amikor meglátták, elmondták, amit az angyaltól hallottak róla.

18. Ezen mindenki nagyon csodálkozott.

19. Mária azonban a szívébe zárta mindezt, és később is sokat gondolkodott rajta.

20. Ezután a pásztorok visszatértek a nyájukhoz, dicsérve és magasztalva Istent mindazért, amit láttak és hallottak — mert minden pontosan úgy történt, ahogy az angyal mondta.

21. Amikor a gyermek nyolc napos lett, körülmetélték, és Jézusnak nevezték el, ahogyan az angyal nevezte, mielőtt még megfogant volna.

22. Amikor elérkezett Mária megtisztulásának ideje, elvitték a csecsemő Jézust Jeruzsálembe, hogy ott a Mózes Törvénye szerint az Örökkévalónak bemutassák.

23. Az Örökkévaló Törvényében ugyanis meg van írva: „Minden elsőszülött fiút az Örökkévalónak kell szentelni.”

24. Elmentek tehát Jeruzsálembe, hogy az Örökkévaló Törvénye szerint egy pár gerlicét vagy galambfiókát#2:24 Idézet: 3Móz 12:8. áldozzanak a Templomban.

25. Élt Jeruzsálemben egy Simeon nevű igaz és istenfélő ember, aki kitartóan várta azt az időt, amikor Isten felkarolja Izráel népét. A Szent Szellem állandóan Simeonon nyugodott, és

26. megmutatta neki, hogy nem hal meg addig, amíg meg nem látja a Messiást, akit az Örökkévaló küld.

27. Simeont a Szent Szellem éppen akkor vezette a Templom területére, amikor Jézus szülei behozták a gyermeket, hogy megtegyék, amit a Törvény előírt.

28. Ekkor Simeon a karjába vette a csecsemő Jézust, és így dicsérte Istent:

29. „Itt az idő, Uram és Parancsolóm, hogy rabszolgádat békében elbocsásd, ahogy megígérted,

30. mert ma saját szememmel láttam az Üdvösséget,

31. akit elküldtél minden nép szeme láttára,

32. hogy a kijelentés világossága legyen az összes nemzeteknek, és dicsősége népednek, Izráelnek!”

33. Jézus apja és anyja nagyon elcsodálkoztak ezeken a szavakon.

34. Ezután Simeon megáldotta őket. Jézus anyjának, Máriának pedig ezt mondta: „Nézd, ezt a gyermeket Isten arra rendelte, hogy Izráelben sokan elbukjanak miatta, és sokan felemelkedjenek általa. Arra rendelte, hogy Istentől származó jel legyen, amely sokakból ellenkezést vált ki.

35. A te lelkedet is átszúrja a fájdalom, mint az éles kard. Mindez azért történik, hogy lelepleződjön, mi van az emberek szívében.”

36. Ugyanakkor volt ott a Templomban egy nyolcvannégy éves próféta-asszony is. Annának hívták, Fánuel leánya volt, Áser törzsébe tartozott, és hétévi házasság után maradt özvegyen.

37. Nem hagyta el a Templom területét, hanem éjjel-nappal Istent szolgálta böjtöléssel és imádkozással.

38. Abban az órában Anna is odalépett hozzájuk, hálát adott Istennek, azután mindazoknak beszélt Jézusról, akik Jeruzsálem megváltását várták.

39. Miután József és Mária mindent megtett, amit az Örökkévaló Törvénye kívánt, hazatértek Galileába, Názáret városába.

40. A gyermek pedig növekedett, egyre bölcsebb és erősebb lett. Isten tetszése és jókedve nyugodott rajta.

41. Jézus szülei minden évben följártak Jeruzsálembe a Páska ünnepére.

42. Amikor Jézus tizenkét éves lett, szokásuk szerint ismét felmentek az ünnepre.

43. Utána hazaindultak, Jézus azonban Jeruzsálemben maradt,

44. de ezt a szülei nem vették észre. Azt gondolták, hogy a gyermek az útitársaik között van. Már egy napja úton voltak, amikor keresni kezdték Jézust a rokonaik és barátaik között.

45. Miután nem találták, visszamentek Jeruzsálembe, hogy ott keressék tovább.

46. Három nap múlva találtak rá a Templom területén a törvénytanítók között. A gyermek Jézus hallgatta és kérdezgette őket.

47. Aki csak hallotta, mind nagyon elcsodálkozott, hogy milyen értelmes, és milyen bölcsen válaszol a kérdésekre.

48. Amikor a szülei meglátták Jézust, megdöbbentek. Anyja pedig ezt mondta: „Fiam, miért tetted ezt velünk? Apád és én nagyon aggódtunk érted, és mindenhol kerestünk!”

49. Jézus így válaszolt: „Miért kerestetek? Nem tudtátok, hogy nekem Atyám dolgaival kell foglalkoznom?”

50. De a szülei nem értették, miről beszél.

51. Ezután Jézus visszatért velük Názáretbe, és engedelmeskedett nekik. Mária pedig a szívében őrizte ezeket a dolgokat.

52. Jézus egyre bölcsebb lett, és felnőtté vált. Isten számára egyre kedvesebb volt, és az emberek is mind jobban kedvelték.