Lukács 2 HUNB

1. Történt pedig azokban a napokban, hogy Augustus császár rendeletet adott ki: írják össze az egész földet.

2. Ez az első összeírás akkor történt, amikor Szíriában Cirénius volt a helytartó.

3. Elment tehát mindenki a maga városába, hogy összeírják.

4. Felment József is a galileai Názáretből Júdeába, a Dávid városába, amelyet Betlehemnek neveznek, mert Dávid házából és nemzetségéből való volt,

5. hogy összeírják jegyesével, Máriával együtt, aki áldott állapotban volt.

6. És történt, hogy amíg ott voltak, eljött szülésének ideje,

7. és megszülte elsőszülött fiát. Bepólyálta, és a jászolba fektette, mivel a szálláson nem volt számukra hely.

8. Pásztorok tanyáztak azon a vidéken a szabad ég alatt, és őrködtek éjszaka a nyájuk mellett.

9. És az Úr angyala megjelent nekik, körülragyogta őket az Úr dicsősége, és nagy félelem vett erőt rajtuk.

10. Az angyal pedig ezt mondta nekik: „Ne féljetek, mert íme, hirdetek nektek nagy örömet, amely az egész nép öröme lesz:

11. Üdvözítő született ma nektek, aki az Úr Krisztus, a Dávid városában.

12. A jel pedig ez lesz számotokra: találtok egy kisgyermeket, aki bepólyálva fekszik a jászolban.”

13. És hirtelen mennyei seregek sokasága jelent meg az angyallal, akik dicsérték az Istent, és ezt mondták:

14. „Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség, és az emberekhez jóakarat.”

15. Miután elmentek tőlük az angyalok a mennybe, a pásztorok így szóltak egymáshoz: „Menjünk el egészen Betlehemig, és nézzük meg: hogyan is történt mindaz, amiről üzent nekünk az Úr.”

16. Elmentek tehát sietve, és megtalálták Máriát, Józsefet, és a jászolban fekvő kisgyermeket.

17. Amikor meglátták, elmondták azt az üzenetet, amelyet erről a kisgyermekről kaptak,

18. és mindenki, aki hallotta, elcsodálkozott azon, amit a pásztorok mondtak nekik.

19. Mária pedig mindezeket a dolgokat megőrizte, és forgatta a szívében.

20. A pásztorok pedig visszatértek, dicsőítve és magasztalva az Istent mindazért, amit pontosan úgy hallottak és láttak, ahogyan ő megüzente nekik.

21. Amikor a nyolc nap elmúlt, és körül kellett őt metélni, a Jézus nevet adták neki, ahogyan az angyal nevezte őt, mielőtt még anyja méhében megfogant.

22. Amikor leteltek a tisztulásnak a Mózes törvényében megszabott napjai, felvitték Jézust Jeruzsálembe, hogy bemutassák az Úrnak,

23. amint meg van írva az Úr törvényében, hogy „minden elsőszülött fiúmagzat az Úrnak szenteltessék;”

24. és hogy áldozatot adjanak az Úr törvényében foglalt rendelkezés szerint: „egy pár gerlicét vagy két galambfiókát.”

25. Íme, élt egy ember Jeruzsálemben, akinek Simeon volt a neve. Igaz és kegyes ember volt, várta Izráel vigasztalását, és a Szentlélek volt rajta.

26. Azt a kijelentést kapta a Szentlélektől, hogy nem hal meg addig, amíg meg nem látja az Úr Krisztusát.

27. A Lélek indítására elment a templomba, és amikor a gyermek Jézust bevitték szülei, hogy eleget tegyenek a törvény előírásainak,

28. akkor karjába vette, áldotta az Istent, és ezt mondta:

29. „Most bocsátod el, Uram, szolgádat beszéded szerint békességgel,

30. mert meglátták szemeim üdvösségedet,

31. amelyet elkészítettél minden nép szeme láttára,

32. hogy megjelenjék világosságul a pogányoknak, és dicsőségül népednek, Izráelnek.”

33. Apja és anyja csodálkoztak a róla mondottakon,

34. Simeon pedig megáldotta őket, és ezt mondta anyjának, Máriának: „Íme, ő sokak elesésére és felemelésére rendeltetett Izráelben, és jelül, amelynek ellene mondanak,

35. – a te lelkedet is éles kard járja majd át –, hogy nyilvánvalóvá legyen sok szív gondolata.”

36. Volt ott egy prófétanő is, Anna, Fánuel leánya, Ásér törzséből. Nagyon előrehaladott korú volt; csak hét évig élt férjével hajadonkora után,

37. és már nyolcvannégy éve özvegyasszony volt. Nem távozott el a templomból, mert böjtöléssel és imádkozással szolgált éjjel és nappal.

38. Abban az órában ő is odaállt, hálát adott az Istennek, és beszélt róla mindazoknak, akik várták Jeruzsálem megváltását.

39. Miután mindent elvégeztek az Úr törvénye szerint, visszatértek városukba, a galileai Názáretbe.

40. A gyermek pedig növekedett és erősödött, megtelt bölcsességgel, és az Isten kegyelme volt rajta.

41. Szülei évenként elmentek Jeruzsálembe a húsvét ünnepére.

42. Amikor tizenkét éves lett, szintén felmentek Jeruzsálembe az ünnepi szokás szerint.

43. Miután pedig elteltek az ünnepnapok, és hazafelé indultak, a gyermek Jézus ott maradt Jeruzsálemben. Szülei azonban ezt nem vették észre.

44. Mivel azt hitték, hogy az útitársaik körében van, elmentek egy napi járóföldre, és csak akkor kezdték keresni a rokonok és az ismerősök között.

45. De mivel nem találták, visszatértek Jeruzsálembe, és ott keresték tovább.

46. Három nap múlva találták meg a templomban, amint a tanítómesterek körében ült, hallgatta és kérdezte őket,

47. és mindenki, aki hallotta, csodálkozott értelmén és feleletein.

48. Amikor szülei meglátták, megdöbbentek, anyja pedig így szólt hozzá: „Gyermekem, miért tetted ezt velünk? Íme, apád és én nagy bánattal kerestünk téged.”

49. Mire ő így válaszolt: „Miért kerestetek engem? Nem tudtátok, hogy az én Atyám házában kell lennem?”

50. Ők azonban a nekik adott választ nem értették.

51. Jézus ezután elindult velük, elment Názáretbe, és engedelmeskedett nekik. Anyja mindezeket a szavakat megőrizte szívében,

52. Jézus pedig gyarapodott bölcsességben, testben, Isten és emberek előtt való kedvességben.