Lukács 24 EFO

1. A hét első napján, kora hajnalban az asszonyok kimentek a sziklasírhoz, és vitték az elkészített illatszereket is.

2. A sír bejáratát egy nehéz kő zárta el, de mire odaértek, már félre volt gördítve.

3. Így be tudtak menni a sziklasírba, de az Úr Jézus testét nem találták.

4. Ezen nagyon elcsodálkoztak és nem tudták, mitévők legyenek. Ekkor hirtelen két férfi jelent meg mellettük fénylő ruhában.

5. Az asszonyok megrémülve lehajtották a fejüket, de azok így bátorították őket: „Miért a halottak között keresitek az élőt?

6. Nincs itt, mert feltámadt! Emlékezzetek rá, hogy még Galileában megmondta nektek:

7. »Szükséges, hogy az Emberfiát a bűnösök kezébe adják, keresztre feszítsék, és hogy a harmadik napon feltámadjon.«”

8. Ekkor az asszonyok visszaemlékeztek, hogy Jézus valóban ezt mondta nekik,

9. majd visszamentek a városba, és mindent elmondtak a tizenegy apostolnak és a többieknek.

10. Az asszonyok csoportjában volt a magdalai Mária, Johanna és Mária, Jakab anyja, meg más asszonyok is, akik a feltámadás hírét hozták.

11. Az apostolok azonban nem hittek az asszonyoknak, és képtelenségnek tartották, amit mondtak.

12. Péter mégis felkelt, és elfutott a sírhoz. Ott lehajolva benézett a sírkamrába, de csak a vászonlepedőket látta. Azután elment, és azon töprengett, hogy vajon mi történhetett.#24:12 Néhány görög kéziratból ez a vers hiányzik.

13. Ugyanezen a napon Jézus két tanítványa elindult Jeruzsálemből Emmausba, egy kis faluba, amely a várostól tizenkét kilométer távolságra volt.

14. Útközben azokról az eseményekről beszélgettek, amelyek a napokban történtek.

15. Amíg így beszélgettek és vitatkoztak, maga Jézus csatlakozott hozzájuk, és együtt ment velük.

16. A tanítványok azonban nem tudták, hogy ő az, mert valami megakadályozta őket abban, hogy ráismerjenek.

17. Jézus megkérdezte tőlük: „Miről beszélgettek?” Ekkor azok szomorú arccal megálltak.

18. Az egyik, akit Kleopásnak hívtak, ezt felelte: „Úgy látszik te vagy az egyetlen Jeruzsálemben, aki nem tudja, mi történt itt ezekben a napokban.”

19. „Miért, mi történt?” — kérdezte Jézus. Azok így feleltek: „A názáreti Jézusról van szó, aki szavaival és tetteivel egyaránt bizonyította, hogy hatalmas próféta Isten és az emberek előtt.

20. De népünk főpapjai és vezetői kiszolgáltatták őt, és elérték, hogy halálra ítéljék és kivégezzék a kereszten.

21. Pedig mi azt vártuk és reméltük, hogy ő fogja Izráel népét felszabadítani. De már három napja, hogy mindez történt.

22. Ezenkívül néhány közülünk való asszony is megdöbbentett minket. Ma korán reggel kimentek a sírhoz, ahová Jézus testét temették,

23. de a holttestet nem találták ott. Mikor visszajöttek, azt állították, hogy látomásban angyalokat láttak, akik azt mondták, hogy Jézus él.

24. Ekkor néhányan közülünk kimentek a sírhoz, és mindent úgy találtak, ahogyan az asszonyok mondták, de Jézust magát nem látták.”

25. Ekkor Jézus kezdett beszélni: „Milyen értetlenek és nehéz felfogásúak vagytok! Milyen nehezen hiszitek el, amit a próféták mondtak!

26. Hát nem éppen ezeket kellett a Messiásnak elszenvednie, mielőtt bement a dicsőségébe?”

27. Azután Jézus elmagyarázta a két tanítványnak mindazt, amit az Írások őróla mondtak. Mózes könyveivel kezdte, és folytatta az összes többi prófétával, az egész Íráson keresztül.

28. Közben megérkeztek Emmausba, ahová indultak, de Jézus úgy tett, mintha tovább akarna menni.

29. A tanítványok azonban nagyon kérlelték: „Maradj velünk, hiszen a nap is lenyugodott már, mindjárt beesteledik!” Így hát Jézus velük maradt, és együtt mentek be a faluba.

30. Amikor asztalhoz ültek, Jézus a kezébe vette a kenyeret, hálát adott Istennek, tört a kenyérből, és a tanítványoknak adta,

31. akiknek ebben a pillanatban megnyílt a szemük. Ráismertek Jézusra, de ő eltűnt a szemük elől.

32. „Hát nem ezt éreztük, amikor útközben az Írásokat magyarázta, és feltárta előttünk a próféciák igazi értelmét?” — mondták egymásnak a tanítványok.

33. Azon nyomban fel is kerekedtek, és visszaindultak Jeruzsálembe. Ott együtt találták a tizenegy apostolt, és a többieket,

34. akik ezzel fogadták őket: „Valóban feltámadt az Úr! Megjelent Simonnak!”

35. Ekkor ők ketten is elmondták, mi történt velük az úton, és hogyan ismerték fel Jézust arról, ahogyan megtörte a kenyeret.

36. Még be sem fejezték, amikor hirtelen maga Jézus jelent meg közöttük, és a szokásos módon köszönt nekik: „Békesség!”

37. Ettől nagyon megrémültek, és félelmükben azt hitték, hogy valamilyen szellemet látnak.

38. De Jézus bátorította őket: „Miért vagytok összezavarodva? Miért nem hisztek a szemeteknek?

39. Nézzétek meg a kezemet és lábamat! Érintsetek meg, és győződjetek meg róla, hogy valóban én vagyok az! A szellemeknek nincs sem húsa, sem csontja, de amint látjátok, nekem van.”

40. S ezzel megmutatta nekik a kezeit és lábait.

41. De azok örömükben még mindig nem tudták elhinni, hogy valóság, amit látnak, és csak csodálkoztak. Ekkor Jézus megkérdezte: „Van itt valami ennivaló?”

42. Akkor adtak neki egy darab sült halat,

43. s ezt Jézus a szemük láttára megette.

44. Azután ezt mondta: „Látjátok, erről beszéltem nektek, amíg veletek voltam! Szükséges volt, hogy minden beteljesedjen, amit megírtak rólam Mózes Törvényében, a próféták könyveiben és a zsoltárokban!”

45. Ezután megvilágosította a tanítványok értelmét, hogy értsék az Írásokat.

46. Majd ezt mondta nekik: „Az Írásokban ez áll: a Messiásnak szenvednie kell, de a harmadik napon fel fog támadni a halálból.

47 . Ti láttátok, hogy ez megtörtént! Tanúk vagytok erre. Ezért menjetek és az én nevemben hirdessétek mindenkinek, hogy bűneikre bocsánatot nyerhetnek. Hirdessétek, hogy térjenek vissza Istenhez, változtassák meg gondolkodásukat és akkor Isten is megbocsát nekik. Kezdjétek itt, Jeruzsálemben, és mondjátok el mindenkinek az egész világon!

49. Én pedig el fogom küldeni hozzátok, akit Atyám megígért nektek, de amíg azt a mennyei erőt meg nem kapjátok, maradjatok itt, Jeruzsálemben!”

50. Ezután Jézus kivezette a tanítványait Jeruzsálemből, majdnem egészen Betániáig. Ott felemelte a kezét, és megáldotta őket,

51. közben felemelkedett és eltávolodott tőlük. Így vitték fel őt a Mennybe.

52. A tanítványok imádták Jézust, és nagy örömmel tértek vissza Jeruzsálembe.

53. Mindig a Templom területén tartózkodtak, dicsérték és áldották Istent.