Márk 15 EFO
1. Amint felvirradt a reggel, a főpapok, a nép vezetői, a törvénytanítók, az egész Főtanács együttesen határozatot hozott. Megkötözték Jézust, elvitték Pilátushoz, és átadták neki.
2. Pilátus megkérdezte Jézust: „Te vagy a zsidók királya?” „Igen, ahogy mondod” — válaszolta ő.
3. A főpapok sok vádat hoztak fel Jézus ellen,
4. ezért Pilátus újból megkérdezte őt: „Nem felelsz semmit? Látod, mennyi mindennel vádolnak téged?!”
(Mt 27:15–31; Lk 23:13–25; Jn 18:39–19:16)5. De Jézus továbbra sem válaszolt a vádakra. Pilátus ezen nagyon csodálkozott.
6. A Páska ünnepén a helytartó — szokás szerint — minden évben szabadon engedett egy foglyot a nép kívánságára.
7. Volt ott akkor egy Barabbás nevű fogoly a börtönben. Azokkal együtt börtönözték be, akik a lázadás idején gyilkoltak is.
8. Az összegyűlt sokaság Pilátus elé járult, és kérte, hogy a szokás szerint engedjen szabadon egy foglyot.
9. Pilátus megkérdezte: „Akarjátok-e, hogy a zsidók királyát engedjem el?”
10. Tudta ugyanis, hogy a főpapok féltékenységből szolgáltatták ki neki Jézust.
11. De a főpapok rábeszélésére az emberek inkább Barabbás szabadon bocsátását kérték.
12. Ezután Pilátus újból megkérdezte őket: „Hát azzal mit tegyek, akit ti a zsidók királyának neveztek?”
13. Az emberek így kiabáltak: „Feszítsd keresztre!”
14. Pilátus megkérdezte: „Miért? Mi rosszat tett?” De azok csak még hangosabban ordították: „Feszítsd keresztre!”
15. Mivel Pilátus eleget akart tenni a nép kívánságának, szabadon engedte Barabbást. Jézust pedig megkorbácsoltatta, és átadta a katonáknak, hogy feszítsék keresztre — így végezzék ki.
16. A katonák bevezették Jézust a helytartói palota belső udvarába, és összehívták az egész csapatot.
17. Jézusra bíborszínű köpenyt adtak, majd tövises ágakból koszorút fontak, és a fejébe nyomták.
18. Azután így csúfolták: „Éljen a zsidók királya!”
19. Majd nádszállal ütögették a fejét, leköpdösték, és gúnyolódva térdet hajtottak előtte.
(Mt 27:32–44; Lk 23:26–43; Jn 19:17–27)20. Végül levették róla a bíbor köpenyt, ismét ráadták a saját ruháit, majd elvezették, hogy megfeszítsék.
21. Útközben szembe jött velük egy férfi, aki éppen a földjéről tért vissza. Simonnak hívták, és Cirénéből származott, ő volt Alexander és Rufusz apja. Simont a katonák arra kényszerítették, hogy Jézus helyett vigye a keresztfát.
22. Kimentek a „Golgota” nevű helyre. Ez a szó azt jelenti: „Koponya-hely”.
23. Ott mirhával kevert bort kínáltak Jézusnak, de ő nem akarta meginni.
24. Ezután keresztre feszítették, a ruháit pedig szétosztották, és kisorsolták egymás között.
25. Reggel kilenc óra volt, amikor megfeszítették.
26. Felirat is volt a kereszten, ez mutatta, miért ítélték el: „a zsidók királya”.
27. Jézussal együtt két rablót is megfeszítettek, egyiket a bal, másikat pedig a jobb oldalán.
28. #15:28 Egyes görög kéziratokban megtalálható a 28. vers is: „És így teljesedett be az Írás: »A bűnösök közé számították.«”
29. A járókelők gúnyolták és szidalmazták Jézust. Fejüket csóválva mondták: „Szóval, te vagy, aki lerombolod a Templomot, és három nap alatt újra felépíted?!
30. Akkor most gyere le a keresztről, és mentsd meg magad!”
31. A főpapok és a törvénytanítók szintén gúnyolták Jézust, és ezt mondták egymásnak: „Másokat megmentett, magát mégsem tudja megmenteni!
(Mt 27:45–56; Lk 23:44–49; Jn 19:28–30)32. Ha tényleg ő a Messiás, Izráel királya, akkor most szálljon le a keresztről, majd akkor hiszünk benne!” Még azok is szidalmazták, akiket vele együtt feszítettek meg.
33. Délben elsötétült az ég, és délután három óráig sötétség borította az egész földet.
34. Három órakor Jézus hangosan felkiáltott: „Elói, Elói, lámá sabaktáni?” Ez azt jelenti: „Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?”#15:34 Idézet: Zsolt 22:1.
35. Néhányan, akik ott álltak, hallották, és ezt mondták: „Halljátok? Illést hívja!”
36. Egyikük gyorsan elfutott, ecetbe mártott egy szivacsot, felszúrta egy nádszál végére, majd Jézusnak nyújtotta, hogy igyon, és ezt mondta: „Lássuk, eljön-e érte Illés, hogy levegye a keresztről!”
37. Ekkor Jézus hangosan felkiáltott, és kilehelte a lelkét.
38. Ebben a pillanatban a Templom belsejében a függöny fölülről lefelé, egészen az aljáig kettéhasadt.
39. A római százados, aki ott állt a kereszttel szemben, látva, hogy Jézus hogyan halt meg, így szólt: „Ez az ember valóban Isten Fia volt!”
40. Volt ott néhány asszony, akik távolról figyelték, mi történik. Köztük volt Mária, a kis Jakab és József anyja, és a magdalai Mária, meg Salómé,
(Mt 27:57–61; Lk 23:50–56; Jn 19:38–42)41. akik más asszonnyal együtt követték és szolgálták Jézust Galileában, s vele együtt jöttek fel Jeruzsálembe.
42. Mivel az a nap az előkészület napja, azaz a szombat előtti nap volt, és mivel már közeledett az este,
43. az Arimátiából való József bátran Pilátushoz ment, és elkérte tőle Jézus holttestét. Ez a József a Főtanács tagja volt, és az emberek nagyon tisztelték. Ő is várta Isten Királyságának eljövetelét.
44. Pilátus nem akarta elhinni, hogy Jézus ilyen hamar meghalt. Ezért magához hívatta a századost, és megkérdezte tőle, hogy valóban meghalt-e már.
45. Amikor a százados jelentette neki, hogy valóban így van, Pilátus megparancsolta, hogy adják át a holttestet Józsefnek.
46. József lenvásznat vásárolt, azután levette Jézus holttestét a keresztről, és a vászonba göngyölve elhelyezte egy sziklasírba. Ezután a nagy zárókövet a sír bejárata elé gördítették.
47. Mária, József anyja és a magdalai Mária látták, hogy hová tették Jézus testét.