Márk 4 HUNB

1. Ismét tanítani kezdett a tengerparton, és igen nagy sokaság gyülekezett hozzá, ezért hajóba szállva a tengeren tartózkodott; az egész sokaság pedig a tengerparton volt.

2. Sokat tanította őket példázatokban; és ezt mondta nekik tanítás közben:

3. „Halljátok! Íme, kiment a magvető vetni,

4. és történt vetés közben, hogy egyik mag az útfélre esett, de jöttek a madarak, és felkapkodták.

5. Másik meg a sziklás helyre esett, ahol kevés volt a föld, és azonnal kihajtott, mert nem volt mélyen a földben;

6. amikor pedig felkelt a nap, megperzselődött, és mivel nem volt gyökere, kiszáradt.

7. Egy másik a tövisek közé esett, de a tövisek megnőttek, megfojtották, és így nem hozott termést.

8. A többi pedig a jó földbe esett, és termést hozott, miután kikelt és szárba szökkent, és meghozta egyik a harmincszorosát, másik a hatvanszorosát, sőt némelyik a százszorosát is.”

9. Majd hozzátette: „Akinek van füle a hallásra, hallja!”

10. Amikor egyedül maradt, a körülötte levők a tizenkettővel együtt megkérdezték őt a példázatokról.

11. Jézus így szólt hozzájuk: „Nektek megadatott az Isten országának titka, de a kívülvalóknak minden példázatokban adatik;

12. hogy akik néznek, nézzenek ugyan, de ne lássanak, és akik hallanak, halljanak ugyan, de ne értsenek, hogy meg ne térjenek, és bűneik meg ne bocsáttassanak.”

13. Azután így szólt hozzájuk: „Nem értitek ezt a példázatot? Akkor hogyan fogjátok megérteni a többit?

14. A magvető az igét veti.

15. Akik az útfélen vannak: oda hull az ige; de amikor meghallják, azonnal jön a Sátán, és kiragadja a beléjük vetett igét.

16. Akiknél a mag a sziklás talajra hullott: amikor meghallják az igét, azonnal örömmel fogadják,

17. de nem gyökerezik meg bennük, ezért csak ideig való, és ha nyomorúságot vagy üldözést kell szenvedniük az ige miatt, azonnal eltántorodnak.

18. Másoknál a tövisek közé hullott a mag: ezek meghallják az igét,

19. de e világ gondja, a gazdagság csábítása, vagy egyéb dolgok megkívánása megfojtja az igét, úgyhogy ez sem hoz termést.

20. Akiknél a jó földbe hullott a mag: ezek hallgatják az igét, befogadják, és az egyik harmincszoros, a másik hatvanszoros és némelyik százszoros termést hoz.”

21. Ezután így szólt hozzájuk: „Vajon azért veszik-e elő a lámpást, hogy a véka alá tegyék, vagy az ágy alá? Nem azért, hogy a lámpatartóba tegyék?

22. Mert nincs semmi rejtett dolog, ami ki ne derülne, és semmi titok, ami napfényre ne jutna.

23. Ha valakinek van füle a hallásra, hallja!”

24. Ezt is mondta nekik: „Vigyázzatok, hogy mit hallotok! Amilyen mértékkel mértek, olyannal mérnek nektek, sőt ráadást is adnak.

25. Mert akinek van, annak adatik, és akinek nincs, attól az is elvétetik, amije van.”

26. Jézus ezt is mondta: „Úgy van az Isten országa, mint amikor az ember elvetette a magot a földbe,

27. azután alszik és felkel, éjjel és nappal: a mag sarjad és nő, ő pedig nem tudja, hogyan.

28. Magától terem a föld, először zöld sarjat, azután kalászt, azután érett magot a kalászban.

29. Amikor pedig a termés engedi, azonnal nekiereszti a sarlót, mert itt az aratás.”

30. Majd így folytatta: „Mihez hasonlítsuk az Isten országát, vagy milyen példázatba foglaljuk?

31. Olyan, mint a mustármag: mikor elvetik a földbe, kisebb minden magnál a földön,

32. miután pedig elvetették, megnő és nagyobb lesz minden veteménynél, és olyan nagy ágakat hajt, hogy árnyékában fészket rakhatnak az égi madarak.”

33. Még sok hasonló példázatban hirdette nekik az igét úgy, amint megérthették.

34. Példázat nélkül nem is szólt hozzájuk, maguk között azonban tanítványainak megmagyarázott mindent.

35. Ugyanezen a napon, amikor este lett, így szólt hozzájuk: „Menjünk át a túlsó partra.”

36. Miután tehát elbocsátották a sokaságot, magukkal vitték őt, úgy, ahogy éppen a hajóban volt; de más hajók is voltak a nyomában.

37. Ekkor nagy szélvihar támadt, és a hullámok becsaptak a hajóba, úgyhogy az már kezdett megtelni.

38. Ő pedig a hajó hátsó részében volt, és a vánkoson aludt. Ekkor felébresztették, és így szóltak hozzá: „Mester, nem törődsz azzal, hogy elveszünk?”

39. Ő pedig felkelt, ráparancsolt a szélre, és azt mondta a tengernek: „Hallgass el, némulj meg!” És elállt a vihar, és nagy csendesség lett.

40. Akkor ezt mondta nekik: „Miért féltek ennyire? Miért nincs hitetek?”

41. Nagy félelem fogta el őket, és így szóltak egymáshoz: „Ki ez, hogy a szél is, a tenger is engedelmeskedik neki?”