Márk 6 EFO

1. Jézus ezután a tanítványaival együtt a saját városába ment.

2. Amikor elérkezett a szombat ünnepe, tanítani kezdett a zsinagógában. Sokan hallották, és nagyon elcsodálkoztak rajta: „Hol tanulta ezeket? Miféle bölcsesség ez? Hogyan képes ilyen csodákat tenni?

3. Hiszen ez csak egy ácsmester, a Mária fia! Nem ő a Jakab, József, Júdás és Simon testvére?! A húgai is itt élnek köztünk!” Ezért elutasították és elfordultak tőle.

4. Jézus ezt mondta nekik: „A prófétát mindenhol tisztelik, csak éppen a saját városában, a rokonai között, és a családjában nem.”

5. Nem is tudott ott csodát tenni, csupán néhány betegre tette rá a kezét, így gyógyította meg őket.

6. Nagyon elcsodálkozott azon, hogy a város lakói ennyire hitetlenek. Ezután végigjárta a környék falvait, és azokban tanított.

7. Ezután Jézus magához hívta tizenkét tanítványát, és kettesével kiküldte őket. Hatalmat adott nekik a gonosz szellemek fölött.

8. Meghagyta, hogy a vándorbot kivételével semmit se vigyenek magukkal az útra: se kenyeret, se tarisznyát, se pénzt az övükben.

9. Csak azt a sarut és ruhát viseljék, ami rajtuk van, és ne vigyenek tartalékot semmiből.

10. Ezt mondta nekik: „Ha bementek egy házba, maradjatok ott, amíg el nem hagyjátok a várost!

11. Ha valahol nem fogadnak szívesen, vagy nem hallgatnak rátok, menjetek el onnan, és még a port is verjétek le a lábatokról! Ez bizonyíték lesz majd ellenük.”

12. A tanítványok ezután elindultak, és amerre mentek, mindenkinek hirdették, hogy változtassák meg a gondolkodásukat és egész életüket.

13. Sok gonosz szellemet kiűztek az emberekből, sok beteget pedig megkentek olajjal, és meggyógyították őket.

14. Jézus híre mindenfelé elterjedt, és Heródes király is hallott róla, hogy sokan így vélekednek: „Ez nem lehet más, mint Bemerítő János, aki feltámadt a halálból. Ezért tud ilyen nagy csodákat tenni.”

15. Mások viszont azt mondták: „Ez az ember Illés.” Voltak, akik úgy vélekedtek: „Ez az ember próféta. Olyan, mint a régi nagy próféták voltak.”

16. Heródes maga ezt gondolta: „Biztosan Bemerítő János támadt fel a halálból, akit én lefejeztettem.”

17. Korábban ugyanis Heródes adott parancsot arra, hogy Bemerítő Jánost fogják el, és zárják börtönbe. Heródiás kedvéért tette ezt, aki korábban Heródes testvérének, Fülöpnek volt a felesége. Heródes feleségül vette Heródiást,

18. annak ellenére, hogy János figyelmeztette: „A Törvény szerint nem szabad együtt élned a testvéred feleségével.”

19. Emiatt Heródiás gyűlölte Jánost, és meg akarta öletni, de nem talált rá módot.

20. Heródes ugyanis tisztelte Bemerítő Jánost, és félt tőle, mert tudta, hogy igaz és szent ember, ezért megvédte. Igaz, gyakran zavarba jött attól, amit János mondott, mégis szívesen hallgatta őt.

21. Egyszer eljött az alkalmas idő Heródiás számára. Heródes a születésnapján lakomára hívta a főembereit, a hadsereg vezetőit és Galilea előkelőit.

22. Az ünnepségen Heródiás lánya táncolt a vendégek előtt. Ez annyira tetszett mindenkinek, hogy Heródes azt mondta a leánynak: „Kérj tőlem, amit csak akarsz, megjutalmazlak vele!”

23. Meg is esküdött neki: „Bármit kérsz, neked adom, akár a királyságom felét is!”

24. A lány kiment, és az anyját kérdezte: „Mit kérjek?” Heródiás ezt válaszolta: „Bemerítő János fejét!”

25. A lány sietve visszatért a királyhoz, és így felelt: „Az a kívánságom, hogy most azonnal add nekem Bemerítő János fejét egy tálon!”

26. A király nagyon elszomorodott, de mivel megesküdött, hogy teljesíti a lány kérését, és mivel ezt a vendégek is hallották, nem akarta visszautasítani.

27. Nyomban elküldte a hóhért, hogy hozza el János fejét. Az el is ment, és lefejezte Jánost a börtönben.

28. Egy tálon behozta János fejét, és átadta a lánynak, ő meg az anyjához vitte.

29. Amikor János tanítványai ezt megtudták, elvitték János holttestét, és egy sziklasírba temették.

30. Ezután visszatértek Jézushoz az apostolok, és beszámoltak mindenről, amit tettek és tanítottak.

31. Jézus ezt mondta nekik: „Gyertek velem egy csendes helyre, de csak ti magatok, és pihenjetek egy kicsit!” Ugyanis akkora volt a tömeg és a jövés-menés, hogy még enni sem maradt idejük.

32. Így tehát Jézus és a tanítványai beszálltak egy bárkába, és elvonultak egy csendes helyre.

33. Azonban sokan észrevették, hogy elindultak, és felismerték őket. A környező városokból nagyon sokan összegyűltek, és a tó partján oda futottak, ahová Jézus akart menni. Így az emberek előbb értek oda, mint ők.

34. Amikor Jézus partra szállt, látta az összegyűlt sokaságot, és megsajnálta őket, mert olyanok voltak, mint a pásztor nélküli nyáj. Tanítani kezdte őket sok mindenre.

35. Mikor már későre járt az idő, a tanítványai Jézushoz fordultak, és azt javasolták: „Lakatlan hely ez a vidék, és már későre jár.

36. Küldd el a népet, hogy a környező tanyákon és falvakban valami ennivalót vegyenek maguknak!”

37. De Jézus így válaszolt: „Ti adjatok nekik enni!” „Úgy gondolod, hogy mi menjünk el, és vegyünk nekik kétszáz ezüstpénzért kenyeret, és azt adjuk nekik?” — kérdezték.

38. „Most hány kenyeretek van? Menjetek, nézzétek meg!” — mondta Jézus. Miután mindent összeszámoltak, így feleltek: „Öt kenyerünk van, és két halunk.”

39. Akkor mondta nekik, hogy ültessék le az embereket a fűbe, csoportonként.

40. Le is telepedtek ötvenes vagy százas csoportokban.

41. Jézus vette az öt kenyeret és a két halat, felnézett az égre, és hálát adott Istennek. Azután tört a kenyerekből, és a tanítványainak adta, hogy osszák szét az emberek között. Ugyanígy szétosztotta a két halat is.

42. Mindannyian ettek, és jól is laktak.

43. Végül összeszedték a maradékot: 12 kosarat töltöttek meg a kenyérdarabokkal, és ezen felül még a halakból is maradt.

44. A sokaságban, amely így jóllakott, körülbelül 5 000 férfi volt.

45. Jézus ezután utasította a tanítványait, hogy azonnal szálljanak be bárkába, és evezzenek át a túlsó partra, Betsaidába, amíg ő elbocsájtja az embereket.

46. Miután elbúcsúzott tőlük, felment a hegyre imádkozni.

47. Eljött az este, és a bárka még valahol a tó közepénél tartott, Jézus pedig egyedül volt a parton.

48. Látta, hogy a tanítványai küszködnek az evezéssel, mert a szél szembe fújt velük. Hajnalban, valamikor három és hat óra között, a tó vizén járva hozzájuk ment, de úgy tett, mintha el akarna haladni mellettük.

49. Amikor a tanítványok meglátták Jézust, amint a vízen járt, azt hitték, hogy kísértetet látnak, és ijedtükben kiáltozni kezdtek.

50. Mindannyian látták, és nagyon megrémültek, de ő azonnal megszólította őket: „Nyugodjatok meg! Én vagyok az, ne féljetek!”

51. Belépett hozzájuk a bárkába, s ekkor a szél azonnal elállt. Ezen a tanítványok nagyon megdöbbenek.

52. Még mindig nem okultak a kenyerek megszaporításán sem, és kemény volt a szívük.

53. Miután átkeltek a tavon, Genezáretben kötöttek ki.

54. Amint kiszálltak a bárkából, az emberek azonnal felismerték Jézust.

55. Amikor ugyanis meghallották, hogy valahol megjelent, mindenhonnan odasiettek, hogy hozzá vigyék a hordágyakon fekvő betegeket.

56. Bárhová is ment — falvakba, városokba vagy tanyákra — az emberek kitették betegeiket a piactérre, és könyörögtek neki, hogy legalább a ruhája szélét érinthessék. Akik pedig megérintették őt, meg is gyógyultak.