Máté 22 EFO
1. Jézus ezután egy másik jelképes történetet mondott:
2. „Isten Királysága hasonlít ehhez: egy király fiának közeledett az esküvője, ezért a király nagy lakodalmat készített, amelyre sok vendéget hívott meg.
3. Amikor elérkezett az ideje, elküldte a szolgáit, hogy gyűjtsék össze a vendégeket, de a meghívottak nem akartak eljönni.
4. Ekkor más szolgákat küldött, és ezt mondta nekik: »Azt üzenem a meghívottaknak, hogy már mindent elkészítettem. Levágattam ökreimet és hízott állataimat, most hát jöjjenek a fiam lakodalmára, mert már minden készen áll!«
5. A szolgák kimentek, de a meghívottak nem hallgattak rájuk, mert mindegyik valami mással volt elfoglalva. Az egyik kiment a szántóföldjére, a másik az üzletébe.
6. A többiek megfogták a király szolgáit, megverték és meggyilkolták őket.
7. A király ekkor nagyon megharagudott, elküldte a seregeit, hogy öljék meg a gyilkosokat, és égessék fel a városukat.
8. Majd ezt mondta a szolgáinak: »A lakodalmi vacsora készen van, de a meghívottak nem voltak rá méltók.
9. Ezért menjetek ki az útkereszteződésekhez, és hívjatok be mindenkit, akit csak ott találtok.«
10. A szolgák ki is mentek az utakra, és mindenkit behívtak, akit csak találtak, jókat-rosszakat egyaránt. Így azután a vendégek megtöltötték a termet.
11. Amikor a király bejött, hogy megnézze a vendégeket, észrevett ott valakit, aki nem a lakodalomhoz illő ruhába volt öltözve.
12. »Barátom! — szólította meg a király. — Hogyan jöhettél ide lakodalomhoz illő ruha nélkül?« Az meg csak hallgatott.
13. A király ekkor megparancsolta szolgáinak: »Kötözzétek meg kezét-lábát, és dobjátok ki a külső sötétségbe, ahol sírás és fogcsikorgatás lesz!«
(Mk 12:13–17; Lk 20:20–26)14. Mert sokan vannak a meghívottak, de kevesen vannak a kihívottak.”
15. Ekkor a farizeusok otthagyták Jézust. Maguk között arról tanácskoztak, hogyan tudnák ravasz kérdésekkel csapdába csalni, hogy olyat mondjon, amit fel tudnak használni ellene.
16. El is küldték hozzá néhány tanítványukat a Heródes-pártiakkal együtt. Azok ezt mondták Jézusnak: „Mester, tudjuk, hogy becsületes vagy, és nem törődsz azzal, hogy mások mit gondolnak rólad. Tudjuk, hogy nem vagy részrehajló, és Isten útját az igazságnak megfelelően tanítod.
17. Mondd meg nekünk: helyesnek tartod-e, hogy adót fizessünk a császárnak, vagy nem?”
18. Jézus azonban tudta, milyen alattomos szándék vezérli őket, ezért így válaszolt: „Képmutatók! Megpróbáltok csapdába csalni?!
19. Mutassatok nekem egy pénzérmét, amellyel az adót fizetik!” Odanyújtottak neki egy ezüstpénzt.
20. „Kinek a képmása és a felirata van rajta?” — kérdezte tőlük.
21. „A császáré” — felelték azok. „Akkor adjátok meg a császárnak, ami a császáré; és Istennek, ami Istené!” — mondta Jézus.
(Mk 12:18–27; Lk 20:27–40)22. Ezen a válaszon nagyon meglepődtek, majd otthagyták Jézust, és elmentek.
23. Ugyanazon a napon odajöttek Jézushoz a szadduceusok is, akik azt mondják, hogy nincs feltámadás. Ezt kérdezték tőle:
24. „Mester! Mózes azt parancsolta: ha egy férfi gyermektelenül hal meg, akkor a testvére vegye feleségül az özvegyét. Így kell a testvérnek gondoskodnia arról, hogy meghaltnak mégis legyen utódja.
25. Volt közöttünk hét fiútestvér. Az első megnősült, de gyermektelenül halt meg, és fivérére hagyta a feleségét.
26. Ugyanez történt a második fiúval, majd a harmadikkal is, egészen a hetedikig.
27. Végül meghalt az asszony is.
28. A feltámadáskor a hét fivér közül kinek lesz a felesége, hiszen azelőtt már mindegyiknek a felesége volt.”
29. Jézus így felelt meg nekik: „Azért vagytok ilyen súlyos tévedésben, mert nem ismeritek sem az Írásokat, sem Isten hatalmát.
30. Ugyanis a feltámadás után senki sem nősül meg, és senki sem megy férjhez. A feltámadottak olyanok lesznek, mint az angyalok a Mennyben.
31. Ami pedig a halottak feltámadását illeti, biztosan olvastátok, amit Isten maga mondott:
32. »Én vagyok Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákób Istene.«#22:32 Idézet: 2Móz 3:6. Márpedig Isten nem a halottak, hanem az élők Istene.”
(Mk 12:28–34; Lk 10:25–28)33. Az emberek nagyon elcsodálkoztak ezen a tanításon.
34. Amikor a farizeusok meghallották, hogy Jézus olyan választ adott a szadduceusoknak, amelyre azok nem tudtak mit felelni, mindannyian összegyűltek Jézus körül.
35. Egyikük, aki törvénytanító volt, próbára akarta tenni Jézust, és megkérdezte tőle:
36. „Mester, melyik a legfontosabb parancs a Törvényben?”
37. Ő így válaszolt: „»Szeresd az Örökkévalót, Istenedet teljes szíveddel, egész lelkeddel és teljes értelmeddel!«#22:37 Idézet: 5Móz 6:5.
38. Ez az első és legfontosabb parancs.
39. A második is hasonló: »Úgy szeresd embertársadat, mint saját magadat!«#22:39 Idézet: 3Móz 19:18.
(Mk 12:35–37; Lk 20:41–44)40. Ez a két parancsolat az egész Törvény és a próféták írásainak az alapja.”
41. Amíg a farizeusok együtt voltak, Jézus is feltett nekik egy kérdést:
42. „Mit gondoltok a Messiásról? Kinek a fia?” „Dávid fia” — felelték.
43. Jézus tovább kérdezett: „Akkor hogyan lehet az, hogy Dávid a Szent Szellem által Urának hívja őt? Ugyanis ezt mondta:
44. »Így szólt Uramhoz az Örökkévaló: Ülj mellém jobb felől, amíg ellenségeidet hatalmad alá kényszerítem!«#22:44 Idézet: Zsolt 110:1.
45. Ha Dávid Urának nevezi a Messiást, hogyan lehet a Messiás a fia?”
46. Erre azonban egyik farizeus sem tudott válaszolni. Így attól a naptól kezdve már senki sem merte őt kérdésekkel próbára tenni.