Máté 26 EFO
1. Miután Jézus elmondta mindezeket, a tanítványaihoz fordult:
2. „Mint tudjátok, két nap múlva lesz a Páska ünnepe. Akkor az Emberfiát kiszolgáltatják az ellenségeinek, és keresztre feszítik.”
3. A főpapok és a nép vezetői összegyűltek Kajafás főpap palotájának udvarában.
4. Azon tanácskoztak, hogyan lehetne Jézust titokban letartóztatni és kivégeztetni.
(Mk 14:3–9; Jn 12:1–8)5. Azt mondták: „Ne az ünnep alatt, nehogy zavargás törjön ki a nép között!”
6. Jézus Betániában, a leprás Simon házában vendégeskedett.
7. Amikor helyet foglalt az asztalnál, odalépett hozzá egy asszony, aki alabástrom edényben drága illatszert hozott magával, és azt Jézus fejére öntötte.
8. Ezt látva a tanítványok bosszankodtak, és azt mondták: „Mire jó ez a pazarlás?!
9. Ezt a drága illatszert jó áron el lehetett volna adni, a pénzt meg a szegények között szétosztani!”
10. Jézus észrevette, miről beszélnek, és ezt kérdezte: „Miért bántjátok ezt az asszonyt, hiszen jót tett velem?
11. Szegények mindig lesznek köztetek, de én nem leszek mindig veletek.
12. Amikor rám öntötte ezt az illatszert, azzal már a temetésre készítette elő a testemet.
(Mk 14:10–11; Lk 22:3–6)13. Igazán mondom nektek: az egész világon, ahol csak hirdetni fogják az örömüzenetet, azt is elmondják majd, amit ez az asszony tett, és emlékezni fognak rá.”
14. Ekkor Iskáriótes Júdás, az egyik a tizenkét tanítvány közül, elment a főpapokhoz.
15. Ezt kérdezte: „Mennyit fizettek nekem, ha a kezetekbe adom Jézust?” Azok pedig harminc ezüstpénzt adtak neki.
(Mk 14:21–22; Lk 22:7–14, 21–23; Jn 13:21–30)16. Attól fogva kereste Júdás a megfelelő alkalmat, hogy a kezükre juttassa Jézust.
17. A kovásztalan kenyerek ünnepének első napján tanítványai azt kérdezték Jézustól: „Hol készítsük el számodra a Páska-vacsorát?”
18. Ő így válaszolt: „Menjetek a városba ahhoz a bizonyos emberhez. Ezt mondjátok neki: »A Mester üzeni: közel van már az időm. A te házadban tartom meg a Páska ünnepét tanítványaimmal együtt.«”
19. A tanítványok megtették, amit Jézus mondott, és mindent előkészítettek.
20. Amikor beesteledett, Jézus asztalhoz telepedett tizenkét tanítványával.
21. Vacsora közben ezt mondta: „Igazán mondom nektek: egyikőtök el fog árulni engem.”
22. Erre ők nagyon elszomorodtak, és egyenként megkérdezték tőle: „Ugye nem én vagyok az, Uram?”
23. Ő így válaszolt: „Aki velem együtt mártja kezét a tálba, az árul el engem.
24. Az Emberfia elmegy, ahogy megírták róla az Írásban, de jaj annak, aki elárulja őt! Jobb lett volna neki, ha meg sem születik!”
(Mk 14:22–26; Lk 22:15–20; 1Kor 11:23–25)25. Ekkor megszólalt Júdás, az áruló: „Csak nem rólam beszélsz, Mester?!” „De bizony, te vagy az!” — válaszolta neki Jézus.
26. Miközben ettek, Jézus kezébe vette a kenyeret, és miután hálát adott Istennek, tört belőle, és a tanítványainak adta. Közben ezt mondta: „Vegyetek belőle, és egyétek meg! Ez az én testem!”
27. Azután egy pohár bort vett a kezébe, s miután hálát adott Istennek, odaadta tanítványainak. Közben ezt mondta: „Igyatok ebből mindnyájan,
28. mert ez az én vérem, amely által az Új Szövetség érvénybe lép — s amely a bűnök megbocsátása végett fog kiömleni sokakért.
29. Igazán mondom nektek: mostantól fogva nem iszom bort a szőlő terméséből mindaddig, amikor majd újból iszom veletek Atyám Királyságában.”
(Mk 14:27–31; Lk 22:31–34; Jn 13:36–38)30. Ezután elénekelték a zsoltárokat, majd kimentek az Olajfák hegyére.
31. Ott Jézus ezt mondta a tanítványainak: „Ma éjjel mindnyájan elveszítitek a hiteteket bennem, és elhagytok. Mert ezt mondja az Írás: »Megölöm a pásztort, és szétszóródnak a juhok.«#26:31 Idézet: Zak 13:7.
32. De a feltámadásom után Galileába megyek, és előttetek fogok odaérni.”
33. Péter azt mondta: „Ha mindenki más el is fordul tőled, én akkor sem hagylak el!”
34. Jézus így válaszolt: „Igazán mondom neked: ma éjjel, még mielőtt a kakas kukorékol, háromszor le fogod tagadni, hogy ismersz engem.”
(Mk 14:32–42; Lk 22:39–46)35. Péter így fogadkozott: „Ha veled együtt meg is kell halnom, akkor sem fogom letagadni, hogy ismerlek téged.” A többi tanítvány is ugyanezt mondta.
36. Jézus ezután elment a tanítványaival egy olajfaligetbe, amelyet Gecsemánénak neveztek. „Üljetek le itt, amíg én elmegyek imádkozni!” — mondta nekik.
37. Pétert és Zebedeus két fiát azonban magával vitte. Szomorú és nyugtalan lett.
38. Ezt mondta nekik: „A lelkem halálosan szomorú. Várjatok meg itt, és virrasszatok velem!”
39. Majd kissé előrement, arccal a földre borult, és imádkozni kezdett: „Atyám! Ha lehetséges, ne kelljen kiinnom ezt a poharat! De ne úgy legyen, ahogy én szeretném, hanem, ahogy te akarod!”
40. Ezután visszament a három tanítványhoz, de azok közben elaludtak. Azt mondta Péternek: „Még egy órát sem tudtatok velem együtt virrasztani?!
41. Ne aludjatok, hanem imádkozzatok, hogy legyen erőtök ellenállni a kísértésnek! Mert a szellem ugyan készen áll, de az emberi természet gyenge.”
42. Ezután másodszor is elment imádkozni, és ezt mondta: „Atyám, ha nem kerülhetem el ezt a poharat, és valóban ki kell innom, akkor legyen minden a te akaratod szerint!”
43. Majd visszament hozzájuk, de megint alva találta őket, mert nem tudták nyitva tartani a szemüket.
44. Így azután otthagyta őket, és újból elment. Harmadszor is ugyanazokkal a szavakkal imádkozott.
45. Ezután visszament a tanítványokhoz, és azt mondta: „Most már aludhattok! Nézzétek! Elérkezett az idő, amikor az Emberfiát a bűnösök kezébe adják!
(Mk 14:43–50; Lk 22:47–53; Jn 18:3–12)46. Keljetek fel, és induljunk! Látjátok? Már itt is jön, aki elárul engem!”
47. Jézus még beszélt, amikor megérkezett Júdás, a tizenkét tanítvány közül az egyik. Kardokkal és botokkal felfegyverzett nagy csoport jött vele, akiket a főpapok és a nép vezetői küldtek.
48. Júdás, az áruló előre megbeszélte velük, miről ismerik meg, kit kell letartóztatniuk: „Akit csókkal köszöntök, azt fogjátok el!”
49. Egyenesen Jézushoz ment. „Köszöntelek, Mester!” — mondta, és üdvözlésül megcsókolta az arcát.
50. Jézus erre így felelt: „Barátom, tedd meg, amiért jöttél!” Ekkor az emberek körülvették Jézust, megragadták, és letartóztatták.
51. Jézus tanítványai közül az egyik a kardjához kapott, kirántotta, és rávágott a főpap szolgájára, de csak a fülét vágta le.
52. Jézus azonban rászólt a támadóra: „Tedd csak vissza a kardodat a helyére! Aki kardot ránt, kard által hal meg!
53. Azt gondolod, nem kérhetnék Atyámtól segítségül akár tizenkét sereg angyalt is?
54. De akkor hogyan teljesednének be az Írások, amelyek szerint ennek így kell történnie?”
55. Ezután pedig a tömeghez fordult: „Kardokkal és botokkal jöttetek, hogy elfogjatok, mintha rabló lennék?! Minden nap ott tanítottam a Templom területén, és nem fogtatok el.
(Mk 14:53–65; Lk 22:54–55, 63–71; Jn 18:13–14, 19–24)56. De azért történt minden így, hogy beteljesedjen, amit a próféták megírtak.” Ezután minden tanítványa otthagyta Jézust, és futva menekült.
57. Miután Jézust letartóztatták, Kajafás főpap házához vitték. Ott gyűltek össze a törvénytanítók és a nép vezetői.
58. Péter távolról követte Jézust, egészen a főpap udvaráig. Bement, és leült az őrök közé, hogy lássa, mi fog történni.
59. A főpapok és a Főtanács többi tagjai igyekeztek valami ürügyet találni, hogy Jézust halálra ítélhessék. Olyanokat kerestek, akik hajlandók voltak Jézus ellen hamisan tanúskodni.
60. De nem találtak olyan okot, amely alapján elítélhették volna, pedig sok hamis tanú jelentkezett. Végül előállt két férfi,
61. akik azt mondták: „Ez az ember azt mondta: »Le tudom rombolni Isten Templomát, és három nap alatt újra felépítem.«”
62. Ekkor a főpap fölállt, és azt kérdezte Jézustól: „Miért nem felelsz arra, amivel ezek vádolnak?”
63. Jézus azonban nem szólt egy szót sem. Végül a főpap azt mondta: „Az élő Istenre kényszerítelek, hogy eskü alatt mondd meg az igazat! Te vagy-e a Messiás, az Isten Fia?”
64. Jézus ezt felelte: „Igen, úgy van, ahogy mondod! Sőt, azt mondom nektek: majd meglátjátok az Emberfiát a Mindenható jobb oldalán ülni, és meglátjátok, hogy eljön az ég felhőin.”
65. A főpap ekkor megszaggatta a ruháját, és felkiáltott: „Ezzel Istent gyalázta! Több tanúra nincs is szükségünk. Mindnyájan hallottátok, hogy Istent gyalázta!
66. Hogyan határoztok?” A vezetők mind azt válaszolták: „Bűnös, és meg kell halnia!”
67. Ezután Jézus arcába köptek, és ököllel ütötték.
(Mk 14:66–72; Lk 22:56–62; Jn 18:15–18, 25–27)68. Mások az arcába vágtak, és ezt mondták: „Most prófétáld meg, te »Messiás«, hogy ki ütött meg!”
69. Péter ezalatt ott ült a főpap udvarán. Odament hozzá egy szolgálólány, és megszólította: „Ugye, te is a galileai Jézussal voltál?”
70. De Péter mindenki füle hallatára letagadta: „Nem tudom, miről beszélsz!”
71. Ezután kiment az udvarról, de a kapuban meglátta őt egy másik szolgálólány, és ezt mondta Péterről a többieknek: „Ez is a názáreti Jézussal volt.”
72. Péter ismét letagadta, sőt még esküvel is megerősítette: „Nem is ismerem azt az embert!”
73. Kicsivel később, akik ott álltak, ezt mondták Péternek: „Te valóban közéjük tartozol, mert a kiejtésed is erről árulkodik.”
74. Péter ekkor átok alatt megesküdött, hogy igaz, amit mond: „Nem is ismerem azt a férfit!” Abban a pillanatban kukorékolt a kakas.
75. Péternek azonnal eszébe jutott, amit Jézus korábban mondott neki: „Mielőtt a kakas kukorékol, háromszor le fogod tagadni, hogy ismersz engem.” Ezután Péter kiment a főpap udvarából, és keserves sírásra fakadt.