Máté 27 EFO

1. Amikor felvirradt a reggel, a főpapok és a nép vezetői határozatot hoztak, hogy Jézusnak meg kell halnia.

2. Ezért megkötözték őt, elvitték Pilátushoz, a római helytartóhoz, és átadták neki.

3. Amikor Júdás, az áruló látta, hogy Jézust halálra ítélték, megbánta, amit tett. Visszavitte a harminc ezüstpénzt a főpapok és a rangidős vezetők csoportjához,

4. és ezt mondta: „Bűnt követtem el, mert ártatlan embert adtam ellenségei kezébe, hogy megöljék.” Azok így feleltek: „Mi közünk hozzá? Ez a te dolgod.”

5. Erre Júdás az ezüstpénzeket szétszórta a Templomban, majd elment, és felakasztotta magát.

6. A papok összeszedték a pénzt, és azt mondták: „Törvényünk tiltja, hogy ezt a pénzt a Templom kincstárába tegyük, mert vérdíj.”

7. Elhatározták tehát, hogy megveszik belőle azt a területet, amelyet „Fazekas-mezőnek” neveztek, hogy oda temessék az idegeneket.

8. Ezért nevezik azt a mezőt mind a mai napig „Vérmezőnek”.

9 1. Így teljesedett be, amit Jeremiás próféta mondott: „Izráel népe megegyezett, hogy harminc ezüstpénzt fizetnek az életéért, mert ennyire becsülték őt. Fogták ezt a harminc ezüstöt, és megvették rajta a Fazekas-mezőt, ahogyan az Örökkévaló parancsolta nekem.”

11. Jézust a római helytartó, Pilátus elé állították, aki megkérdezte tőle: „Te vagy a zsidók királya?” „Igen, ahogy mondod” — felelte Jézus.

12. De amikor a főpapok és a rangidős vezetők vádolták, nem szólt egy szót sem.

13. Pilátus megkérdezte: „Nem hallod, mennyi mindennel vádolnak? Miért nem válaszolsz?”

14. Ő azonban nem felelt a vádakra. Ezen Pilátus nagyon elcsodálkozott.

15. A páska ünnepén a helytartó minden évben szabadon szokott engedni egy foglyot az emberek kívánsága szerint.

16. Akkor éppen volt a börtönben egy hírhedt bűnöző, akit Barabbásnak hívtak.

17. Pilátus megkérdezte az összegyűltektől: „Egy foglyot szabadon engedek a kedvetekért. Mit kívántok, kit engedjek el: Barabbást, vagy Jézust, akit Messiásnak neveznek?”

18. Tudta ugyanis, hogy Jézust féltékenységből adták át neki.

19. Miközben ez történt, Pilátus a bírói székében ült. Ekkor a felesége üzent neki: „Ne avatkozz ennek az igazságos embernek az ügyébe! Ma éjjel álmodtam róla, és ez nagyon felkavart!”

20. A főpapok és a rangidős vezetők azonban rábeszélték az összegyűlt sokaságot, hogy Barabbás elengedését és Jézus kivégzését kérjék Pilátustól.

21. A helytartó ismét megkérdezte az összegyűlteket: „A két fogoly közül melyiket engedjem szabadon?” „Barabbást!” — válaszolták.

22. Pilátus ekkor ezt kérdezte: „Mi legyen Jézussal, akit Messiásnak neveznek?” Mindannyian ezt kiáltották: „Feszítsd keresztre!”

23. „Miért? Mi rosszat tett?” — kérdezte őket. De azok még hangosabban ordibáltak: „Feszítsd keresztre!”

24. Pilátus látta, hogy semmit sem tud elérni, sőt, hogy ebből még lázadás is lehet. Vizet hozatott hát, megmosta a kezét az emberek előtt, és kihirdette: „Nem vagyok felelős ennek az ártatlan embernek a haláláért. Ez a ti dolgotok!”

25. Erre az összegyűltek mind ezt kiabálták: „Vállaljuk a felelősséget a haláláért, a leszármazottjainkkal együtt!”

26. Akkor Pilátus szabadon engedte Barabbást, ahogy kérték, Jézust pedig megkorbácsoltatta, majd átadta a katonáknak, hogy feszítsék keresztre, és így végezzék ki.

27. Ezután Pilátus katonái a helytartó palotájába vitték Jézust. Ott az egész csapat köréje gyűlt,

28. levetkőztették, és bíborszínű köpenyt adtak rá.

29. Tövises ágakból koszorút fontak, és azt nyomták a fejébe, a jobb kezébe meg nádszálat adtak. Ezután csúfolkodva letérdeltek előtte, és így gúnyolták: „Éljen a zsidók királya!”

30. Majd leköpdösték, azután kivették a kezéből a nádszálat, és a fejéhez verték.

31. Miután befejezték a gúnyolódást, levették róla a köpenyt, újra ráadták a saját ruháit, és elvezették, hogy keresztre feszítsék.

32. Miközben kifelé mentek a városból, találkoztak egy Simon nevű férfival, aki Ciréne városából származott. Arra kényszerítették, hogy ő vigye Jézus keresztfáját.

33. Kimentek a „Golgota” nevű helyre. Ez a szó azt jelenti: „Koponya-hely”.

34. Itt bort adtak Jézusnak, amelybe epét kevertek. Ő megkóstolta, de nem akarta meginni.

35 . Ezután a katonák Jézust keresztre feszítették, majd leültek, és őrizték. Ruháit kisorsolták, és így osztották el maguk között.

37. A feje fölé odatették az ellene szóló vádiratot: „jézus a zsidók királya.”

38. Ugyanakkor két rablót is megfeszítettek: az egyiket Jézus jobb oldalán, a másikat a bal oldalán.

39. Az arra járók szidalmazták és gúnyolták Jézust. A fejüket csóválták,

40. és ezt mondták: „Szóval, te vagy az, aki lerombolod a Templomot, és három nap alatt újra fölépíted? Akkor most mentsd meg magad! Ha tényleg Isten Fia vagy, akkor szállj le a keresztről!”

41. Hasonlóképpen gúnyolták a főpapok, a törvénytanítók és a rangidős vezetők is.

42. Azt mondták: „Másokat megmentett, de magát nem tudja megmenteni! Ha tényleg ő Izráel királya, akkor most jöjjön le a keresztről, majd akkor hiszünk benne!

43. Istenben bízott, hát mentse meg őt Isten maga, ha akarja! Hiszen azt mondta: »Isten Fia vagyok«.”

44. A vele együtt megfeszített bűnözők is ugyanígy gúnyolták.

45. Déli tizenkét órától délután háromig sötétség borította az egész földet.

46. Három óra körül Jézus hangosan felkiáltott: „Éli, Éli, lamá sabaktáni?” Ez azt jelenti: „Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?”#27:46 Idézet: Zsolt 22:1.

47. Néhányan, akik ott álltak, hallották, és azt mondták: „Illést hívja!”

48. Egyikük gyorsan elfutott, és hozott egy szivacsot. Ecetbe mártotta, majd egy nádszálra tűzte, és felnyújtotta, hogy Jézus igyon belőle.

49. De a többiek azt mondták: „Hagyd csak! Nézzük, vajon eljön-e Illés, hogy megszabadítsa!”

50. Jézus ekkor ismét hangosan felkiáltott, és meghalt.

51. Abban a pillanatban a Templom belsejében a függöny felülről lefelé, egészen az aljáig kettéhasadt. Rengett a föld, és a sziklák megrepedtek.

52. A sírok megnyíltak, és Isten korábban meghalt szent emberei közül sokan feltámadtak,

53. és kijöttek a sírokból. Miután Jézus feltámadt a halálból, ezek bementek a szent városba, és sokaknak megjelentek.

54. A százados és a katonák, akik Jézust őrizték, látták a földrengést és a többi eseményt. Nagyon megrémültek, és ezt mondták: „Ez az ember valóban Isten Fia volt!”

55. Asszonyok is álltak ott, és távolról figyelték, hogy mi történik. Ők voltak azok, akik Galileától fogva követték Jézust, és gondoskodtak róla.

56. Közöttük volt a magdalai Mária, azután egy másik Mária, Jakab és József anyja, meg Zebedeus fiainak, Jakabnak és Jánosnak az anyja is.

57. Amikor beesteledett, egy Arimátiából való, József nevű gazdag ember — aki maga is Jézus tanítványa volt —

58. Pilátushoz ment, és elkérte tőle Jézus holttestét. Pilátus elrendelte, hogy adják oda neki.

59. Akkor József levette a holttestet, tiszta vászonlepedőbe csavarta,

60. és elhelyezte a saját új sírkamrájába, amelyet sziklába vájtak. Ezután egy nagy követ hengerített a sírkamra bejáratához, majd elment.

61. A magdalai Mária és a másik Mária közben ott ültek a sírral szemben.

62. Másnap — az előkészület napja utáni napon — a főpapok és farizeusok mindannyian elmentek Pilátushoz.

63. Ezt mondták neki: „Uram, emlékszünk, hogy ez a csaló még életében azt mondta: »A harmadik napon fel fogok támadni.«

64. Parancsold meg tehát, hogy gondosan őrizzék a sírt három napig! Különben még a tanítványai odamehetnek, ellopják a testet, és azt mondják a népnek, hogy feltámadt a halálból. Ez az utóbbi csalás még rosszabb lenne, mint az előző volt!”

65. Pilátus azt felelte: „Rendben van, vigyetek néhány katonát az őrségből, és őriztessétek a sírt, ahogy csak akarjátok!”

66. Azok el is mentek, lepecsételték a sír bejáratát elzáró követ, és őrséget állítottak mellé.