Mikeás 7 EFO
1. Jaj nekem! Hiába keresek gyümölcsöt a szüret után, hiába vágyom szőlőre, ha már elmúlt a szüret ideje. Nem maradt a tőkén egy fürt szőlő sem, nem maradt a fán egy szem füge!
2. Kivesztek a földről, akik hűségesek az Örökkévalóhoz, eltűntek a nép közül az igazak és becsületesek. Csapdát állítanak egymásnak, testvérüket is gyilkolni készek.
3. Mind gyakorlottak a gonoszságban: a vezető ajándékot kíván, a bíró megvesztegetést, a főrangú kiköveteli magának, amit kíván, s mind összeszövetkeznek.
Közeleg a büntetés napja!4. Még a legjobb is olyan közöttük, mint a tüskebokor, még a legkülönb is, mint a töviskerítés. Őrszemeid figyelmeztettek, hogy eljön a büntetés napja. Hát most itt van! Eljött a szégyen és zűrzavar ideje!
5. Ne bízz a szomszédodban, de még a barátodban sem! Ne szólj szabadon még a feleséged előtt se, akit magadhoz ölelsz!
Sion megmentője az Örökkévaló6. Mert a fiú nem tiszteli apját, a leány anyja ellen támad, a meny pedig anyósa ellen. Ellenségeddé lesz még saját családod is!
7. Én mégis az Örökkévalóra nézek, benne reménykedem! Istenemre várok, aki megszabadít! Meghallgat engem Istenem, biztosan tudom!
8. Ne örülj, ellenségem, hogy elestem, mert felkelek! Még ha sötétségben ülök is, az Örökkévaló a világosságom!
9. Mivel vétkeztem az Örökkévaló ellen, haragját kell viselnem, amíg mellém áll a perben, és ítéletet hoz ügyemben. Bizony, kihoz a világosságra, és megszabadít engem!
Ének a helyreállításról10. Ellenségem is meglátja ezt, és szégyen borítja el, pedig azzal kérkedett: „Lássuk, hol van most az Örökkévaló? Miért nem segít meg téged a te Istened?” Igen, meglátom majd, hogy eltapossák ellenségemet, mint az utca sarát.
11. Azon a napon újra felépítik falaidat, határod pedig messzire kiterjed.
12 . Bár földed pusztává lett, lakóinak bűnei és gonosztettei miatt, abban az időben mégis sokan hozzád jönnek messzi földekről: jönnek Asszíriától Egyiptomig, Egyiptomtól az Eufráteszig, tengertől tengerig, hegyektől hegyekig, mindenhonnan.
14. Uram, pásztorold népedet pálcáddal! Uralkodj nyájadon, örökségeden, amely magányosan él a vadonban és a Kármel hegyén. Hadd legeljenek Básánban és Gileádban, mint a régi időkben!
15. Ezt mondja az Örökkévaló: „Mutatok nektek csodálatos dolgokat, mint azokban az időkben, amikor Egyiptomból kijöttetek!”
16. Látják majd ezt a nemzetek, csodálkoznak és szégyenkeznek, mert minden hatalmuk semminek látszik e csodákhoz képest! Kezüket szájukra teszik, elnémulnak, megsüketülnek,
Dicsőítő ének17. a porban csúsznak előtted, Urunk, mint a kígyók vagy férgek. Reszketve bújnak elő rejtekhelyükről, és remegve járulnak Istenünk, az Örökkévaló színe elé. Bizony ámulva és rettegve állnak meg előtted!
18. Kicsoda olyan Isten, mint te, aki megbocsátod néped bűneit, s elengeded örökséged maradékának vétkeit! Nem örökre haragszol ránk, mert az irgalmasságban gyönyörködsz.
19. Ismét hozzánk fordulsz, és könyörülsz rajtunk. Bűneinket eltaposod, a tenger mélyére hajítod összes vétkünket.
20. Megmutatod Jákób iránti hűségedet, Ábrahám iránti szövetséges szereteted, amint megesküdtél őseinknek régen.