Náhum 3 EFO

1. Nézzétek a gyilkosok vérengző városát! Hogy tele van hazugsággal, és rablott zsákmánnyal!

2. Harci szekerek robognak Ninive utcáin, kerekeik dübörögnek, ostorcsattogás, lovak dobogása hallik.

3. Száguldoznak a lovasok, kardjuk villog, dárdájuk fénylik! Holtak hevernek szerteszét, halmokban tornyosulnak a hullák, megbotlanak bennük még a lovak is.

4. Bizony, így jár Ninive, a szépséges prostituált, a varázslás mestere, akinek semmi sem volt elég. Paráznaságával rabul ejtett sok nemzetet, varázslásával leigázott népeket!

5. Azt mondja az Örökkévaló, a Seregek Ura: „Most ellened fordulok, Ninive, megbüntetlek és megszégyenítelek: szoknyádat fejedre borítom, hadd lássák a népek meztelenségedet, s a királyságok szégyenedet!

6. Szemetet szórok arcodba, gyalázatos leszel, és kigúnyolnak a népek.

7. Aki csak lát téged, rémülten elszalad, és ezt mondja: »Hogy elpusztult Ninive! De ki bánkódik miatta? Ugyan, ki fogja vigasztalni őt?«”

8. Azt hiszed, különb vagy Tébánál Hiszen azt is védték a Nílus ágai, vizek vették körül, mint erős várfalak.

9. Etiópia és Egyiptom adta neki erejét, Pút és Líbia segítette,

10. mégis fogságba hurcolták lakóit, falhoz verték a csecsemőit, főembereire sorsot vetettek, vezetőit láncra verték!

11. Így jársz te is, Ninive! Elesel, mint a részeg, és menedéket keresel, hogy elrejtőzhess ellenségeid elől.

12. Erős váraid hamar elesnek, mint a fügefa lehullatja első gyümölcseit. Mikor a fát megrázod, fügéje mindjárt a szájadba hull.

13. Harcosaid mind olyanok lesznek, mint az asszonyok. Országod kapui megnyílnak támadóid előtt, záraidat tűz égeti el.

14. Készülj az ostromra, gyűjts vizet, taposd az agyagot, készíts téglát, javítsd a falat!

15. De hiába! Megemészt a tűz, fegyverrel ölnek meg, s minden elpusztul, mint sáskajárás idején a mező. Hogy terjeszkedtél, Ninive! Lakóid megsokasodtak, mint a sáskák,

16. kereskedőid többen voltak, mint égen a csillagok! Lám, a sáskaraj is így pusztít: ha már mindent fölfalt, elrepül, eltűnik nyomtalanul.

17. Hivatalnokaid és írnokaid serege, mint a sáskák felhője, mely hideg időben a kőkerítéseken gyülekezik, de ha rásüt a nap, elrepül, nem tudni, hová.

18. Asszíria királya! Vezéreid örökre elaludtak, fejedelmeid csendben nyugszanak. Néped elszéledt a hegyeken, s nincs, aki összegyűjtse őket.

19. Nincs orvosság sebedre, halálos az, gyógyíthatatlan! Pusztulásod hírére minden nemzet tapsol és örül, mert ki ne szenvedett volna kegyetlen gonoszságodtól!