Nehémiás 9 EFO

1. Ugyanennek a (hetedik) hónapnak 24. napján Izráel egész népe összegyűlt Jeruzsálemben, hogy együtt böjtöljenek és imádkozzanak. Zsákruhába öltöztek, és port hintettek a fejükre.

2. Az Izráelhez tartozók elkülönültek az idegenektől, majd a Templomban felálltak, és nyilvánosan megvallották bűneiket és őseik bűneit is.

3. Mindenki a maga helyén állt, és mintegy három órán keresztül olvasták az Örökkévalónak, Istenüknek a Törvényét. Utána a következő három órában megvallották a bűneiket, és földre borulva imádták az Örökkévalót, Istenüket.

4. Azután a léviták közül Jésua, Báni, Kadmiél, Sebanjá, Bunni, Sérébjá, Báni és Kenáni fölálltak a Templom lépcsőjére, és hangosan kiáltottak az Örökkévalóhoz, Istenükhöz — így imádkoztak a nép előtt.

5. Majd a léviták — Jésua, Kadmiél, Báni, Hasabnejá, Sérébjá, Hodijjá, Sebanjá és Petahjá — ezt mondták a népnek: „Álljatok fel, dicsérjétek és áldjátok az Örökkévalót, Isteneteket örökké! Áldott legyél, Örökkévaló, Istenünk! Áldott legyen hatalmas és dicső neved, amelyhez nem ér fel áldás vagy dicséret!

6. Te vagy az Örökkévaló! Te vagy az egyetlen! Te alkottad az eget, még a legmagasabb Mennyet is, és annak minden seregét. Te alkottad a Földet, és mindent, ami rajta él. Te alkottad a tengert és mindent, ami abban él. Minden élőnek te adsz életet, előtted borul le az ég minden serege, hogy imádjon.

7. Te vagy az Örökkévaló, Istenünk, aki Abrámot kiválasztottad, kihoztad Úr városából, a káldeusok földjéről, és Ábrahámnak nevezted.

8. Mivel hűséges szívűnek láttad őt, szövetséget kötöttél vele. Megígérted, hogy odaadod a kánaáni, hettita, emóri, perizzi, jebúszi és girgási népek földjét Ábrahámnak és utódainak. Örökkévaló, te megtartottad ígéreted, mert igazságos vagy!

9. Láttad őseink szenvedéseit Egyiptomban, meghallottad segélykiáltásukat a Vörös-tengernél.

10. Jeleket mutattál és csodákat tettél a fáraóval, szolgáival és népével, akik megvetették és lenézték őseinket. Csodáiddal nagy nevet szereztél magadnak, amely ma is fényesen ragyog!

11. Őseink előtt szétválasztottad a tengert, hogy száraz lábbal mehessenek át a vizek között, míg üldözőiket a tenger hullámaiba vetetted, és elsüllyedtek, mint a kő!

12. Vezetted népünket nappal felhőoszlopban, tűzoszlopban éjjel, hogy megvilágítsd az utat, és mutasd, hogy merre menjenek.

13. Leszálltál a Sínai-hegyre, és szóltál hozzájuk a Mennyből. Jó törvényeket adtál nekik, igaz tanításokat, helyes rendelkezéseket és parancsokat.

14. Megtanítottad őket szent szombatodra, hogy megtartsák azt. Mózesnek, szolgádnak keze által parancsoltál nekik törvényeket, határozatokat és rendelkezéseket.

15. A Mennyből adtál nekik kenyeret, mikor éheztek, kősziklából nyitottál vízforrást, mikor szomjaztak. Parancsoltad, hogy foglalják el a földet, amelyet esküre emelt kézzel ígértél nekik.

16. De őseink nem hallgattak szavadra, makacskodtak és engedetlenkedtek.

17. Nem akartak rád hallgatni, elfeledték csodáidat, amelyekkel segítetted őket. Megkeményítették magukat, és elhatározták, hogy visszatérnek a szolgaságba. Te mégis kegyelmeztél nekik, mert irgalmas vagy és nagyon türelmes, jóságod és hűséged végtelen, és nem hagytad el őket!

18. Nem hagytad őket magukra még akkor sem, mikor bika-szobrot készítettek, és azt mondták: „Ez a mi istenünk, aki kihozott bennünket Egyiptomból!” Így gyaláztak téged, Örökkévaló,

19. de nagy irgalmasságodban mégsem hagytad őket a pusztában, hanem vezetted őket nappal a felhőoszlopban, a tűzoszlopban éjjel, hogy megvilágítsd az utat, és mutasd, merre menjenek.

20. Sőt, jó szellemedet adtad nekik, hogy tanítsa őket. Mannával tápláltad őket, és vizet adtál a szomjazónak,

21. gondjukat viselted a pusztában negyven éven át, s így semmiben sem láttak hiányt, még ruháik sem koptak el, lábaik sem dagadtak meg.

22. Országokat és népeket adtál kezükbe, és földjüket őseinknek adtad. Elfoglalták Szihón országát, Hesbón királyának földjét, és Ógnak, Básán királyának birtokát.

23. Őseinket megsokasítottad, s gyermekeiket, mint az ég csillagait. Bevitted őket a földre, amelyről szóltál apáiknak, hogy nekik adod azt.

24. A gyermekek elfoglalták, birtokba vették a földet. Előttük a népeket megaláztad, Kánaán lakóit kezükbe adtad, királyaikkal és népeikkel együtt. Azt tehettek velük, amit csak akartak!

25. Elfoglalták az erős városokat és a termékeny földeket, birtokba vették a berendezett házakat, sziklába vágott vízgyűjtőket, szőlőket és olajfa-ligeteket, rengeteg gyümölcsös kertet. Jóllakásig ehettek, meghíztak, dúskáltak bőséges ajándékaidban, Örökkévaló!

26. Őseink mégis lázadtak ellened, engedetlenkedtek, elfordultak Törvényedtől. Még prófétáidat is megölték, akik figyelmeztették őket, hogy térjenek vissza hozzád. Jaj, mennyi gyalázatos dolgot követtek el ellened!

27. Ezért ellenségeik kezébe adtad őket, akik elnyomták népedet. Nyomorúságukban hozzád kiáltottak segítségért, s te meghallgattad őket a Mennyből, mert irgalmad nagy! Szabadítókat küldtél, akik kimentették őket ellenségeik karmai közül.

28. De amint megszabadultak, megint visszatértek a gonoszság útjára, ezért megengedted, hogy ellenségeik uralkodjanak fölöttük. Akkor ismét hozzád könyörögtek, s te meghallgattad őket a Mennyből, irgalmaddal újra meg újra megváltottad népedet szorongatóiktól.

29. Figyelmeztetted őket, hogy térjenek vissza Törvényedhez, de őseink gőgösen és magabiztosan elfordultak parancsaidtól, nem hallgattak szavaidra, és folyvást vétkeztek Törvényed ellen, amelyeknek, ha engedelmeskedik valaki, él általuk. Ők pedig csak vállat vontak, makacskodtak és engedetlenkedtek szüntelen.

30. Örökkévaló, te mégis türelemmel viselted őket sokáig, sürgetve intetted őket Szellemeddel, prófétáid szája által, de ők nem akartak hallgatni rád. Ezért kiszolgáltattad őket idegen népeknek.

31. Mégsem vetettél véget népednek, s nem hagytad őket magukra egészen, mert irgalmas és kegyelmes Isten vagy!

32. Ó Istenünk, hatalmas, erős és félelmetes, szövetséget megtartó, hűséges Isten! Lásd, mennyi nyomorúság ért bennünket, királyainkat, vezetőinket, papjainkat, prófétáinkat, őseinket és egész népünket, Asszíria királyának hódításától kezdve mindmáig!

33. Istenünk, igazságosan bántál velünk mindabban, ami velünk történt! Te igazságos és hűséges vagy, mi pedig vétkeztünk és bűnösök vagyunk.

34. Hiszen királyaink, vezetőink, papjaink és őseink nem engedelmeskedtek Törvényednek, nem hallgattak parancsaidra, nem törődtek figyelmeztetéseddel.

35. Nem szolgáltak téged a saját országukban, a gazdag és termékeny földön, amelyet jóságodban nekik ajándékoztál. Nem hagyták abba gonoszságaikat.

36. Mi pedig most szolgák vagyunk, éppen ezen a jó földön, amelyet őseinknek adtál, hogy egyék annak termését és gyümölcseit! Bizony, idegeneket kell szolgálnunk!

37. A föld gazdag termését azok a királyok élvezik, akiket bűneink miatt ültettél nyakunkra. S ők kényükre uralkodhatnak rajtunk és állatainkon, mi pedig nagy nyomorúságban élünk.

38. Most azért, mindezek után írásban szövetséget kötünk, amelyet a vezetőink, a léviták és a papok mind aláírnak, és lepecsételnek.”