4 Mózes 13 EFO

1. Ezt mondta az Örökkévaló Mózesnek:

2. „Küldj ki férfiakat, hogy derítsék fel Kánaán földjét, amelyet Izráelnek adok. Minden törzsből egy-egy férfit küldj ki: olyanokat, akik vezetőnek számítanak közöttük”.

3. Mózes tehát Párán pusztájából felderítőket küldött ki, az Örökkévaló parancsa szerint. Mindegyikük vezetőnek számított a maga törzsében.

4. Név szerint ezek voltak a felderítők: Rúben törzséből Sammúa, Zakkúr fia,

5. Simeon törzséből Sáfát, Hóri fia,

6. Júda törzséből Káleb, Jefunne fia,

7. Issakár törzséből Jigál, Jószéf fia,

8. Efraim törzséből Hóséa (vagyis Józsué), Nún fia,

9. Benjámin törzséből Palti, Ráfú fia,

10. Zebulon törzséből Gaddiél, Szódi fia,

11. Manassé törzséből (amely Józseftől származott) Gaddi, Szúszi fia,

12. Dán törzséből Ammiél, Gemalli fia,

13. Ásér törzséből Szetúr, Mikáél fia,

14. Naftáli törzséből Nahbi, Vofszi fia,

15. Gád törzséből Geúél, Máki fia.

16. Tehát ezeket a felderítőket küldte ki Mózes Kánaánba. (Hóseát, Nún fiát Mózes Józsuénak nevezte.)

17. Ezt a feladatot bízta rájuk: „Induljatok a Negev-pusztán keresztül, azután menjetek föl a dombvidékre!

18. Nézzétek meg, milyen az a föld, és milyenek a lakóik: erősek vagy gyengék, sokan vagy kevesen vannak?

19. Figyeljétek meg, milyen a vidék, amelyen laknak: jó vagy rossz? Milyenek a települések: szabadon álló falvak vagy kőfallal kerített városok?

20. Nézzétek meg, milyen a termőföld: termékeny vagy sovány? Vannak-e ott fák vagy nincsenek? Bátran hozzatok a gyümölcsökből!” (Akkor éppen a szőlőérés kezdete volt.)

21. A felderítők tehát elindultak, és kikémlelték a földet a déli Cin-pusztától egészen az északi Rehób városáig, amely a Hamátba vezető út mellett fekszik.

22. Először a Negev-pusztán mentek keresztül, majd Hebronba értek. Ezen a vidéken Anák leszármazottjai éltek: Ahimán, Sésaj és Talmaj törzsei. (Hebron városa 7 esztendővel korábban épült, mint az egyiptomi Cóan.)

23 . Azután elértek az Eskól-völgybe, s ott levágtak egy szőlővesszőt, amelyen egyetlen hatalmas fürt szőlő függött. Olyan súlyos volt, hogy egy rúdra kellett kötözniük, és két férfi vitte a vállán. Emiatt nevezték azt a helyet Eskól-völgynek, vagyis „Szőlőfürt-völgynek”. Ugyanott szedtek gránátalmákat és fügét is — hogy vigyenek belőlük a táborba.

25 . A felderítők 40 nap múltán értek vissza a táborba, Párán-pusztába, Kádésbe. Beszámoltak Mózesnek, Áronnak és Izráel egész közösségének mindenről, amit láttak, és megmutatták a magukkal hozott gyümölcsöket.

27. Ezt mondták Mózesnek: „Bejártuk azt az országot, ahová küldtél bennünket. Valóban tejjel-mézzel folyó föld az, és ilyen gyümölcsöket terem!

28. Csak az a baj, hogy annak a földnek a lakói erősek, és városaik nagyok és kőfalak védik azokat! Sőt, még Anák leszármazottjait is láttuk közöttük!

29. A Negev-pusztában az amálekiek, a dombvidéken a hettiták, jebúsziak és emóriak, a tenger partján és a Jordán mellett pedig a kánaániak laknak”.

30. Káleb azonban, aki szintén a felderítők közé tartozott, így csendesítette és bíztatta a népet: „Ne féljetek! Bemehetünk és elfoglalhatjuk azt a földet! Biztosan sikerülni fog!”

31. De a többi felderítő ellenkező véleményen volt: „Nem, mi képtelenek lennénk harcolni azokkal a népekkel, mert sokkal erősebbek nálunk!” — mondták.

32. Így ezek a felderítők olyan híreket hoztak, amelyekkel elvették az emberek bátorságát. Azt mondták: „Az a föld, amelyet bejártunk és kikémleltünk, elemészti lakosait. Azok a népek csupa nagytermetű, erős harcosokból állnak!

33. Még óriásokat is láttunk ott, akik Anák leszármazottjai! Bizony, úgy éreztük magunkat mellettük, mintha sáskák lettünk volna. Nyilván ők is olyannak láttak minket, mint a sáskákat a fűben”.