4 Mózes 15 EFO

1. Így szólt az Örökkévaló Mózesnek:

2. „Mondd meg Izráel népének: Nektek adom azt a földet lakóhelyül, és be fogtok menni oda, hogy birtokba vegyétek.

3. Akkor majd különböző ajándékokat hoztok az Örökkévalónak: égőáldozatot, véresáldozatot, fogadalmi áldozatot, hálaáldozatot, vagy az ünnepeken szokásos áldozatokat. Borjút, bárányt vagy kecskét áldozzatok, amelynek illatát az Örökkévaló szívesen fogadja.

4. Az áldozati állattal együtt ilyenkor lisztáldozatot is hozzatok az Örökkévalónak! A lisztáldozat egy tized éfá legyen a legfinomabb lisztből, amelyet össze kell keverni egy negyed hin olívaolajjal.

5. Az égőáldozatul vagy véresáldozatul hozott minden egyes bárány mellé tegyetek italáldozatul egy negyed hin bort is.

6. Ha kost áldoztok, akkor tegyetek mellé lisztáldozatot is két tized éfá lisztből, amelyet össze kell keverni egy harmad hin olívaolajjal.

7. Ezen kívül tegyetek mellé italáldozatul egy harmad hin bort is. Kedves illatú áldozat ez, amelyet az Örökkévaló szívesen fogad.

8. Amikor bikaborjút hoztok az Örökkévalónak égő- vagy véresáldozatul, fogadalom teljesítésére vagy ünnepi közösségi áldozatul,

9. akkor tegyetek mellé lisztáldozatul három tized éfá lisztet, amelyet össze kell keverni fél hin olívaolajjal.

10. Ezen kívül tegyetek mellé italáldozatul fél hin bort is. Kedves illatú áldozat ez, amelyet az Örökkévaló szívesen fogad.

11 . Tehát így készítsétek el az áldozatokat minden egyes bikaborjú, kos, bárány vagy kecske feláldozásánál.

13. Ezek a rendelkezések vonatkoznak Izráel népének minden tagjára: így mutassanak be áldozatot ajándékul, hogy az Örökkévaló kedvesen fogadja azt.

14. Ha pedig egy közöttetek lakó idegen akar tűzáldozatot bemutatni az Örökkévalónak, akkor az idegen is ugyanígy készítse el azt, s akkor az Örökkévaló kedvesen fogadja tőle.

15. Ugyanaz a rendelkezés érvényes Izráel közösségére és a közöttetek lakó idegenekre is. Ez a törvény örökre érvényes marad, minden következő nemzedékben.

16. Ezek a törvények és rendelkezések egyformán vonatkoznak rátok, és a közöttetek lakó idegenekre.”

17. Szólt az Örökkévaló Mózesnek:

18. „Mondd meg Izráel népének: Amikor majd megérkeztek arra a földre, amelyre vezetlek titeket,

19. és a föld gabonát terem nektek, akkor a termésből először az Örökkévalónak adjatok lisztáldozatot.

20. Amikor az új termésből először készítetek tésztát, abból az első kenyeret vigyétek az Örökkévalónak — ez lesz a ti ételáldozatotok a szérűről.

21. Nemzedékről nemzedékre így vigyétek az Örökkévalónak az új termésből az első kenyeret ételáldozatul.”

22 . „Izráel népe, az Örökkévaló parancsolatokat adott Mózesen keresztül nektek, amelyek érvényben maradnak nemzedékről-nemzedékre. Ha vétkeztek ezek ellen a parancsok ellen, és nem tartjátok meg mindegyiket, amelyet az Örökkévaló mondott Mózesen keresztül, akkor így kell eljárnotok:

24. Ha Izráel egész közössége vétkezik, akkor vigyetek az Örökkévalónak egy bikaborjút áldozati ajándékul, a hozzá tartozó liszt- és italáldozattal együtt, az előírás szerint — jó illatú ajándék ez, amelyet az Örökkévaló szívesen fogad —, valamint egy bakot bűnáldozatul.

25. Amikor a pap bemutatja ezt az áldozatot, akkor engesztelést szerez arra a vétekre nézve Izráel egész közösségének, és az Örökkévaló megbocsát nekik.

26. Mivel tehát nem szándékos bűnről volt szó, amelyet az egész közösség követett el, és az egész közösség hozott az Örökkévalónak áldozatot a fentiek szerint, ezért az egész közösségnek — beleértve még a közöttük lakó idegeneket is — megbocsát az Örökkévaló.

27. Ha egy személy nem szándékosan vétkezik, akkor vigyen az Örökkévalónak bűnáldozatul egy esztendős nőstény kecskét.

28. Amikor a pap bemutatja ezt az áldozatot az Örökkévalónak, akkor engesztelést szerez arra a vétekre nézve az illetőnek, és az Örökkévaló megbocsát neki.

29. Ez a törvény egyaránt érvényes közöttetek mindenkire, akár Izráel népéhez tartozik, akár közöttetek élő idegenről van szó — feltéve, hogy az illető nem szándékosan vétkezett.

30. Azonban ha valaki — akár bennszülött, akár közöttetek lakó idegen — szándékosan vétkezik, akkor az ilyet ki kell irtani népe közül, mert tettével gyalázta az Örökkévalót.

31. Az ilyen személy az Örökkévaló szava ellen lázadt, és megszegte az Örökkévaló parancsát, emiatt viselnie kell bűnének következményét: ki kell irtani őt népe közül”.

32 . Amikor Izráel népe a pusztában vándorolt, előfordult egyszer, hogy egy férfit rajtakaptak, hogy a szombati nyugalom napján tűzifát gyűjtögetett. Odavitték hát az illetőt Mózes, Áron és az egész közösség elé.

34. Mivel nem volt világos, hogyan büntessék meg, úgy határoztak, hogy őrizet alá helyezik, amíg az Örökkévaló valamilyen kijelentést ad erre nézve.

35. Egy idő múlva az Örökkévaló szólt Mózesnek: „Annak az embernek meg kell halnia. Vigyétek ki a táboron kívülre, és az egész közösség kövezze meg!”

36. Így is történt: kivitték a táboron kívülre, és ott megkövezték. Így halt meg az a férfi. Úgy jártak el, ahogyan az Örökkévaló parancsolta Mózesnek.

37. Szólt az Örökkévaló Mózesnek:

38. „Mondd meg Izráel népének, hogy készítsenek a ruhájuk sarkára rojtokat, és fonjanak a rojtokba kék fonalat — így viseljék ruháikat nemzedékről nemzedékre!

39. Arra szolgálnak ezek, hogy valahányszor rájuk néztek, jusson eszetekbe, hogy engedelmeskedjetek az Örökkévaló parancsainak, és ne kövessétek a saját szívetek és szemetek kívánságait.

40. Tehát, emlékezzetek parancsaimra, és engedelmeskedjetek azoknak, hogy az én számomra elkülönített szent nép legyetek.

41. Én, az Örökkévaló, vagyok Istenetek, aki kihoztalak benneteket Egyiptomból, hogy Istenetekké legyek. Én vagyok az Örökkévaló, Istenetek!”