Abdiás 1 EFO

1. Ezt a látomást kapta Abdiás. Ezt mondta Uram, az Örökkévaló Edomról: Hírt hallottunk az Örökkévalótól, hírnököt küldött a nemzetekhez, aki ezt hirdette nekik: „Készüljetek, és jöjjetek, támadjuk meg Edomot!”

2. „Bizony, te vagy a legkisebb a nemzetek között, mindenki megvet és megutál téged.

3. A saját büszkeséged vezetett félre: mivel magas sziklák rejtekében laksz, fenn a magasban, ezt gondoltad: »Ugyan, ki tudna legyőzni engem?!«

4. Pedig hiába szállnál oly magasra, mint a sas, hiába raknád fészked a csillagok közé, onnan is letaszítanálak” — mondja az Örökkévaló.

5 6. „Ha tolvajok törnek be egy házba, ha éjjel rablók törnek az otthonodba, csak annyit visznek el, amennyi valóban kell nekik. Ha szüretelők szedik a szőlőt, egy keveset ők is hagynak rajta. De téged, Ézsau népe, ellenségeid teljesen elpusztítanak! Felkutatják minden elrejtett kincsedet, úgy kirabolnak, hogy semmid sem marad!

7. Szövetségeseid becsapnak, országodból kiűznek, akikkel békességben éltél, elfoglalják földedet, bizalmas barátaid csapdát állítanak neked, de észre sem veszed.

8. Azon a napon — azt mondja az Örökkévaló — kipusztítom a bölcseket Edomból, és minden értelmet Ézsau hegyeiről.

9. Rettegnek vitéz harcosaid, Témán, mert mindet leöldösik, egy sem marad élve Ézsau hegyén!

10. Bizony, utolér téged a büntetés, mindazért, amit testvéred, Jákób ellen elkövettél. Elborít a szégyen, és mindörökre kiirtanak téged, mert testvéredet öldökölted kegyetlenül!

11. Amikor Jeruzsálem kapuján idegenek törtek be, amikor kincseire sorsot vetettek, amikor kirabolták, és lakóit elhurcolták, testvérednek nem segítettél, hanem a rablókkal együtt zsákmányoltál!

12. Nem kellett volna kárörvendőn nézned testvéredre! Nem kellett volna örülnöd Júda népe pusztulásán büntetése napján! Nem lett volna szabad nagy hangon kérkedned nyomorúságuk láttán!

13. Miért mentél be népem kapuján, szerencsétlenségük idején? Miért nézted gyönyörködve népem romlását? Nem lett volna szabad vagyonukra kezed kinyújtanod nyomorúságuk idején!

14. Hogy nem féltél az utakra állni, hogy népem menekültjeit levágjad?! Hogy merted a megmaradtakat kiszolgáltatni ellenségeiknek?!

15. Bizony, közel az Örökkévaló napja, és minden nemzetet elér! Ezért, ahogy másokkal bántál, úgy bánnak majd veled is, Edom! Bizony, minden gonosztetted visszaszáll a fejedre!

16. Ahogy ittatok haragom poharából szent hegyemen, majd úgy isznak mind az összes nemzetek is! Bizony, megisszák egészen, lenyelik, bármilyen keserű, s úgy eltűnnek a föld színéről, hogy még nyomuk sem marad!

17. De a Sion hegyén lesznek azok, akik megmenekülnek, és szent népemmé lesznek. Jákób népe ismét birtokba veszi földjét, mint az örökségét.

18. Bizony, Jákób népe olyan lesz, mint a tűz, József családja, mint a láng! Elpusztítják Ézsau népét, mint szalmát a tűz, hogy még írmagjuk sem marad!” — mert az Örökkévaló mondta ezt.

19. Izráel népe elfoglalja Ézsau hegyeit délen, s a filiszteusok földjét, nyugat felé. Letelepülnek Efraim és Samária vidékére, Benjámin törzse pedig Gileádba.

20. Akiket száműztek Izráelből, nagy seregben jönnek vissza Kánaán földjére, s elfoglalják egészen Sareptáig. Akiket pedig Jeruzsálemből hurcoltak el, Szefáradból térnek vissza, és letelepednek a déli városokban.

21. Sion hegyére a győztes szabadítók mennek föl, hogy ítéletet tartsanak Ézsau hegye fölött, és az Örökkévalóé lesz a királyi uralom.