Példabeszédek 1 EFO

1. Ezek Salamonnak, Dávid fiának, Izráel királyának bölcs mondásai.

2. Általuk ismerheted meg a bölcsességet, helyreigazítanak és tanácsolnak téged, segítenek megérteni a bölcs tanításokat.

3. Segítenek kiigazítani téged, hogy bölcs legyél, megtanítanak helyesen cselekedni, igazságosnak lenni, és becsületesen élni.

4. Az oktalan embert eszessé, a fiatalokat is előrelátóvá és megfontolttá teszik.

5. Még a bölcsek is gyarapíthatják tudásukat, ha megszívlelik. Még az értelmesek is segítséget kapnak,

6. hogy megérthessék a bölcsek rejtett értelmű mondásait, példázatait és hasonlatait.

7. Az Örökkévalót tisztelni és félni, ez a bölcsesség forrása és kezdete! Csak az öntelt ostobák gyűlölik a bölcsességet, és vetik meg figyelmeztetését.

8. Fiam, kövesd apád útmutatását, ne vesd meg, amire anyád tanított!

9. Ha megfogadod szüleid tanítását, ékes korona lesz az a fejeden, aranylánc a nyakadon.

10. Fiam, ha gonosztevők hívnak, hogy állj közéjük, ne hallgass rájuk, ne menj velük!

11. Azt mondják: „Gyere velünk, álljunk lesbe, öljük meg, aki arra jön, raboljuk ki az ártatlanokat!

12. Pusztítsuk el őket, ahogy a halál elnyeli az élőket, pusztítsuk el teljesen, dobjuk őket sírgödörbe!

13. Drága kincseiket mind elvesszük, hogy megtöltsük házainkat.

14. Állj be közénk, legyünk társak, s minden zsákmányon osztozunk!”

15. Fiam, ne állj közéjük, ösvényeikre rá se lépj,

16. mert csak rosszra igyekeznek, gyilkolni sietnek!

17. Ha látja a madár, mikor hálót feszít a madarász, nem repül bele, elkerüli.

18. De ezek a rablók a saját életük árán állnak lesbe, mert saját csapdájukba esnek!

19. Bizony, mindenki így jár, aki mohón rabolva gyűjt vagyont: zsákmánya saját gazdáját pusztítja el!

20. Bölcsesség az utcákon kiált, zsúfolt piactereken szól hangosan,

21. forgalmas kereszteződéseknél, s a városkapuk előtt szól:

22. „Ó ti tudatlanok, meddig ragaszkodtok még a tudatlansághoz? Ti gúnyolódók, meddig csúfolódtok még? Ti öntelt ostobák, meddig gyűlölitek az igazi tudást?

23. Bárcsak hallgatnátok figyelmeztetésemre, akkor kijelenteném nektek titkaimat, és megértetném veletek tanításomat!

24. De nem hallgattatok rám, hiába ajánlottam fel segítségemet, kezemet nyújtottam nektek, de elfordultatok tőlem,

25. semmibe vettétek minden tanácsomat, intésemmel nem törődtetek.

26. Ezért majd én is nevetek rajtatok, mikor utolér a nyomorúság, kigúnyollak, mikor rátok szakad, amitől féltetek,

27. mikor lecsap rátok a rettegés, mint a vihar, mint forgószél, zúdul rátok a veszedelem, elborít a tengernyi baj és nyomorúság.

28. Akkor majd kiáltoztok utánam, de nem felelek, kerestek majd mindenütt, de nem találtok.

29. Mivel gyűlöltétek a bölcsességet, s nem tiszteltétek az Örökkévalót,

30. tanácsaimmal nem törődtetek, és leráztátok fenyítéseimet,

31. aratjátok hát, amit vetettetek, s jóllaktok azzal, amit gonoszul kifőztetek.

32. A tudatlanokat önelégültségük pusztítja el, az öntelt ostobákat pedig elbizakodottságuk öli meg.

33. De aki engedelmesen hallgat rám, biztonságban fog élni, félelem nélküli nyugalomban, távol a veszedelemtől.”