Zsoltárok 10 HUNB

1. Uram, miért állsz oly távol, miért rejtőzöl el a szükség idején?

2. A bűnösök gőgjükben üldözik a nyomorultat, de saját ármánykodásuk ejti el őket.

3. Dicsekszik kapzsiságával a bűnös, és áldást mond a haszonleső, de ezzel megcsúfolja az Urat.

4. Fennhéjázva mondja a bűnös: Nem lesz számonkérés, nincs Isten! Ez minden gondolata.

5. Útjai mindenkor eredményesek, azt hiszi, hogy messze van ítéleted, semmibe veszi ellenségeit.

6. Azt mondja magában: Nem rendülök meg, nemzedékek váltják egymást, de engem nem ér baj.

7. Szája tele van átokkal, csalással és durvasággal, nyelve nyomorúságot és bajt okoz.

8. Ólálkodik a házak körül, titokban meggyilkolja az ártatlant, szeme a gyámoltalant figyeli.

9. Lesben áll rejtekhelyén, mint oroszlán a bozótban. Lesi, hogy elragadhassa a nyomorultat. Kiveti hálóját, és elragadja a nyomorultat.

10. Szétzúzza, levágja a gyámoltalanokat, ha a körmei közé jutnak.

11. Azt mondja magában: Elfelejtett az Isten, eltakarta arcát, nem lát meg soha!

12. Állj elő, Uram, emeld föl kezedet, Istenem! Ne feledkezz meg a nyomorultakról!

13. Miért vetheti meg Istent a bűnös? Miért mondhatja magában: Nem lesz számonkérés?!

14. Pedig te látod a vészt és a bánatot, rátekintesz, és kezedben tartod. Rád bízhatja magát a gyámoltalan, az árvának te vagy a segítője.

15. Törd össze a bűnös hatalmát, a gonosztól kérd számon bűnét, hogy nyoma se maradjon!

16. Király lesz az Úr mindörökké, a pogányok pedig kivesznek országából.

17. Az alázatosok kívánságát meghallgatod, Uram. Megerősíted szívüket, feléjük fordítod füledet,

18. véded az árva és elnyomott ügyét, hogy ne hatalmaskodjék többé senki a földön.