Zsoltárok 102 EFO

1. Örökkévaló, halld meg imádságomat! Segélykiáltásom jusson eléd!

2. Kérlek, ne fordítsd el arcodat, mikor bajok vesznek körül! Hallgass meg, mert hozzád kiáltok segítségért! Ments meg, jöjj hamar!

3. Életem kialszik, mint füstölgő hamu alatt a tűz, csontjaim, mint az üszkös fadarabok.

4. Minden kedvem és erőm elhagyott, s mint a lekaszált fű, kiszáradt szívem, még enni sem akarok!

5. Mióta szomorkodom, már csak csont és bőr vagyok.

6. Mint a pusztai bagoly, oly magányos vagyok, gubbasztok, mint bagoly a romok között.

7. Álmatlan virrasztok, mint magányos madár a háztetőn.

8. Ellenségeim gúnyolnak és gyaláznak, gyűlölőim minden nap átkoznak.

9. Szomorúságom a kenyerem, könnyekkel iszom italom.

10. Bizony, nagy haragodban felkaptál és messze hajítottál, Örökkévaló!

11. Életem, mint a megnyúlt árnyék, mint a lekaszált fű, elszáradok!

12. De te, Örökkévaló, örökké uralkodsz, mint király! Neved dicsősége nemzedékről-nemzedékre ragyog!

13. Kelj fel, Örökkévaló, könyörülj meg a Sionon! Mert itt az ideje, hogy megkegyelmezz neki! Bizony, a megszabott idő elérkezett!

14. Szolgáid még Sion lerombolt köveit is szeretik, még utcáinak porán is szánakoznak.

15 . De újra felépíti az Örökkévaló Siont, és meglátják a népek dicsőségét! Akkor a népek tisztelik az Örökkévaló nevét, és a népek királyai félik dicsőségét!

17. Mert az Örökkévaló meghallgatja a szegények imádságát, nem utasítja el kérésüket!

18. Jegyezzétek fel ezeket a jövendő nemzedéknek, hogy a születendő gyermekek is dicsérjék az Örökkévalót!

19. Mert lenézett trónjáról, lenézett a Mennyből a Földre,

20. hogy meghallja a foglyok panaszát, és kiszabadítsa a halálraítélteket.

21. Bizony, kiszabadítja őket, hogy hirdessék az Örökkévaló nevét Sionban, és dicsérjék őt Jeruzsálemben,

22. mikor összegyűlnek minden népből és országból, hogy együtt tiszteljék és imádják az Örökkévalót.

23. Elfáradtam a hosszú úton, életem megrövidült,

24. ezért azt mondom: Istenem, kérlek, ne vigyél el életem delén, hiszen te örökkön-örökké élsz!

25. Te alapoztad meg kezdetben a Földet, és kezed alkotta a Mennyet.

26. Bár azok mind elpusztulnak egyszer, te örökké megmaradsz! Mint a ruhák elkopnak, félreteszed, és újakra cseréled őket. Azok megváltoznak,

27. de te, Istenem, ugyanaz maradsz, éveid soha nem érnek véget!

28. Szolgáid fiai megmaradnak előtted, és utódaik is téged imádnak majd!