Zsoltárok 104 EFO
1. Lelkem, áldd az Örökkévalót! Milyen hatalmas vagy, Örökkévaló Istenem! Dicsőségbe és szépségbe öltöztél,
2. királyi palástod a világosság! Kifeszítetted a csillagos eget, mint sátrat,
3. és a vizek fölött építetted fel palotádat. Felhő-szekereden robogsz égi utakon, és szelek szárnyán suhansz.
4. A szeleket tetted követeiddé, tűz lángjait szolgáiddá.
5. A Földet szilárd alapokra építetted, hogy örökké biztosan álljon.
6. Mély vízzel borítottad, mint egy köpennyel, még a hegyek felett is vizek hullámzottak.
7. Majd rájuk kiáltottál, és a vizek elfutottak, mennydörgő szavadra a völgyekbe zúdultak.
8. Felemelkedtek a hegyek, lesüllyedtek a völgyek, mindegyik a maga helyére, amelyet kijelöltél nekik.
9. Határt szabtál a vizeknek, hogy túl ne lépjék, el ne borítsák a Földet megint.
10. Istenem, forrásokat fakasztottál a völgyekben, hogy patakok csörgedezzenek a hegyek között,
11. és megitassák erdők-mezők vadjait. Még a vadszamarak is oda jönnek szomjukat oltani.
12. Felettük, az ágakon madarak énekelnek, s fészket raknak a patak mellett.
13. Megöntözöd a hegyeket a magasból, tárolóidból, hogy kezed alkotásai, teremtményeid, betöltsék a földet.
14. Füvet növesztesz a legelő állatoknak, gabonát a földművesnek, hogy kenyeret kapjanak a földből.
15. Bort, hogy szívük felviduljon, olajat, hogy arcuk ragyogjon, és kenyeret, hogy testüket táplálja.
16. Jóllaknak az Örökkévaló fái is, amelyeket ő ültetett, a fenyők és libanoni cédrusok,
17. ahol mindenféle madarak laknak, verebektől a gólyákig fészket raknak.
18. A magas hegyekben vadkecskék járnak, a sziklákon mormoták találnak lakóhelyet.
19. Istenem, te teremtetted a Holdat, amely az ünnepek idejét mutatja, s a Napot, amely lenyugvása idejét és helyét nem véti el soha.
20. Te alkottad a sötétséget, az éjszakát, mikor az erdei vadak útjukra indulnak.
21. Az oroszlánkölykök zsákmányért ordítanak, Istentől kérik táplálékukat,
22. de ha felkél a nap, tanyájukra húzódnak, és lehevernek.
23. Az ember pedig felkel, kimegy munkájára, és dolgozik napestig.
24. Ó, Örökkévaló, számtalan csodálatos dolgot teszel, és milyen sokfélét! Milyen bölcsen viszed véghez valamennyit! Az egész világot betöltik kezed alkotásai!
25. Itt ez a hatalmas óceán! Mérhetetlen tágas és széles, mégis telve van számtalan teremtményeddel, kicsikkel és nagyokkal!
26. Hajók járnak a színén, s hatalmas tengeri állatok játszanak benne, a teremtményeid!
27. Mind tőled várják, hogy időben megkapják táplálékukat.
28. Mikor adsz nekik, összegyűjtik, megnyitod tenyered és megtelnek minden jóval.
29. Ha elfordulsz tőlük, megrémülnek, ha visszaveszed leheletüket, elpusztulnak és ismét porrá lesznek.
30. Mikor rájuk leheled Szellemed, teremtményeid életre kelnek, és megint betöltik a föld színét.
31. Dicsőség az Örökkévalónak örökké, örüljön minden teremtményének!
32. Az Örökkévaló csak ránéz a Földre, és az megremeg, ha megérinti a hegyeket, füstölögnek!
33. Amíg csak élek, dicsérem az Örökkévalót! Zsoltárokat éneklek Istenemnek, amíg vagyok!
34. Fogadja szívesen énekemet! Az Örökkévaló előtt örvendezek!
35. Pusztuljanak ki a földről a bűnösök, vesszenek el a gonoszok! Lelkem, áldd az Örökkévalót! Dicsérjétek az Örökkévalót! Hallelújah!