Zsoltárok 109 EFO
1. Istenem, hozzád imádkozom, hallgass meg, ne maradj néma!
2. Mert az istentelen gonoszok ellenem beszélnek, hazugsággal támadnak engem!
3. Gyűlölködő szavakkal támadnak, ok nélkül vádolnak!
4. Ellenségeim lettek, pedig szerettem őket, és értük imádkoztam.
5. Jóért rosszal fizettek, jóságomat gyűlölettel viszonozták.
6. Ezt mondják rólam ellenségeim: „Állíts fölébe bírónak egy gonoszt, még védője is vádolja meg!
7. Bírája ítélje bűnösnek, még imádsága is legyen hasztalan!
8. Életét rövidítsd meg, és tisztségét más foglalja el!
9. Gyermekei legyenek árvák, felesége jusson özvegységre!
10. Vándor koldussá váljanak gyermekei, még házuk romjai közül is űzzék ki őket!
11. Hitelezők hordják szét vagyonát, idegenek kapják meg minden tulajdonát!
12. Ne akadjon senki, aki segít rajta, árváit senki meg ne szánja!
13. Pusztuljanak ki utódai, s a következő nemzedék a nevét is felejtse el!
14. Emlékezzen az Örökkévaló őseinek bűneire, és ne bocsássa meg anyjának vétkeit!
15. Bűneik mindig legyenek az Örökkévaló előtt! Még emlékét is törölje el,
16. mert nem akart senkin könyörülni, egyre csak üldözte a szegény nyomorultat, hogy megölje a megtört szívűeket!
17. Szeretett másokat átkozni, ezért átkai szálljanak saját fejére! Nem akart másokat megáldani, hát maradjon tőle távol az áldás!
18. Átokba öltözött, és úgy itta azt, mint a vizet. Hát járja át testét az átok, mint olaj a csontokat,
19. borítsa be, mint köpenye, vegye körül, mint az öve!”
20. De én azt mondom: Ez legyen a jutalma ellenségeimnek, így bánjon az Örökkévaló azokkal, akik vádolnak engem, és életemre törnek!
21. Te, Örökkévaló, Istenem, bánj velem úgy, hogy nevednek dicsőséget szerezz, szabadíts meg, mert hűséges szereteted olyan jó!
22. Mint nyomorult koldus, olyan vagyok, szívem is összetört!
23. Mint a megnyúlt árnyék este, úgy járok-kelek, s úgy tűnök el. Mint a sáskát elsöprik, úgy engem is.
24. Térdeim remegnek a szomjúságtól, testem is egyre soványabb.
25. Kigúnyolnak, akik csak látnak, fejüket csóválják, ha rám néznek.
26. Segíts meg, Örökkévaló, Istenem, szabadíts meg hűséges szereteteddel!
27. Hadd lássa mindenki, hogy te mentettél meg, hadd tudják meg, hogy hatalmad segített!
28. Ha ők átkoznak engem, fordítsd azt áldásra, Örökkévaló! Ha ellenem támadnak, alázd meg őket, én pedig, a te szolgád, hadd örüljek!
29. Ellenségeimet borítsa szégyen, s gyalázatuk legyen a köpenyük!
30. Hangosan dicsérem az Örökkévalót, hálát adok neki a sokaság előtt,
31. mert az Örökkévaló a szegény mellé áll, és igazságot szolgáltat neki.