Zsoltárok 109 HUNB

1. A karmesternek: Dávid zsoltára. Dicsérlek téged, Istenem, ne maradj néma!

2. Mert bűnösök és alattomosok tátották fel szájukat ellenem, hazug nyelvvel beszélnek velem.

3. Gyűlölködő szavakkal vettek körül, ok nélkül harcolnak ellenem.

4. Szeretetemre vádaskodással felelnek, de én imádkozom.

5. Rosszal fizetnek nekem a jóért, gyűlölettel a szeretetért.

6. Állíts szembe vele egy bűnös embert, és vádló álljon jobbja felől!

7. A törvénykezésből bűnösként kerüljön ki, még az imádsága is váljék vétekké!

8. Kevés ideig éljen, tisztségét más kapja meg!

9. Fiai maradjanak árván, felesége pedig özvegyen!

10. Szüntelenül bolyongjanak és kéregessenek fiai, a romok között keresgéljenek!

11. Foglalja le mindenét a hitelező, idegenek fosszák meg szerzeményétől!

12. Senki se maradjon hűséges hozzá, senki se könyörüljön árváin!

13. Irtsák ki az utódait, már a következő nemzedék feledje el nevüket!

14. Még ősei bűnére is emlékezzék az Úr, anyjának vétkét se felejtse el!

15. Legyenek ezek mindig az Úr előtt, emléküket pedig irtsa ki a földről!

16. Mivel nem volt gondja arra, hogy másokkal szeretettel bánjon, hanem a nyomorult és szegény embert, a megtört szívűt halálba kergette.

17. Szerette az átkot: érje is utol! Nem telt kedve az áldásban: maradjon is távol tőle!

18. Magára vette az átkot, mint a ruhát: hatoljon bele, mint a víz, csontjaiba, mint az olaj!

19. Az legyen ruhája, amely befedi, és öve, melyet állandóan visel!

20. Ezzel büntesse meg vádlóimat az Úr, akik rosszat mondanak rólam!

21. De te, Uram, Uram, tégy jót velem nevedért! Jóságos szereteteddel ments meg engem!

22. Mert én nyomorult és szegény vagyok, a szívem is sajog bennem.

23. Mint megnyúlt árnyéknak, úgy kell elmennem, elsöpörnek, mint a sáskát.

24. Térdem rogyadozik a koplalás miatt, testem lefogyott, sovány.

25. Gyalázatos lettem az emberek előtt, néznek rám, és fejüket csóválják.

26. Segíts meg, Uram, Istenem! Szabadíts meg kegyelmesen!

27. Hadd tudják meg, hogy ez a te kezed műve, hogy te tetted ezt, Uram!

28. Ha ők átkoznak is, te megáldasz, ha rám támadnak, megszégyenülnek, szolgád pedig örülni fog.

29. Vádlóimat borítsa gyalázat, lepje el őket a szégyen, mint egy köpeny!

30. Hangos szóval magasztalom az Urat, és dicsérem őt a sokaság előtt,

31. mert odaáll a szegény pártjára, megszabadítja a halálos ítélettől.