Zsoltárok 109 HUNK
1. Az éneklőmesternek, Dávidé; zsoltár. Én dicséretemnek Istene, ne hallgass!
2. Mert a gonosznak szája és az álnokságnak szája felnyilt ellenem, hazug nyelvvel beszélnek én velem.
3. És körülvesznek engem gyűlölséges beszédekkel, és ostromolnak engem ok nélkül.
4. Szeretetemért ellenkeznek velem, én pedig imádkozom.
5. Roszszal fizetnek nékem a jóért, és gyűlölséggel az én szeretetemért.
6. Állíts fölibe gonoszt, és vádló álljon az ő jobb keze felől.
7. Mikor törvénykezik, mint gonosz jőjjön ki; még az imádsága is bűnné legyen.
8. Életének napjai kevesek legyenek, és a hivatalát más foglalja el.
9. Fiai legyenek árvákká, a felesége pedig özvegygyé.
10. És bujdossanak az ő fiai és kolduljanak, és elpusztult helyeiktől távol keressenek eledelt.
11. Foglalja le minden jószágát az uzsorás, és idegenek ragadozzák el szerzeményét.
12. Ne legyen néki, a ki kegyelmet mutasson iránta, és ne legyen, a ki könyörüljön az ő árváin!
13. Veszszen ki az ő maradéka; a második nemzedékben töröltessék el a nevök!
14. Atyáinak álnoksága emlékezetben legyen az Úr előtt, és anyjának bűne el ne töröltessék!
15. Mindenkor az Úr előtt legyenek, és emlékezetök is veszszen ki e földről,
16. A miatt, hogy nem gondolt arra, hogy kegyelmet gyakoroljon és üldözte a szegény és nyomorult embert, és a megkeseredett szívűt, hogy megölje.
17. Mivelhogy szerette az átkot, azért érte el őt; és mivel nem volt kedve az áldáshoz, azért távozék az el ő tőle.
18. Úgy öltözte fel az átkot, mint a ruháját, azért ment beléje, mint a víz, és az ő csontjaiba, mint az olaj.
19. Legyen az néki palástul, a melybe beburkolódzik, és övül, a melylyel mindenkor övezze magát.
20. Ez legyen jutalmok az Úrtól az én vádolóimnak, és a kik rosszat beszélnek az én lelkemre.
21. De te, én Uram, Istenem, bánj velem a te nevedért; mivelhogy jó a te kegyelmed, szabadíts meg engem!
22. Mert szegény és nyomorult vagyok én, még a szívem is megsebesíttetett én bennem.
23. Úgy hanyatlom el, mint az árnyék az ő megnyúlásakor; ide s tova hányattatom, mint a sáska.
24. Térdeim tántorognak az éhségtől, és testem megfogyatkozott a kövérségtől.
25. Sőt gyalázatossá lettem előttök; ha látnak engem, fejöket csóválják.
26. Segíts meg engem, Uram Isten; szabadíts meg engem a te kegyelmed szerint!
27. Hadd tudják meg, hogy a te kezed munkája ez, hogy te cselekedted ezt, Uram!
28. Átkozzanak ők, de te áldj meg! Feltámadnak, de szégyenüljenek meg és örvendezzen a te szolgád.
29. Öltözzenek az én vádlóim gyalázatba, és burkolózzanak szégyenökbe, mint egy köpenybe!
30. Hálát adok az Úrnak felettébb az én számmal, és dicsérem őt a sokaság közepette!
31. Mert jobb keze felől áll a szegénynek, hogy megszabadítsa azoktól, a kik elítélik annak lelkét.