Zsoltárok 116 HUNK

1. Szeretem az Urat, mert meghallgatja esedezéseim szavát.

2. Mert az ő fülét felém fordítja, azért segítségül hívom őt egész életemben.

3. Körülvettek engem a halál kötelei, és a pokol szorongattatásai támadtak meg engem; nyomorúságba és ínségbe jutottam.

4. És az Úrnak nevét segítségül hívám: Kérlek Uram, szabadítsd meg az én lelkemet!

5. Az Úr kegyelmes és igaz, és a mi Istenünk irgalmas.

6. Az Úr megőrzi az alázatosokat; én ügyefogyott voltam és megszabadított engem.

7. Térj meg én lelkem a te nyugodalmadba, mert az Úr jól tett teveled.

8. Minthogy megszabadítottad lelkemet a haláltól, szemeimet a könyhullatástól és lábamat az eséstől:

9. Az Úr orczája előtt fogok járni az élőknek földén.

10. Hittem, azért szóltam; noha igen megaláztatott valék.

11. Csüggedezésemben ezt mondtam én: Minden ember hazug.

12. Mivel fizessek az Úrnak minden hozzám való jótéteményéért?

13. A szabadulásért való poharat felemelem, és az Úrnak nevét hívom segítségül.

14. Az Úr iránt való fogadásaimat megadom az ő egész népe előtt.

15. Az Úr szemei előtt drága az ő kegyeseinek halála.

16. Uram! én bizonyára a te szolgád vagyok; szolgád vagyok én, a te szolgáló leányodnak fia, te oldoztad ki az én köteleimet.

17. Néked áldozom hálaadásnak áldozatával, és az Úr nevét hívom segítségül.

18. Az Úr iránt való fogadásaimat megadom az ő egész népe előtt,

19. Az Úr házának tornáczaiban, te benned, oh Jeruzsálem! Dicsérjétek az Urat!