Zsoltárok 137 EFO

1. Babilon folyói mellett ültünk, és sírva emlékeztünk rád, ó, Sion!

2. Hárfáinkat a fűzfákra aggattuk,

3. mert akik fogságba hurcoltak, éneket kívántak tőlünk, elnyomóink öröméneket akartak: „Énekeljetek nekünk Sion énekeiből!”

4. Hogyan énekelhetnénk az Örökkévaló énekeit idegen földön?!

5. Ha elfelejtkezem rólad, Jeruzsálem, jobb kezem is felejtse el hárfám húrjait,

6. ne tudjak többé énekelni, ha elfelejtkezem rólad, Jeruzsálem, s ha nem te leszel legfőbb örömöm!

7. Emlékezz, Örökkévaló, Edom népére, akik ezt mondták Jeruzsálem pusztulásakor: „Romboljátok csak földig a falait!”

8. Ó Babilon, te is elpusztulsz! Áldott legyen, aki megfizet neked, ahogy minket elpusztítottál!

9. Áldott, aki megragadja, és sziklához veri kicsinyeidet!