Zsoltárok 140 HUNB

1. A karmesternek: Dávid zsoltára.

2. Ments meg, Uram, a gonosz emberektől, oltalmazz meg az erőszakos emberektől,

3. akik rosszat terveznek szívükben, minden nap háborúságot szítanak!

4. Nyelvük éles, mint a kígyóé, viperaméreg van ajkukon. (Szela.)

5. Őrizz meg, Uram, a bűnösök hatalmától, oltalmazz meg az erőszakos emberektől, akik jártomban el akarnak gáncsolni!

6. Tőrt vetettek nekem a gőgös emberek, köteleket és hálót feszítettek ki, az út mentén csapdát állítottak nekem. (Szela.)

7. Te vagy Istenem – mondom az Úrnak –, figyelj hát, Uram, könyörgő szavamra!

8. Én Uram, Uram, hatalmas szabadítóm, te véded fejemet a küzdelem napján.

9. Ne teljesítsd, Uram, a bűnös kívánságát, ne engedd sikerülni terveit, ne fuvalkodhasson fel! (Szela.)

10. A körülöttem ólálkodók fejére zúduljon az a nyomorúság, amit ajkuk felidéz!

11. Hulljon rájuk tüzes parázs, taszítsd őket vizes gödrökbe, hogy föl ne kelhessenek!

12. Ne maradjon meg a rágalmazó a földön, az erőszakos embert üldözze gonoszsága, míg össze nem roskad!

13. Tudom, hogy az Úr felkarolja a nyomorultak ügyét, a szegények jogát.

14. Csak az igazak magasztalják nevedet, a becsületesek maradnak meg színed előtt.