Zsoltárok 144 EFO

1. Áldott legyen Kősziklám, az Örökkévaló! Ő tanítja kezem hadakozni, ujjaimat harcolni.

2. Szeret és megvéd engem! Erős váram ő a hegytetőn, megmentőm és pajzsom, benne bízom! Népemet ő veti uralmam alá.

3. Örökkévaló, micsoda az ember, hogy törődsz vele? Az emberfia, hogy gondod van rá?

4. Hiszen az ember, mint a tűnő lehelet, életének napjai, mint a múló árnyék!

5. Hajtsd félre az egeket, és szállj le, Örökkévaló! Érintsd meg a hegyeket, hogy füstölögjenek!

6. Villámaiddal sújts ellenségeimre, szórd szét őket, lődd ki nyilaidat, hogy összezavarodjanak!

7. Nyújtsd le kezed, és ments ki a bajból! Húzz ki ellenségeim tengeréből, szabadíts meg az idegenek seregétől,

8. mert szájuk hazugságot szól, jobb kezük gonoszságot művel!

9. Istenem, új éneket éneklek neked! Tízhúrú hárfával dicsérlek téged!

10. A királyok kezedből kapják a győzelmet, te szabadítod meg szolgádat, Dávidot is a gonoszok kardjától!

11. Szabadíts meg az idegenek seregétől, mert szájuk hazugságot szól, jobb kezük gonoszságot művel!

12. Fiaink erősek legyenek, mint az ifjan nagyra nőtt facsemeték, leányaink, mint a palota gyönyörű faragott oszlopai!

13. Raktáraink legyenek színültig gabonával, juhaink szaporodjanak a legelőkön ezerszám!

14. Harcosaink fegyvere legyen erős, ellenség ne törhessen városainkba, senki ne vonuljon hadba, és kiáltás ne legyen utcáinkon!

15. Bizony, áldott az a nép, amelynek ilyen jól megy a sora! Milyen boldog az a nemzet, amelynek Istene az Örökkévaló!