Zsoltárok 22 EFO

1. Istenem, ó, Istenem, miért hagytál egyedül? Oly távol vagy, miért nem mentesz meg? Nem hallod segélykiáltásomat?!

2. Istenem, segítségért kiáltok nappal, kiáltok hozzád éjjel is, de nem felelsz!

3. Istenem, te vagy a Szent, te vagy a Király! Izráel dicséretei vesznek körül trónodon!

4. Benned bíztak őseink, rád támaszkodtak, és te megmentetted őket.

5. Hozzád kiáltottak segítségért, és megmenekültek ellenségeiktől. Hittek és nem csalódtak benned.

6. De én féreg vagyok, nem ember! Undorodik tőlem, csúfol és gyaláz mindenki!

7. Aki csak lát, gúnyolódik rajtam, fejét csóválja, és nyelvét ölti rám.

8. Azt mondják: „Most hívd az Örökkévalót segítségül! Majd csak megment téged! Ha tényleg annyira kedvel, biztosan megszabadít!”

9. Istenem, te vagy, aki anyám méhéből kihozott! Te biztattál, amíg ő szoptatott!

10. Te vettél a karjaidba, születésemtől fogva te vagy Istenem!

11. Ne légy messze tőlem, mert közel a veszedelem, és nincs, aki segítsen!

12. Dühös bikák vettek körül, bekerítettek a básáni bivalyok!

13. Tátott szájjal rohantak rám, mint zsákmányra az ordító oroszlán.

14. Olyanná lettem, mint a kiöntött víz: minden erőm elhagyott! Csontjaim kificamodtak, szívem megolvadt, mint a viasz.

15. Szájam kiszáradt, mint a cserép, nyelvem ínyemhez tapadt. Bizony, a halál porába fektettél engem!

16. Kutyák gyűltek körém, a gonoszok csapata bekerített, átszúrták kezemet, lábamat.

17. Csontjaim mind kilátszanak, ők meg csak néznek és bámulnak rám!

18. Ruháim elosztják maguk között, köntösöm kisorsolják.

19. Örökkévaló, ne légy messze tőlem! Te vagy erőm, siess segítségemre!

20. Mentsd meg életem a kard élétől, lelkem a kutyák körme közül!

21. Szabadíts ki az oroszlán torkából! A bivalyok szarvait látom, de tudom, hogy meghallgattál engem!

22. Megmentettél, Örökkévaló! Hirdetni fogom nevedet testvéreimnek, dicsérlek téged, mikor a testvérek összegyűlnek!

23. Dicsérjétek az Örökkévalót, akik félitek és tisztelitek őt! Jákób utódai, mind dicsőítsétek, Izráel utódai, tiszteljétek őt félelemmel!

24. Mert az Örökkévaló nem fordul el a szegényektől, nem utálja meg az alázatosokat, mikor bajban vannak! Nem rejtőzik el előlük, ha segítséget kérnek tőle! Meghallgatja őket, mikor hozzá kiáltanak!

25. Téged dicsérlek, Örökkévaló, a nagy gyülekezetben! Összegyűlt imádóid előtt megadom, amit fogadtam neked.

26. Jöjjetek, szegények és alázatosak, lakjatok jól! Jöjjetek mind, akik dicséritek az Örökkévalót, viduljon fel szívetek örökre!

27. Jöjjetek ti is, akik távoli földeken éltek, emlékezzetek az Örökkévalóra, és forduljatok hozzá! Jöjjön a Föld minden családja, minden népe, hajoljon meg előtted, és téged imádjon, Örökkévaló!

28. Mert az Örökkévalóé a királyi hatalom, és uralkodik minden nép fölött!

29. Eljönnek mind a gazdagok és erősek, esznek, és meghajolnak előtte. Azok is, akik a halál kapujában állnak, és akik már meghaltak, bizony, mind meghajolnak az Örökkévaló előtt!

30. Messze a jövőben, még utódaink is őt szolgálják, az Örökkévaló dicsőségéről beszélnek fiaiknak.

31. Igen, jönnek, és az Örökkévaló hatalmas tetteit tanítják a születendő nemzedéknek!