Zsoltárok 35 HUNK

1. Dávidé. Perelj Uram a velem perlőkkel; harczolj a velem harczolókkal.

2. Ragadj paizst és vértet, és kelj föl segítségemre.

3. Szegezz dárdát és rekeszd el üldözőim útját, mondd lelkemnek: Én vagyok segítséged.

4. Szégyen, gyalázat érje azokat, a kik lelkemet keresik; vettessenek hátra és piruljanak, a kik vesztemet koholják.

5. Legyenek olyanok, mint a polyva a szél előtt; az Úrnak angyala verdesse őket.

6. Legyen útjok sötét, csuszamlós, s az Úrnak angyala kergesse őket.

7. Mert ok nélkül vetették elém titkon vont hálójokat, és ok nélkül ástak vermet az én lelkemnek.

8. Érje őt romlás váratlanul, fogja meg hálója, a melyet kivetett, essék belé a veszedelembe.

9. Az én lelkem pedig vigad majd az Úrban, örvendezve szabadításában.

10. Minden tetemem ezt mondja majd: Kicsoda olyan, mint te, Uram?! A ki megszabadítod a nyomorultat a nála erősebbtől, a szegényt és szűkölködőt az ő megrablójától.

11. Erőszakos tanúk állnak elő; azt kérdezik tőlem, a miről nem tudok.

12. Jóért roszszal fizetnek meg nékem, megrabolják lelkemet.

13. Pedig én az ő betegségökben gyászba öltöztem, bőjttel gyötörtem lelkemet, imádságom kebelemre vissza-vissza szállt.

14. Mintha barátom, testvérem volna, úgy jártam-keltem érte; mintha anyámat siratnám, úgy jártam bútól meghajolva:

15. Ők pedig örültek az én bukásomon és összegyűltek; összegyűltek ellenem a rágalmazók, tudtom nélkül gyaláztak és nem nyugodtak,

16. Ingyenélők léha csúfkodásai közt fogaikat vicsorgatva rám.

17. Oh Uram, meddig nézed? Szabadítsd meg lelkemet tombolásaiktól, az oroszlánkölyköktől az én egyetlenemet.

18. Dicsérlek a nagy gyülekezetben, az erős nép között magasztallak téged.

19. Ne örüljenek rajtam az én hazug ellenségeim, méltatlan gyűlölőim se hunyorgassanak rám.

20. Mert nem beszélnek békességet, hanem a kik békességesek e földön, azok ellen álnok dolgokat koholnak.

21. Föltátották rám szájokat, azt mondták: Haha! Haha! Látta a szemünk.

22. Láttad, oh Uram – ne hallgass, oh Uram; ne légy távol tőlem!

23. Serkenj föl, ébredj ítéletemre, oh Uram, Istenem, az én ügyemért.

24. Ítélj meg engem a te igazságod szerint, oh Uram, Istenem, hogy ne öröljenek rajtam!

25. Ne mondhassák szívökben: Örülj mi lelkünk! Ne mondhassák: Elnyeltük őt!

26. Szégyenüljenek meg, piruljanak együttesen, a kik bajomnak örülnek; szégyen és gyalázat borítsa be őket, a kik felfuvalkodtak ellenem.

27. Vigadjanak és örüljenek, a kik kivánják az én igazságomat, hadd mondják mindenkor: Nagy az Úr, a ki kivánja az ő szolgájának békességét.

28. Az én nyelvem pedig hirdetni fogja a te igazságodat, a te dicsőségedet minden napon.