Zsoltárok 42 EFO

1. Mint szomjas szarvas kívánja a patak friss vizét, úgy sóvárgok utánad, Istenem!

2. Szomjas lelkem Istenhez kívánkozik, az Élő Istenhez! Mikor jöhetek hozzád, mikor találkozhatok veled szemtől-szemben, Istenem?

3. Éjjel-nappal csak könnyeimet nyelem, mert folyton azzal gúnyolnak: „Ugyan, hol van a te Istened?”

4. Lelkem sír, mikor emlékezem, hogyan vonultunk az ünneplő tömegben, hogyan vezettem fel őket dicsőítő énekkel, ujjongó kiáltással, Isten Templomához, az ünnepek idején.

5. Miért szomorkodsz, lelkem? Miért nyugtalankodsz bennem? Bízz Istenben, és várj rá, mert még hálát adok neki, hogy megszabadított engem!

6. Ó Istenem, ezen a kis dombon, a Jordán vidékén kell emlékeznem rád, a Hermón-hegy lábánál! Ezért csüggedt el a lelkem.

7. Egyik örvény a másiknak kiált, zuhatagjaid dörgő hangjában. Örvénylő hullámaid összecsaptak fejem fölött, Uram!

8. Mégis velem van az Örökkévaló! Minden nap elkísér jósága, minden éjjel velem van éneke, imádkozom életem Istenéhez.

9. Ezt mondom Kősziklámnak, Istenemnek: „Miért felejtkeztél el rólam? Miért kell sötétben bolyonganom, miért üldöznek ellenségeim?”

10. Mintha csontjaimat törnék, mikor gúnyolnak: „Ugyan, hol van a te Istened?”

11. Miért szomorkodsz, lelkem? Miért nyugtalankodsz bennem? Bízz Istenben, és várj rá, mert még hálát adok neki, hogy megszabadított engem!