Zsoltárok 44 EFO

1. Ó Isten, hallottuk a történeteket. Szüleink elmondták, mi tettél őseinkkel a régi időkben.

2. Népeket űztél el kezeddel erről a földről, őseinket pedig a helyükre telepítetted. Gyökerestül kiirtottad azokat a népeket, őseinket pedig kiterjesztetted.

3. Mert nem a kardjukkal szerezték ezt a földet, nem saját vitézségükkel győztek, hanem te győztél, Istenem! A te karod győzött, a te jobb kezed, és arcod fénye! Azért győztek, mert szeretted őket.

4. Te vagy Királyom, ó Isten! Parancsolj, hogy Jákób népe győzzön!

5. Istenem, hatalmad által verjük meg ellenségeinket, neveddel tiporjuk le támadóinkat!

6. Mert nem az íjamban bízom, nem a kardom szabadít meg a csatában,

7. hanem te, Istenem! Te szabadítasz meg ellenségeinktől, te szégyeníted meg gyűlölőinket.

8. Ezért dicsérünk téged szüntelen, örökké dicsérjük neved! Szela

9. Istenem, mégis elhagytál és megaláztál bennünket! Nem vonultál ki seregünkkel a csatába!

10. Megfutamítottál az ellenség előtt, gyűlölőink kifosztottak minket.

11. Odadobtál bennünket, mint juhokat a vágóhídra, szétszórtál, mint menekülteket, idegen népek közé!

12. Milyen olcsón adtad el saját népedet! Nem is alkudtál érte!

13. Megszégyenítettél szomszédaink előtt, nevetnek rajtunk és gúnyolnak,

14. csúfolnak, megvetnek, vicceket mondanak rólunk az idegenek, fejüket csóválják miattunk az emberek.

15. Gyalázatunk szüntelen szemem előtt van. Szégyen borítja arcomat

16. az ellenség gúnyolódása miatt, a bosszúálló gyalázkodása miatt.

17. Mindez ránk szakadt, mégsem felejtettünk el téged, nem törtük meg szövetségedet!

18. Szívünk nem pártolt el tőled, nem tértünk le ösvényedről.

19. Pedig ott hagytál bennünket a pusztában, összetörve, a halál árnyékával borítottál be.

20. Ha elfelejtettük volna Istenünk nevét, ha más istenekhez nyújtottuk volna kezünket,

21. Istenünk látta volna ezt, hiszen ő ismeri a szívek titkait.

22. Miattad gyilkolnak bennünket naponta, Istenem. Mint vágóhídra vitt juhokkal, úgy bánnak velünk, mert hozzád tartozunk.

23. Ébredj fel! Miért alszol, Urunk? Ne feledkezz meg rólunk végképpen!

24. Miért rejtőzöl el előlünk, meddig tűröd, hogy üldözzenek, miért nézed el szenvedéseinket?

25. Nézd, már egészen a földre taposták lelkünket, arccal a porba fektettek bennünket!

26. Kelj fel, Örökkévaló! Siess hozzánk, segíts! Mutasd meg, hogy szeretsz, és szabadíts meg bennünket!