Zsoltárok 57 HUNB

1. A karmesternek: A „Ne veszíts el” kezdetű ének dallamára. Dávid bizonyságtétele abból az időből, amikor Saul elől a barlangba menekült.

2. Könyörülj, Istenem, könyörülj rajtam, mert nálad keres oltalmat a lelkem! Szárnyaid árnyékában keresek oltalmat, míg elvonul a veszedelem.

3. A felséges Istenhez kiáltok, Istenhez, aki mellém áll.

4. Segítséget küld nekem a mennyből, csúffá teszi üldözőimet. (Szela.) Isten elküldi szeretetét és hűségét.

5. Oroszlánok között fekszem, amelyek felfalják az embereket. Foguk lándzsa és nyíl, nyelvük éles kard.

6. Magasztaljanak téged a mennyben, Istenem, dicsőítsenek az egész földön!

7. Hálót vetettek lábaim elé, megalázták lelkemet. Vermet ástak nekem, de maguk estek bele. (Szela.)

8. Kész a szívem, Istenem, kész a szívem arra, hogy énekeljek és zengedezzek

9. Ébredj, lelkem, ébredj, lant és hárfa, hadd ébresszem a hajnalt!

10. Magasztallak, Uram, a népek közt, zsoltárt zengek rólad a nemzetek közt,

11. mert szereteted az égig ér, hűséged a magas fellegekig.

12. Magasztaljanak téged a mennyben, Istenem, dicsőítsenek az egész földön!