Zsoltárok 64 HUNK

1. Az éneklőmesternek; Dávid zsoltára.

2. Hallgasd meg, Isten, az én szómat, mikor panaszkodom; az ellenségtől való félelemtől mentsd meg éltemet.

3. Rejts el engem a rosszakaróknak tanácsa elől, a gonosztevőknek gyülekezetétől.

4. A kik megélesítik nyelvöket, mint a szablyát; irányozzák nyilokat, keserű beszédöket.

5. Hogy lövöldözzék titkon az ártatlant; nagy hirtelenséggel lövöldözik azt, és nem félnek.

6. Megátalkodottak gonosz szándékukban; megegyeztek, hogy tőrt vetnek titkon, mondják: ki látja őket?

7. Álnokságokat koholnak; a kikoholt tervet végrehajták; mindenikök keble és szíve kikutathatatlan.

8. De meglövi őket az Isten; hirtelen nyíl üt rajtok sebet.

9. És megejtik őket, a nyelvök lesz ellenök; iszonyodik mindenki, a ki őket látja.

10. Akkor megfélemlenek mind az emberek; hirdetni fogják Istennek dolgát, és megértik cselekedetét.

11. Örvendeni fog az igaz Istenben, és hozzá menekül; és dicsekedni fognak minden egyenesszívűek.